Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Közlemények - Szeredai-Sznagyik László: Két miskolci díszkovács mester és a Postapalota rácsozata. Sznagyik Sándor és Székely Béla munkássága a két világháború között
Mg 298 Szeredai (Sznagyik) László 3. kép. A kovácsműhely korhű beállításban. Miskolc, Apponyi u. 18. (Szeles utca). Jobb szélen Sznagyik Sándor. (A fénykép magántulajdonban.) 4. kép. Sznagyik Sándor és Székely Béla az 1930-as években. (A fénykép magántulajdonban.) így sógora lett Sándornak és Lajosnak is.4 A családi vásározó szekerek karbantartása jó kezekbe került, és a Postapalota rácsainak kivitelezése, illetve a családi sírkert kerítése kivitelezése is a családban, az Apponyi u. 18. alatti műhelyben történt (3. kép).5 A műhely az 1950-es években államosításra került. A család szekerező, fuvarozó érdekeltségeinek kapcsán a szállítmányozással foglalkozó állami vállalat, a Belsped vette át a kovácsműhelyt, teljes felszerelésével együtt. Közvetlen érdekelt gazda nem lévén, a műhely felszereléséből semmi nem maradt meg, egy kovács satu még megvan a mester fiánál, Székely Béla Ferencnél.6 A mesterek az államosítást követően is a szakmában maradtak, szakmaszeretetüket és mesterségbeli tudásukat megőrizte az emlékezet. Sznagyik Sándor zárlakatos is 4 A családtörténethez tartozó adat, hogy az itt is többször idézett Dobrossy István történész, levéltárigazgató Sznagyik Lajos leányának, Erzsébetnek a sógora lett. Sznagyik Sándor és Lajos unokatestvére pedig Oltvai Ferenc, rimaszombati, majd kassai levéltáros, aki a család történetét is megírta (OLTVAI 1993). 5 Időnként besegített a mesterpárosnak Sznagyik Sándor testvére, Lajos is, szintén lemezlakatos. Mesterségbeli tudását az 1960-as években karosszérialakatos munkák során is kamatoztatta. 6 A szerző gyermekkorában ki- bejárkálhatott a műhelybe. Székely Béla, aki ráadásul a szerző keresztapja volt, végtelen türelemmel tudott az érdeklődő kérdésekre válaszolni. A „koksztüzelésű” kovácstűzhely fújtatóját a gyerekek is működtethették. A számos fogó és szerszám, az alakuló izzó vas látványa, az ütemet adó kalapács hangja az üllőn - nem felejthető személyes emlék.
