Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Mikita Gábor: Átdíszletezések. A magyar színházak államosítása
472 Mikita Gábor 1—2. kép. Lapok a Miskolci Nemzeti Színház 1949-es próbakönyvéből az 1950-ben beragasztott újságcikkekkel. (HÓM SZGY) Fig. 1—2. Pages from the 1949 rehearsal schedule of the National Theatre of Miskolc, with newspaper articlesfrom 1950. A fővárosban az első színházi jellegű produkció a Kommunista Párt által 1945. január 28-án tartott Szabadság matiné volt. A műélvezeten és műkedvelésen túl természetesen fontosabb a szovjet csapatok hatósági szerepe. A magánszínházak nyitási illetve játszási engedélyét a szovjet katonai parancsnokság adta ki. Ezzel párhuzamosan kezdetét vette a színházépületek helyreállítása. Az intézmények háború előtti gazdasági formája nem változott, a két állami színház, az Állami Operaház és a Nemzeti Színház illetve a főváros tulajdonában lévő Városi Színház mellett a többi színház ismét magánvállalkozásként indult. Ez azonban nem jelentette a korábbi rendszer egyértelmű visszaállítását. A FŐVÁROSI SZÍNHÁZAK HELYZETE 1945 ÉS 1949 KÖZÖTT A művészeti szervezetek újjászervezése is gyökeres változást mutat: 1945. május 6-án megalakult a korábbi Színművészeti- és Filmművészeti Kamara helyett a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete, amely nemcsak a művészek munkafeltételeinek javítására vállalkozott, de egy új színházi jogrendszer kialakítása mellett véleményezési jogot is gyakorolt a színigazgatói engedélyek kiadásában. 1946 júliusában pedig Művészeti Tanács alakult, amely nemcsak tanácsadó testületként működött a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Ügyosztálya mellett, de például a színházak működését is véleményezte. A magánszínházi státusz fenntartása és azok műsorpolitikája a háború előtti állapotok restaurációjára tett kísérletet, ám a gazdasági helyzet, és az egyre erősödő
