Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Mikita Gábor: Átdíszletezések. A magyar színházak államosítása
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 471—481. ÁTDÍSZLETEZÉSEK A magyar színházak államosítása Mikita Gábor Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A II. világháborút követően ugyan kísérlet történt a korábbi magyar (magán)színházi struktúra visszaállítására, azonban a gazdasági nehézségek valamint a (kultúr)politikai diktátumok nem tették lehetővé a korábbi színházi rendszer rekonstrukcióját. Bár a színházak köztulajdonba vételének gondolata azonnal felmerült a háború végén, a pénzügyi nehézségek egészen 1949-ig késleltették a folyamatot. A változások főleg a vidéki színházak működését rajzolták teljesen át — alapvetően pozitív irányba. Kulcsszavak: Földessy Géza, Magyar Kommunista Párt, Magyar Színészek Szabad Szakszervezete, Ortutay Gyula, Vidéki Színigazgatók Egyesülete Szinte jelképesnek mondható, hogy az államosított Miskolci Nemzeti Színház első évadáról szóló újságcikkeket az utolsó miskolci magánigazgató, Földessy Géza1 társulatának próbakönyvébe ragasztották {1—2. kép). Az 1948/49-es évad próbarendjének bejegyzései ma már alig-alig olvashatókra tintaceruza színét vesztette az évek során, s a kézírásos bejegyzéseket teljesen eltakarják, elnyomják a rájuk ragasztott újságkivágatok. A miskolci Herman Ottó Múzeum Thália-házának színháztörténeti gyűjteményében őrzött dokumentum nemcsak a benne található cikkek tartalmával, de küllemével is kifejezi azt a folyamatot, hogy a színházak államosítása miként tüntette el a korábbi színházi világ struktúráját és arculatát. Nemcsak azt érezteti, milyen drasztikus változást hozott az átalakítás, de azt is, hogy az 1949-es változtatások színházainkat szilárd alapokra helyezték. A mai magyar színház arculatában döntő, alapvetően pozitív, máig ható szerepe van az akkori 1 Földessy Géza (1905—2001): színész, rendező, színigazgató. Pályáját színészként kezdte, filmszínész kvalitásait nem csak magyar filmekben, de Berlinben az UFA produkcióiban is érvényesíthette. 1940-ben a Madách Színház egyik alapító vezetője volt. A miskolci színházat 1941 és 1949 között igazgatta. 1945 és 1948 között ő volt a Fővárosi Operettszínház gazdasági igazgatója is, s a Vidéki Színigazgatók Szövetségének elnöki tisztét is betöltötte. 1948-ban külföldi tanulmányút ürügyén elhagyta az országot, pályáját Franciaországban és az NS2K- ban folytatta. átalakításnak. Az állami tulajdonba vétel ugyanis nemcsak gazdaságilag stabilizálta a színházakat, de teljesen új működési, művészeti struktúrát is teremtett, amely több évtizeden keresztül alapjaiban változatlan maradt. A MAGYAR SZÍNHÁZI ÉLET ÚJRAINDÍTÁSA A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN 1944—45 fordulóján a szovjet csapatok előrenyomulásával párhuzamosan kezdődött meg városainkban újra a színházi élet. A harcok végeztével rövid időn belül megtartották az első színházi előadásokat is. Debrecenben 1944. november 30-án a Vörös Hadsereg frontszínháza tartotta az első előadást (KATONA 1976, 152). Miskolcon 1944. december 18-án az első előadáson, Kacsóh Pongrác daljátékának, a János vitéznek a bemutatóján — ahogyan később országszerte — szovjet katonák ültek a nézőtéren.2 A közreműködők igazodtak a közönséghez: a francia királyt játszó Fekete Alajos „Zdrasztvujtye továris” felkiáltással köszöntötte az egyik szereplőt, a magyar huszárok pedig a toborzó alatt a magyar zászló helyett szovjet lobogót lengettek.3 2 FEKETE Alajos: Életem regénye. HÓM SZGY Adattár, 183. 3 A politikai jellegű kiszólások korábban is jellemzőek voltak. Szerdahelyi Kálmán színész már az 1860-as években az Offenbach-operettek előadásain, a dalszövegekbe csempészett napi aktualitásokat. Az 1940-es években pedig a háborús témák illetve a hadieseményekre való utalások is gyakoriak voltak a színpadjainkon.
