Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
68 B. Hellebrandt Magdolna táljának alja homorú. Az SNR 011 egyik edénye (48. kép 7) lényegében egy tál, kis, kihajló nyakkal tovább építve; legszélesebb részénél bütyökfogó látható, alja omphalosos. Hasonló az SNR 042 házban talált kis tál (48. kép 5), melynek alakja emlékeztet a 20. obj., házból előkerült két darabra (46. kép 3, 6), de ezek oldalfala enyhébben ível. Hasonló, nagyobb méretű töredék a 69. obj. lelete (48. kép 1). Ugyancsak omphalosos a 71. obj. mély tálja (48. kép 3), melynek oldalfalai kifelé ívelnek, kissé virágcserép alakú, s a peremhez közel enyhén befűzött, a perem vége elkeskenyedik. Párhuzamát például Borsa lelőhelyen találták (DEMETEROVÁ 1986, 1.1. 4). Mélyebb tál töredéke került elő a 63. objektumból (48. kép 6), melynek nyaka ívelt, peremrésze befelé tart. A 3. objektumból származó táltöredék (48. kép 4) széles, befelé lejtő peremrésszel ellátott, mely balról jobbra árkolt. Hasonlóan árkolt a 84. objektumban feltárt táltöredék külső peremrésze (51. kép 7), ez jobbról balra árkolt. Analógiája ismert Terna-Lysá stráz lelőhelyről (BUDINSKY-MIROSSAYOVÁ 1992, XII. t. 13). Mélyebb tál része — lényegében fazéknak tekinthető — a gömbölyű hasú, hengeres nyakú töredék a 40. objektumból (48. kép 2). Peremrésze hegyesen kifelé tart. Megfigyelhetjük, hogy a 47. kép 2, 6—9, a 48. kép 11—12 és a 49. kép 8—9 tálak emlékeztetnek a szkíta kori kézzel formált tálakra. Mécsesek, füstölők. Talpas edények a legrégibb kerámiakészítő kultúrákban is feltűntek. Kalicz Nándor azt írta a neolitikumot ismertető könyvében, hogy a talpas tál (KALICZ 1974, 16. kép) gyakorlati rendeltetése még nem teljesen tisztázott. A körömi ásatáson különleges darab került elő a 28. objektumban (32. kép 2). A tál ívelő oldalú, pereme kissé befelé tart. Talpcsöves volt (49. kép 1-2), de ennek csak a nyoma maradt meg. A tál maga kettéosztott, és az egyik fél rész is kettéosztott. Az osztófalak teteje és a perem széle ferdén benyomkodott. Belül fekete, s ez a fekete anyag kissé kicsurgott, kívül a peremrész alatt is látható; elüt az edény külső, világos felületétől. Szá.: 19 cm, fá.: 5,9 cm, ma.: 5,5 cm. Szép talpas edényke a 72. obj. lelete (49. kép 3—5). Pereme szélesen kihajlik, legszéle kissé lefelé ível. A peremrész belül kannelúrázott. Alja belül domború, és körülötte árkolások futnak körbe. Kis talpa van. Az edény kívül barna, belül fekete. Szá.: 26 cm, talp átm.: 10 cm, ma.: 8,5 cm. Vastagabb falú, csőtalpas edény töredéke a 71. objektumból került elő (49. kép 6—7). Alja alulról befelé nyomott, belül domború, és körülötte az oldalfal kannelúrázott. Az oldalfal töredékesen maradt meg, a csőtalp indításának egy része látszik. Az edény kívül barna, belül fekete. Aljának átm.: 7 cm. Belül domború alj a 47. kép 5 edényénél is megfigyelhető. Hasonló Somotorská hóra anyagában is megtalálható (PASTOR 1958, 6. ábra). Ugyancsak fekete belül a 46. obj. tálja (49. kép 8—9). Kissé behúzott peremű, és a perem széle ferdén bevagdalt. Ennek nincs csőtalpa, de az egykor benne levő anyag szintén kicsurgott, sűrű lehetett, foltokban rakódott le az edény külső felületére. Szá.: 27,8 cm, fá.: 9,5 cm, ma.: 7,6 cm. Talpcsöves, kehelyszerű tálat találtak Eszaknyugat-Ro- mániában, Piricei-Kellertag lelőhelyen a C 63 gödörben. (BEJINARIU 2010,19. t. 2). Talpcsöves mini edényke került elő Bracovce-n (BUDINSKY-KRICKA 1976, 6. ábra 1), kis csőtalpas edény pedig Gyoma-Kádár- tanya és Poroszló-Aponhát lelőhelyeken (V. SZABÓ 2002, 17. kép 8; 212. kép 3). Ez a típus nagy területen elterjedt (V. SZABÓ 2002, 37. kép: XXXI. típus 32, 56), és sokáig használták. Párhuzamáról tudunk többek között Romániából, Lechinta de Murej (Rayon Ludas) lelőhelyről (HOREDT 1963, 3. kép 2). Csőtalpas kis tál ismert a szkíta korból is. Tápiószelén a 7. sírból származik egy kézzel formált, kihajló peremű, belül díszített edény, melyet a Kr. e. 7. század 2. felére datáltak (KEMENCZEI 2001, Kát. sz. 165), ma.: 12,5 cm. A tárgytípus szintén feltűnik Csanytelek-Üjhalastó (SCHOLTZ 2001, Kát. sz. 212) leletei között. Később, a kelta korban ismert Kiskőszegről (HUNYADY1942- 1944, XXXIV. t. 4, 8), Borsod megyéből (K. VÉGH 1969, XXV. t. 5), valamint Csővárról (HELLEBRANDT 1999, III. t. 26.). Ezek a tálak feltehetően mécsesek, esetleg füstölők lehettek. Gyantát, illatos szereket égethettek bennük. Kisméretű edények, olykor miniatűr méretűek előfordulnak a telepanyagokban. Ez utóbbiakról nehezen képzelhető el, hogy a háztartásban használták. Ilyen a 13. obj. kis, gömb alakú edénykéje (50. kép 13 — B. HELLEBRANDT 2015,3. ábra 2), ma.: 2 cm, szá.: 4 cm. Pereme hullámos vonalú, és ez alatt kívül rátett, gömbölyű bütykök sorakoznak. Külső felülete világosbarna, mely csak egy vékony bevonat, az edényke szürke agyagból készült. Hasonló Poroszló-Aponhát kisméretű, hullámos szélű edénye (V. SZABÓ 2002, 213. kép 7). Az SNR 022 miniatűr fazekának (50. kép 4) magassága 3,5 cm. Hasonlít a nagyméretű fazekakhoz. Széles szájú, kihajló peremű, kis fazekak az SNR 020 és 38. objektumok leletei (50. kép 7, 11), magasságuk 9,2 cm, illetve 4,7 cm. A 20. obj., ház kis fazeka (50. kép 12)
