Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
166 Csengeri Piroska A templom kolostorba vezető bejáratának Ny-i oldalán nyitottuk ki a IV. szelvényt. D-i határát a templom fala jelentette, E-ról a kerengőfolyosó D-i fala zárta le. A szelvény Ny-i oldalán jelentkezett a már azonosított, 16. század első harmadára keltezhető téglapadló. Ettől K-re egy korábban visszabontott, É-D-i irányú kőfalat találtunk, melyre a téglák két sorban rátakartak. Feltételezésünk szerint ez a két sor tégla egy bejárat/átjáró maradványa lehet. A visszabontott fal későbbi, mint a ma is álló templom 14. századra tehető fala. A visszabontott fallal párhuzamosan egy sárga színű, habarcsos rétegre bukkantunk, mely K-i irányban lejtett. Ettől K-re szintén egy téglapadló maradványait azonosítottuk. Téglái megegyező méretűek a Ny-i szárnyat fedő padlóban elhelyezettekkel; a Ny-i oldalon tapasztaltaktól eltérően azonban itt É—D-i irányban tették le ezeket. Az itteni padló egy lépcsőfoknyival lejjebb jelentkezett, mint a Ny-i szárnyban lévő. Véleményünk szerint az előkerült agyagos-habarcsos réteg egy fából készült lépcső alapozásának maradványa. Ez a lépcső vezetett a Ny-i téglapadlóról a D-i szárnyban megtaláltra. A lépcsőt minden bizonnyal a 16. században alakíthatták ki, az agyagos réteg ugyanis elfedte a templom D-i falának sárgásfehér színű vakolatát, valamint a visszabontott fal alapozási kiugrását. A téglapadló fektetési rétege alatt egy vöröses színű, agyagos réteget figyeltünk meg, mely szintén nekifutott az S97 falnak. Funkcióját tekintve egy szintet kiegyenlítő rétegnek tartjuk. Elbontása után már az altalajt észleltük. A kolostor Ny-i zárófalának külső, Ny-i oldalán nyitottuk ki az V. szelvényt, a külső rétegek tisztázására. Itt a kolostor pusztulási időszakához köthető réteget, alatta pedig a 16. századra keltezhető réteget találtunk. Az ez alatti réteg a 16. századinál korábbi jelenség, a Ny-i zárófal vágta. A szelvény további mélyítése során már az agyagos altalajt találtuk. Ebbe az altalajba ástak bele egy gödröt, mely hő hatására kiégett. A jelenség a kolostor életének legkorábbi fázisához köthető, bontása során Árpád-kori kerámiára bukkantunk. A kolostor Ny-i traktusának kutatását is tovább folytattuk. A 2012-ben és 2013-ban vizsgált területektől É-ra bővítettük ki a II. szelvényt. Az idei ásatási terület építési periódusait a Ny-i szárnyban az alábbiakban foglalhatjuk össze: Az első időszakban egy négyzetes alaprajzú épület (SÍ20 falakkal) állhatott a területen. Ennek a Ny-i zárófala általunk ismeretlen időben megsérült. Erre a sérült falszakaszra — a fal vonalára — építhették rá a már korábban is feltárt S6-os falat. A hiányzó részek kiegyenlítésére az altalajra egy vörös színű, agyagos, néhol erősen köves, törmelékes réteget fektettek, majd ezen kezdték meg az S6 fal építését. A visszabontott és az újonnan megépített falak egymásra merőlegesek, síkban találkoznak. Ezen a falszakaszon átjárónak nyomát nem találtuk, feltételezésünk szerint É-ról lehetett a bejárat. Az S6-os fal megépültét követően jött létre az épületrész 2. periódusa, amikor az S6 és S120 falak együtt álltak. Ekkor alakíthatták ki az S120 faltól É-ra elhelyezkedő pincét is. A pince a 14. századra keltezhető, erősen hamus felszínű járószintjéről egy Anjou-kori pénzérme került elő. A 3. periódus idején már nem volt szükség a pincére. Vélhetően ekkor építették meg az É—D-i irányú, kerengőfolyosót határoló falat is, aminek létesítése során átvágták az SÍ 20-as falat. Az egykori pincét két, kövekben igen gazdag réteggel kezdték el feltölteni, ez a feltöltés szolgált a kerengőfolyosó fala alapozásának is. Ennek elkészültét követően a pince feltöltését tovább folytatták. Az S6-os faltól kb. 1 m-re Ny-ra felhúzták a jelenleg is látható Ny-i falat. A két fal közét feltöltötték, majd az S6-os falat visszabontották. Ezzel párhuzamosan a korábban visszabontott S120-as fal szintjét elérve az egész területet elfedték egy kiegyenlítő réteggel. Ennek tetejére egy vörös színű, agyagos réteget fektettek, mely a rendszeresen megújított padlók alapját képezte. Ezeket a járószinteket a későbbiek során folyamatosan elpla- nírozták; csak a 16. század első harmadára keltezhető téglapadlót és a vele párhuzamosan futó, a cellák padlójául szolgáló kemény agyagréteget tudtuk megfogni. A VI. szelvényt a kerengőfolyosó Ny-i részén, a II. szelvénnyel párhuzamosan nyitottuk. A kerengőudvar Ny-i fala és a kerengőfolyosó Ny-i fala között feltárt egyetlen járószintet a 16. század első harmadára keltezhetjük; a vörösesbarna színű, agyagos réteg megegyezik a Ny-i traktusban azonosított utolsó padlóval. A korábbi időszakból származó padlók nyomát — hasonlóan aNy-i szárnyban észleltekhez — itt sem találtuk. Valószínűnek tartjuk, hogy ezen a helyen is folyamatosan megújították a járófelületet. A VI. szelvényben kerültek elő a kolostor területén található első sírok is. Mind a négy elhunytat a 16. században helyezhették örök nyugalomra. Elsőként rendellenes fektetéssel — É—D-i tájolásban — egy felnőtt és egy gyermek kettős sírját találtuk meg. A sírhely K-i oldalán elhelyezett felnőtt óvón átkarolta azt a hat év körüli gyermeket, akit valamilyen textíliába csavarva a fal mellé helyeztek el. Egy későbbi időpontban kialakított Ny—K-i tájolású sírhellyel megbolygatták a kettős temetkezést, a felnőtt és a gyermek lábait ekkor távolították el a sírból. Később, de vélhetően még a 16.
