Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Közlemények - Offertáler Havasi Béla: Kultúra és hatalom a neoabszolutizmusban. Božena Nemenová a rendőrség és a férje megfigyelése alatt
Először a 19. század negyvenes éveiben Polnében és Domazlicében bejelentett lakhelyén a Betty nevet használja, majd amikor házasságot köt (1837) az újonnan szerveződött pénzügyőrségen dolgozó Josef Némec pénzügyőrrel, a Bozena keresztnevet viseli. Az ő személyes profiljához csupán annyit tegyünk hozzá — kortársi férfi szemmel —, hogy rendkívül figyelemre méltó, vonzó hölgy, szociális érzésű, bátor és nyílt tekintetű, amint az egy emancipált személyre jellemző, aki a nem hagyományos normarend alapján viselkedik. Jan Ignác professzor brnói barátjának, Jan Helceletnek írott levelében olyan értelmű megfogalmazást használ, mely szerint még ilyen „objektív asszonyt” nem látott, és szónoki fordulatként hozzátette, hogy „majd ha meglátod, egészen belebolondulsz”, ami egyébként be is következett (IVANOV 1992, 170). Házasélete Josef Némeccel soha nem volt szerencsés, a tizenöt évvel idősebb és tapasztalt hivatalnok, éppen Cerveny Kostelecen szolgáló cseh hazafi, pénzügyőr „házassággal szerezte meg a törékeny lelkű és gyönyörű hajadon testét” (POLÁK 1996, 98). Betty Pankl csupán anyjának kérésére kötött házasságot: „senkit sem szerettem, amikor férjhez mentem, csupán a szabadságomat sirattam...” Később, emlékirataiban kifejezte, hogy a kezdeti merengő időszakában soha sem akart feltétlenül házasságra lépni (POLÁK 1996, 99). Férjét eleinte legalábbis természetes módon tisztelte, hiszen tizenöt évvel idősebb volt nála, ő pedig tizenhét évesen ment férjhez. Házasságukat két évtizednél tovább a négy gyerek kötötte össze. Később, az 1842. évtől, az első prágai tartózkodásuk idején „a kiüresedett szívbe” kezdtek belopózni más, „érzékenyebb” férfiak, és fokozatosan elérkezett a tartós érzelmi elhidegülés az „egyenlőtlen partnerek” között. Az ötvenes évek végén férjének despota, változatlanul patriarchális magatartása elviselhetetlenné vált, ugyanakkor a férj munkanélkülivé is vált — az éhezéshez nem szokott családban a férj figyelmen kívül hagyta feleségének irodalmi ambícióit. A házasság felbontásához hozzájárult legidősebb fiuknak, Hynkának az 1853-ban történt halála, és férjének hosszabb időn át tartó (1850—1855) magyarországi, valamint a karintiai, Villach-i (1856—1857) szolgálati tartózkodása. Bozenának az életközösségből történő, szó szerinti kimenekülése akkor következett be, amikor már megromlott egészségi állapota miatt képtelen volt önmagáról gondoskodni, és menekülnie kellett férje fizikai bántalmazásai elől is. A megújuló társadalom hasztalanul várt évtizedeket cseh íróasszonyára. A gyötrő várakozást, a húszasharmincas évtizedek ködös időszakát a türelmetlen írók töltötték ki, aminek jó példája Frantisek Ladislav Kultúra és hatalom a neoabszolutizmusban Celakovsky. A cseh Sappho nem jött el, és így a külső, avatatlan megfigyelőnek kellett a kiegyensúlyozott, újjászülető nemzeti kultúra érdekeit sugalmazni. Amikor a húszas évek után a cseh megújhodást képviselő hazafiak belefáradtak egy eredeti költőnő vagy írónő hasztalan keresésébe, váratlanul és hirtelen megjelent egy Betty nevű fiatal hölgy. Némcová nemcsak meséket, mondákat, regéket, de alapvetően olyan biedermeier jellegű realista irodalmi gondolatokat is felelevenített népének mindennapi világáról, melyeket férjének akkori szolgálati helyein közvetlenül átélt és megtapasztalt. Az ő biedermeier szemléletben fogant realizmusa példa nélküli. írásaiban az egyéni, ill. társadalmi ellentéteket sejtelmesen, vagy a valós kép áthangolásával, elfojtottan jeleníti meg. Ugyanakkor az ő tényleges világa nem ilyen volt. Hiszen végül házassági konfliktusát az asztaltól és széktől való távozással oldja meg. Semmiféle biedermeier jellegű kibékülés vagy szerencsés esküvő nem zajlott le. Csak a halál szólt közbe és persze, amit sejtett — a rendőri bürokrácia. A túlvilági, vagyis a másik élet, melyben rejtélyek léteztek, és az ő irodalmi alkotásai — amelyek rendkívül igényesek, ezért megbecsülést érdemelnek — amellett még egy monográfiát is megérnének. Nemcsak az asszonyi türelme vált mítosszá. Az idők során megtartotta a nem tradicionális életfelfogását és a politikával szembeni dimenzióját. Különösen szembetűnő az ő spontán, félelemnélküli polgári viselkedése, ahogyan ez a cseh politikai újságírás megalapítója, Karel Havlícek Borovsky temetése kapcsán megnyilvánult. Bozena Némcová itt már későn cselekedett, később, mint Karel Havlícek és a cseh nemzet kritikusai a feszült történelmi események során. A cseh (hazafias) elit gyávaságból alibi magatartást tanúsított, ami visszatartotta őket a Havlíckához, „a disszidenshez” való csatlakozástól, hiszen az elit számolhatott és számolt is a csatlakozás hátrányos következményeivel. Bozena Némcová „a 19. századi legnagyobb cseh nő” jelzőt viseli. A pozitivizmus érájában került az iskolai cseh irodalmi tankönyvekbe, amelyekben pedagógiai okokra hivatkozva még különválasztják az ő emberi spontaneitásait a saját irodalmi alkotásaitól, melyek egyébként vigasztalódást és egyben megélhetést jelentettek számára életének krízisei és személyes csalódásai során. 259
