Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Történettudomány - Bodnár Krisztina: Dókus László végrendelete
Dókus László végrendelete 189 Aszpnynak ... Nyolc.>; Forinton örök áron meg másolhatatlan képpen Fiurul Fiúra Nemzetségről Nemzetségre” a „köves hegyen” található szőlőt.3 A 18. század volt a család beilleszkedésének, vagyongyarapításának, társadalmi tekintélye növekedésének időszaka. Itt csupán röviden szeretném felvillantani a Dókusok vagyonszerzésének ide kapcsolódó, fontosabb állomásait (a kutatást megnehezíti, hogy az 1770-es éveket megelőző időszakokból csak nagyon esetlegesen maradtak fenn vonatkozó források, a mennyiségük ekkortól kezd szignifikánsan emelkedni). Dókus László édesapja, I. József például egy 1778. május 27-i okiratban nyilatkozik, miszerint „a^Fedelnek alkalmatlan jen tartasa miatt, ezen S. A. Ujhely Városában a Solyomkaban ... levő Fiaimnak, Istalomnak, Sorházamnak, és Vinc^emnek... karát [kárát] látom.. .”,4 ezeket el kívánja adni; mindez tehát arra utal, hogy bortermeléssel és egyéb mezőgazdasági tevékenységekkel foglalkozhattak. 1795-ben 32 évre zálogba vették Sennyey Anna bárónőtől a fundusát a rajta lévő épületekkel együtt; ugyanebben az évben megkapták zálogul Krucsay Krisztina szabad curialis szántóföldjeit is.5 Az 1800. évi, a nemesi jövedelmekre vonatkozó összeírásból azt is megtudjuk, hogy Dókus Józsefnek 36 katasztrális hold szántója volt, amiből 4 7/8 teleknyi jövedelem származott (BARTA 2011, 334). Dókus László édesanyja, tolcsvai Nagy Zsuzsanna családi örökségét nehezebb kinyomozni.6 Egy levélben, melyet Bodó Lajos szolgabírónak írt - és amelyre ceruzával tévesen írták az 1778-as évszámot, hiszen ebben Nagy Zsuzsanna özvegynek titulálja magát, miközben a férje csak 1805- ben hunyt el —, törvény útján kívánja visszaszerezni Ujházy Lajos zálogos birtokostól a Tolcsva, illetve a szomszédos Vámosújfalu határában lévő földeket és réteket.7 1805-ben pedig Szirmay Antal ellen indított zálogos pert.8 Mindezeket az adatokat azért hoztam példának, mert ezek alapján is látható, hogy a család 3 MNL BAZML SFL XIII. 8. 1636-1699 csomó. 4 MNL BAZML SFL XIII. 8. 1770-1779 csomó. A Zsóljomka Újhelynek ma is meglévő településrésze a nyugati oldalon, részben már be van építve (KOVÁTS 2001, 502). 5 MNL BAZML SFL, XIII. 8. 1790-1799 csomó. 6 A tolcsvai Nagy család nem lehetett nagy jelentőségű, Nagy Iván is meglehetősen keveset ír róluk: Zemplén vármegyei eredetű família, amelynek Borsodban is volt birtoka (NAGY 1860,48). Ifjabb Reiszig Ede szerint 1626-ban nyert nemességet a család, később Borsodban és Szabolcsban is éltek leszármazottai (REISZIG é. n. http://mek.oszk.hu/09500/09536/ html/0026/22.html, hozzáférés: 2015. augusztus 18.) 7 MNL BAZML SFL, XIII. 8. 1770-1779 csomó. 8 MNL BAZML SFL, XIII. 8. 1800-1809 Dókus csomó. sokféle úton igyekezett biztosítani a megélhetését, és nem meglepő módon a házasságok is hoztak magukkal némi vagyont. A Dókus család tehát a bene possessionati azon rétegéhez tartozott, amely nem zárkózott el a gazdasági tevékenységtől sem, s úgy tűnik, értett is a vagyongyarapításhoz, illetve a lokális társadalmakba való beágyazódáshoz. A családtörténetből arra következtethetünk, hogy a 17. század elején még armális nemesi státuszba sorolható família a 19. század közepére-végére nem csak a helyi társadalomnak és közéletnek vált megbecsült és jómódú tagjává, de országos ismertségre és elismertségre is szert tett, beépülve a bene possessionati soraiba. A 18. század utolsó harmadában már elegendő anyagi forrással rendelkeztek a különböző befektetésekhez, jórészt a hivatalviselésnek köszönhetően. Arra vonatkozóan is van adat, hogy pénzt adtak kölcsön kamatra; legalábbis mindez kikövetkeztethető abból, hogy 1787 januárjában Dókus I. József a városi tanácshoz fordult a Zahiblyák Jánostól vissza nem kapott tőke és kamatok miatt.9 A fentebb írottak alapján természetesnek tarthatjuk, hogy Dókus László — és testvére, II. József is — igyekezett tovább gyarapítani a családi vagyont,10 amint az a végrendeletéből is kiviláglik. 1812-ben Fodor István árendába adta a testvéreknek három szabad és öt dézsmás földjét.11 Ez azt mutatja, hogy aktív gazdálkodást folytattak, illetve hogy még a dézsmaadó birtokok legalább átmeneti tulajdonlása is haszonnal járhatott. Az is látható ebből, hogy a családnak megvoltak a gazdasági adottságai a telkek gondozásához, de arra vonatkozóan nem találtam adatot, hogy kikkel műveltették meg a földjeiket, milyen jószágaik voltak. 9 MNL BAZML SFL, V. 1. Sátoraljaújhely város iratai (1111) 1617-1848 (1898). I. fejezet, I. 24. számú irat. 10 Dókus (II.) József felesége nagycsepcsényi és mutnai Vladár Amália volt. A Vladár família Nagy Iván szerint „Turócz vármegye egyik legtörzsökösebb ős családja” volt, 1263-ban szereztek birtokot Mutnán (NAGY 1865, 249—250). Kiterjedt és messzi területekre szétszóródott családot alkottak, de a 19. század eleji-közepi birtok- és anyagai viszonyaikra eddig nem találtam adatot, ezért nehéz megmondani, vajon a Dókusok presztízsét növelte-e a házasságkötés, vagy esetleg a Vladárok örülhettek egy, a vagyont gyarapító és a politikai életben is egyre nagyobb súllyal szereplő család tekintélyének és pénzének. Érdekes egyébként — és egyben jelzi a Dókusok politikai aktivitásának növekedését, de egyúttal talán a megbecsültségüket is —, hogy József az 1820-as években (tehát a bátyja, László felívelni kezdő karrierje idején) szintén hivatalt vállalt Zemplén vármegyében. Völgyesi Orsolya szerint 1827 októberében Mauks Mihály helyett őt, az akkor főjegyzői tisztséget betöltő Dókus László testvérét választották meg a kálvinista és részeg emberek az adószedői hivatalra (VÖLGYESI 2010, 314). 11 MNL BAZML SFL, XIII. 8. Dokus 1810-1819 csomó.
