Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben 165 Méra-Vízre-járó, 2. lelőhely (azonosító: 90627) 5. század A Múzeum Gyarapodási naplója 1995. évi 2. tételének leírása szerint egy ismeretlen lelőhelyű II. Theodosius (408-450) solidus került Méráról a múzeum éremtárába. Az eladó elérhetőségi adatainak felkutatása után 2014. augusztus 18-án vele együtt helyszíni szemlét végeztünk az arany érme előkerülésének helyén. A területet Ny-ról vasútvonal, D-ről a községhatár, K-ről és Ny-ról a község északi részének (Felső-Méra) lakott területe határolja. Itt az 1990-es években kukoricaföld volt, ennek rotakapálása közben került elő a solidus. A helyszín meghatározására a találó a falut keresztülszelő Bélus-pataktól kb. 500 m-re Ny-ra egy, a felületből enyhén kiemelkedő dombon kb. 20 m-es átmérőjű kört jelölt meg. E hely közvetlen környékén nem sokkal a bejárás előtt takarították be a repcét, és tárcsázást végeztek. Az érme megtalálásakor a szóban forgó terület a találó családja tulajdonában volt. A lelőhelyen és környékén a felszín jól látható, bejárásunk mégis eredménytelenül záródott. Semmiféle régészeti jelenséget nem észleltünk, és a találó elmondása szerint ő sem talált itt más leletet az érmén kívül, sem annak előkerülésekor, sem azt követően. A helyszíni szemlén a találón kívül részt vett még Nagy Zsolt Dezső. Simon Lás^/ó Miskolc-Diósgyőr-Várfürdő (azonosító: 76609) Ápád-kor, középkor, barokk kor Jelentés a 2014—2015. évi régészeti munkákról. A „Diósgyőr—Lillafüred komplex kulturális és ökoturisztikai fejlesztése” projekt keretén belül a Lovagi Tornák tere létesítmény területén 2011-ben előzetes régészeti feltárást végeztünk. Ennek során feltártuk az itt felépítendő épületek alatti régészeti jelenségeket, így a nyugati kiszolgáló épület és az északi lelátó alatti objektumokat (Árpád-kori falu, illetve középkori csatorna). A létesítmény területén 2014—2015-ben régészeti megfigyelést végeztünk. A déli lelátó területén kutatóárkokat húztunk, lévén 2011-ben nem sikerült az itt álló fákat kivágni. A kutatóárkok negatív eredményt hoztak, a 2014-ben meginduló építkezés során végzett régészeti szakfelügyeletkor éppen ezért különös figyelmet fordítottunk a helyszínre. Az alapozási árkok mélysége nem haladta meg azt a szintet, amelyen régészeti jelenséggel találkozhattunk volna az előzetes kutatóárkaink tanúsága alapján. Régészeti jelenséget a déli lelátó alapozásakor nem találtunk, és hasonló eredménnyel járt a keleti oldalon lévő kiszolgáló épületek alapozása is. A megoldandó feladatot 2014-ben a 14. századi, kövezett csatorna újbóli kibontása jelentette, melyet 2011-ben kérésre visszatemettünk. A gépi földmunka csak a nagyolásra volt megfelelő, a csatornát újra kézi erővel kellett felszínre hoznunk. Ugyancsak kézi erővel szedtük ki a köveket az ide tervezett épület pontalapjai számára, majd figyelemmel kísértük a pont- és sávalapok kialakítását. 2015-ben az alapozási munkák után a területet sűrűn behálózó közmű- és csapadékelvezető árkok felügyelete jelentette a régészeti megfigyelés feladatát. Régészeti jelenséget az északi lelátó K-i sarkánál tapasztaltunk, ahol a már ismert kövezett csatorna az épület alatt bemutatásra kerülő szakaszán túl kilépett az alapból. Itt egy törés elhelyezését javasoltuk a csatorna árkában, hogy a középkori épített örökséget ne romboljuk tovább. Egyetlen helyen érte el a földmunka a középkori réteget, ugyancsak az északi lelátó K-i végénél, ahol egy csapadék akna mélyítése során 1,2 m-ről, a fekete rétegből néhány apró, hullámvonallal díszített cseréptöredék került elő. „Puffer terület”-ként jelezték az alaprajzon a déli lelátótól a hegy felé eső részt, ahol utólag egy melegítőpályát szándékoztak kialakítani a lovak számára. Ennek a területnek a mélyítésekor kerültek elő az 1950-es, illetve az 1970-es években lebontott barokk fürdőépület maradványai. Mivel itt sejtjük a középkori „királynék fürdőjét”, az alaprajzot tisztáztuk, fotóztuk, és megtörtént a geodéziai bemérés is. Eovás^ Emese Miskolc-Szentlélek-Pálos kolostor (azonosító: 16762) Árpád-kor, 14—16. század A Múzeum 2014-ben már harmadik éve folytatta a miskolc-szentléleki pálos kolostor régészeti feltárását. A kutatás anyagi forrását az elnyert NKA pályázat biztosította. Az egy hónapos feltárás során a kolostor D-i és Ny-i traktusát, valamint a kerengőfolyosó Ny-i oldalának középső részét vizsgáltuk.
