Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Régészet - Simon László: "Kincs, ami nincs" - Esettanulmány a megyaszói római éremleletről
30 Simon László A LELET - VESPASIANUS DENÁRA Jelenlegi tudásunk szerint Északkelet-Magyarország legrégebben előkerült római érméi közé tartoznak az 1840-es években napfényre bukkant megyaszói éremkincs darabjai. A leletről az első híradás a Rómer Flóris által szerkesztett Archaeologiai Értesítő II. kötetében jelent meg (Rómer 1870, 95—96.): „A megyaszpi (Zemplén m.) alsó bányában találtak 1842 körül mintegy három itcge ezüst érmét; nem tudjuk, vájjon mind római bélyegű volt-e, de egyen, mely S\ücs hajós úr birtokában van, e%t olvassuk: IMP..... VESPASIANVSA VG,j. n. fő)(PONMAXTR..... kopott volta miatt nem olvasható; egy karosszékben ülő hosszú ruhás alak jobbját előre nyújtja. E leletről sok darab került Nagy-Kinisre Nagy Miklós úrhozp nagy köszönettel vennénk, ha legalább meghatározás végett a mégfennlévő darabokat láthatnák, mertEelső-Magyarországon előforduló görög vagy római érmék, az őskor kereskedelmi viszonyaira nem csekély fényt vetnének.” Évtizedekkel később, 1900-ban a Dongó Gyárfás Géza által szerkesztett, Sátoraljaújhelyen megjelenő Adalékok Zemplén Vármegye történetéhez című helytörténeti lap VI. kötetének 63. oldalán olvasható közlés lényegében megismétli ezeket, a Vespasianus érme leírásánál hibás évszámmal hivatkozva Rómer cikkére és kihagyva a Nagy Miklóshoz került pénzekre való utalást is: „Római korbeli pénzleletek Megyasszpn. Még a 40-es évek elején történt, hogy a megyassgai úgynevezett „Alsó-üányá”-ban körülbelül két liternyi ezüst érmet találtak a bányamunkások. Egy ilyen ezüst érem a Szűcs Eajos, akkor Megyasszpn ev. ref. tanító, birtokába került. Olyan volt-e a többi is, mint ez az egy, nem tudni; de ennek a köriratából ki lehetett betűzni a következő szókat: IMP.. ..VESPASIANUS AUG. és tovább ezt a szótöredéket: PON MAX TR...... (Vespasianus uralkodott: Кг. и. 69—79.) Azérem karosszékben ülő, hosszú ruhás alakot ábrázol, a mint jobbját előre nyújtja. (V. ö, Arch.Ert 1869. II. évf. 95. I.) — Ez a lelet az ős-kor kereskedelmi viszonyaira s különösen arra vet némi fényt, hogy Megyasszp környékén a római kor kétségtelen nyomokat hagyott hátra r talán még sem egészen álomhüvelyezésselfoglalkoznak azpk a tudósfők, a kik Megyasszp nevót a Med (ve) és jasszp (vadász) szóalakokból vélik képzpdöttnek. Annyi bizonyos, hogy a város régi pecsétnyomóján (melyet a ruggyanta-divat rég lomtárba szorított) álló medve van ábrázolva. Ügy erről a régi pecsétnyomóról, mint az ó-kori pénzleletek dolgáról szíves értesítéseket kérek Megy asszon és környékén lakó t. munkatársaimtól." Biztosan tehát csak az tudható a leletről, hogy abban római ezüstérmék voltak, s egy közülük Vespasianus császárhoz köthető. Az érmék mennyiségére vonatkozó becslés alapján feltehetően edényben voltak a pénzek. Mindezeken túl még az előkerülés körülbelüli időpontja, annak vázlatosan megismerhető körülményei s helye, valamint a lelet néhány érméje birtokosainak neve állapítható meg az eredeti cikkben közölt információkból. A kincs feltehetően még a 19. században elkallódott, ezért a továbbiakban — mellőzve az újságcikk második felében Megyaszóval kapcsolatos fejtegetések interpretálását — e szempontok boncolgatásával próbálunk mind több új ismeretet szerezni róla. A meglévő adatok, a felirat hiányosan megmaradt vagy közölt részletei és a hátlap kissé részletesebb leírása alapján a lelet egyetlen, ismert érméjét hipotetikusan Vespasianus császár 75-ben Rómában veretett RIC2 772 vagy a 76-ban kibocsátott RIC2 852 típusú denárával azonosíthatjuk. Ha feltevésünk helyes, az előlapi felirat kiegészítve IMP (CAESAR) VESPASIANUS AVG lehetett, míg a hátlapon PON MAX TR (P COS II) rövidítések egy hosszú ruhás, jobb kezét előre nyújtó ülő női alakot vehettek körbe. Valószínű, hogy az érmén már nem volt olvasható a közelebbi datálást segítő COS II felirat, s ebből esetleg a pénzérme kopottságára is következtethetünk. A híradásban a jól olvasható IMP és PON MAX TR feliratok utáni pontsor érzékelteti, hogy a latin szöveg bizonyos részeit már nem lehetett kibetűzni. A leletből egyetlen részletesebben ismert pénzérme a megyaszói tanító kései utóda, Szepsy Szűcs Levente szerint generációról generációra öröklődött a családon belül, 6 már ezüst nyakláncra fűzve viselte azt. Ez utóbbi közlés egyúttal azt is jelenti, hogy az érmét valamikor átfúrhatták, feltéve, hogy ez az érme valóban azonos az 1900-ból megismert megyaszói pénzzel. Az adatközlő információja szerint a nagyapjától (Szepsi Szűcs Istvántól) kapott nyaklánc az érmével együtt 1965-ben a Hévízi-tóba esett. Leírást, fotót sajnos nem tudott adni az ékszerként, vékony láncon viselt pénzről, így nem áll módunkban összevetni a két pénzérmét. A keszthelyi Balaton Múzeum egykori igazgatójától, Müller Róberttól kapott tájékoztatás szerint a Hévízi-tóban 1982—1983-ban történt víz alatti kutatás során a sekély vízben (1,5—3 m mélységben) előkerült, zömében római kori leletek között volt egy Vespasianustól (vagy Titustól) származó érme, azonban ez rézből, nem pedig ezüstből készült. Vespasianus denára Borsod-Abaúj-Zemplén megyében további 3 lelőhelyről ismeretes. Hejőkereszfúrról 1942-ben került Vespasianus 73-ban vert érméje (RIC2 513, 547) a múzeum gyűjteményébe a Délborsodi Ármentesítő ajándékaként. (HÓM ÉT ltsz.: 20/1942.; Simon 2016, Kát. 16). Ináncsró/Bánó József földbirtokos adományozott 1870-ben a Nemzeti Múzeumnak egy kisebb éremleletet, amelyről nem sokkal később az Archaeologiai Értesítőben jelent meg egy rövid ismer-
