Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Közlemények - Szeredai-Sznagyik László: Két miskolci díszkovács mester és a Postapalota rácsozata. Sznagyik Sándor és Székely Béla munkássága a két világháború között
Két miskolci díszkovács mester és a Postapalota rácsozata 297 2. kép. A miskolci iparos kör az 1930-as években. Az asztalnál középen Sznagyik Sándor, jobbján Székely Béla, balján sógora, Sztrezsenyiczky László. NÉHÁNY CSALÁDTÖRTÉNETI ADAT Az Árva megyéből származó, szlovák Sznagyik (Snadik) család eredetileggyolcsos tót família.3 Vándor vászonárus, textilkereskedő családként jól ismert volt Eszakke- let-Magyarország vásárain, erről számos közlemény részletesen megemlékezik (F. KAIL 1982, OLTVAI 1993, BODNÁR 2011). A kiterjedt család egyes ágai Miskolcon telepedtek le, és gyermekeikből a 20. században hárman is lakatosok lettek: Sznagyik Sándor, Lajos és László. Ez a váltás a társadalmi háttér változásának is következménye, ami a városatyák korábban már említett iskolavárosi koncepciójával, és a nagycsaláddal is összefügg. Miskolcnak már volt felső fémipari és felső kereskedelmi iskolája, s utóbbi a család leány gyermekeit, ill. a bekerülő sógornőt is vonzotta, mint ahogy a felső fémipari egy egész ipari baráti közösséget is generált. A miskolci iparos kör fényképén (2. kép) az asztalnál középen ül Sznagyik Sándor, jobbján Székely Béla, balján sógora, Sztrezsenyiczky László, aki korán elhunyt, de szintén a felső fémipari végzett növendéke volt. 3 A gyolcsos vállalkozó volt, aki háza népe vagy a szomszédok és rokonok termékeit átvette és vándorlása során értékesítette, majd haza térve elszámolt. A Sznagyik családnév a nyelvészeti kutatások szerint vlach eredetű. (OLTVAI 1993, 233.) Sznagyik Sándor nagyapja, Sznagyik Ignác 1916-ban az orosz hadifogságban szintén kovácsként tevékenykedett (OLTVAI 1993), így a felmenők között is meg lehet találni a leszármazottak készségét a fémipari munkához. Sznagyik Sándor fiatalon Sesztina Lajos lakatosmesternél volt inas, majd segéd. Segédlevele megvan, a keltezése 1919. május 2., amikor a csehek megszállják Miskolcot. (Keserű dátum: a segéd itt maradt, itt lett mester, pedig felmenői szlávok, Árva megyéből.) Sznagyik Sándor házasságkötése után (1934) után még 15 évre visszatért a kereskedelemhez, majd 1950-től, mint lakatosmester a 3. sz. Volán (MÁVAUT) taxi részlegének karbantartó műhelyét vezette, 1955-ben bekövetkezett haláláig. A mesterpáros másik tagja, Székely Béla apja és nagyapja is kovácsmester volt Edelényben. Édesapjánál tanulta a kovácsmesterséget. Hosszú életet élt, saját kisműhelye az egykori Apponyi utca 18. szám alatt (ma Szeles utca) volt. Az I. világháborúban katona volt a nyíregyházi huszároknál. Itt, mint patkolókovács tevékenykedett, és a gyógykovács képesítést is megszerezte. Trianon után a gyolcsos szekerek karbantartását, ráf-, lőcs-, agy-, tengely- kovácsmunkáit is végezte, mert alkatrész-szállítás már nem volt Szlovákiából (BODNÁR 2011, 412.) Benősült a sokleányos Sznagyik családba,
