Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) 89 A vörös pasztózus festéssel kombinált gyantafedés szakálháti (AVK 4. fázisa) hagyományokra vezethető vissza (KALICZ 2006,144). A tiszai műveltség korai időszakából (Tisza I) Szegvár-Tűzkövesen CsalogJ. tárt fel több „fekete festékbe” ágyazott, sakktáblamintás szalmaintarziás edényt (KOREK 1987, 55, Fig. 6—7); az ugyanezen időszakba keltezhető Öcsöd-Kováshalomról pedig Raczky P. közölt gyantafedéses edényt (RACZKY 1987, 76, Fig. 8—9). Hasonló bevonatos példányok fordulnak elő a Polgár-Csőszhalom-dűlő 272. számú kupában feltárt edénydepóban is: a változó keresztmetszetű nyújtott poharakon alkalmazott gj^antafedés vélhetően szalmaintarzia ágya lehetett, de ez utóbbi nem őrződött meg; csupán két esetben vehető ki a sakktáblaszerűen kitöltött rombuszhálós minta. Vörös festés nyoma nem látható (SEBŐK 2007, Fig. 6. 11; SEBŐK et al. 2013, 12. kép 4—5). A tiszatardosi anyagban a szalmaintarziás gyantafedéses díszítés maradványa továbbá egy csésze, vagy változó keresztmetszetű pohár peremtöredékén jelenik meg (2. kép 8); az azonosítható mintarészlet rombuszhálós éppúgy, mint a Polgár-Csőszhalom horizontális településen feltárt példák egy részénél. A gyantafedés nem ritka az északi késő neolitikus lelőhelyek leletanyagaiban sem: pl. Gönc-Kenderföldek (HAJDÚ 2014, 5. kép 2, 4), Ináncs-Dombrét (HAJDÚ 2014,13. kép 4), Szerencs-Taktaföldvár (SELJÁN 2005, CLX. t. 4-5). Az egyik, szinte tojáshéj-vékony falú, gondosan kidolgozott csésze15 fekete belsejében foltokban maradt meg a vörös-fehér, égetés utánifestés nyoma; egyéb díszítés nem figyelhető meg rajta (13. kép 2). A tiszai (Tisza I/II) kerámiastílust képviselő lelőhelyek edényein a karcolt textildíszítések kiegészítéseként jelentkezik e festésmód, ilyen esetekben kitöltő szerepű és nem önálló minta. Szerencsen pl. a textildíszes leletek között gyakoribb a pasztózus vörös festés, de megtalálható a fehér festés is (SEBŐK 2009,55; SELJÁN 2005, CLIX. 1.12, CLXIV. t. 4), emellett jellemzően feltűnik Tiszakeszi-Szódadomb (SEBŐK 2009, 57) és Pusztaskony-Ledence lelőhelyek textildíszű edényein16 (pl. különleges kontextusból: RACZKY-ANDERS 2010b, Fig. 3-4). 15 Amint fentebb is említésre került, ez az edény típus nagy számban van jelen a tiszatardosi anyagban, de festés nyoma egy esetben sem látszik (ez talán az itteni talajtani viszonyoknak is köszönhető, amely erősen megrongálta a betemetett/betemetődött edények felszínét). 16 Sebők K. szíves közlése alapján. Az önálló pasztózus vörös-fehér festés megtalálható több Kárpát-medencei késő neolitikus kultúrában.17 Az égetés utáni vörös festés gyakorlata ugyanakkor az AVK késő csoportjaiban is gyakori az edények külső és belső oldalán egyaránt (igaz, ott nem jellemző a fehér színnel történő együttes alkalmazása; a bükki kultúrában főként kevésbé finom kidolgozású edényeken: pl. CSENGERI 2013, 119; szakálháti kerámiatípusokon: pl. KALICZ 2006, 144). A tiszatardosi csésze 17 A lengyeli műveltség korai szakaszától (Lengyel I) számolhatunk e festésmóddal (KALICZ 2008,14-18). A herpályi teli kerámialeleteinek vizsgálata azt mutatja, hogy a település 7. szintjétől van jelen a vörös és fehér festés együttes alkalmazása, mely a 8. szintben válik uralkodóvá (KALICZ—RACZKY 1986,124). A festéstípus jellegzetes változata figyelhető meg a csőszhalmi tell II—III. fázisában nagy számban előkerült jó minőségű, vékonyfalú edények töredékein (RACZKY et al. 2007, Fig. 9. 3—8). A külső telep leletei között néhány töredék került elő, amelyeken a csőszhalmi teli kerámiáin használt festéstechnika alkalmazása figyelhető meg (SEBŐK 2007, 111); jelenléte a teliről származó szórványként is értelmezhető. Magyarázható továbbá azzal is, hogy a horizontális telep életének vége már a tell II. fázisának időszakára tehető (RACZKY-ANDERS 2010a, 368—373), amikor is e festésmód megjelenik Csőszhalmon. Kovács K. Bodrogkeresztúr-Kutyasoron a kerámiák formai- és díszítőelemei alapján a tiszai kerámiastílus (Tisza I/II) mellett lengyeli hatással is számol, ez utóbbi kisebb mértékben és a település életének kései fázisában (Tisza II) jelentkezik (KOVÁCS 2013, 164); egyetlen töredéken feltételezhető a pasztózus vörös és fehér festés (KOVÁCS 2013, 19. t. 4). A Kenézlő-Fazekaszugon feltárt leletanyag nem mutat egységes képet. A Tisza I/II fázisra tehető hármas tagolású festett csészék a Lengyel I. időszakhoz kötődnek (KOVÁCS 2013,175,33. t. 3; 34. t. 3), de a töredékek egy részén alkalmazott festésmód (KOVÁCS 2013, 36. t. 2) későbbi, és a csőszhalmi tell II—III. fázisából előkerült töredékekkel párhuzamosítha- tó. Kisgyőr edénytöredékein (KOVÁCS 2013, 27. t. 3, 8) és Szegi-Ady E. u. 4. lelőhelyről előkerült csésze külső oldalán szintén megfigyelhető a festéstípus (HAJDÚ 2013, XXVI. t. 2). Sárazsadány(Bodrogzsadány)-Templomdombról (KOVÁCS 2013, 24. t. 1-2, 4, 7-10, 25. t. 1-19= 2015, Pl. 6. 1-3, 6, 11, Pl. 7. 1-20) és Sárospatak-Várról (KOVÁCS 2013, 188, 74. t. 3, 5—10, 80. t. 8) több pasztózus vörös és fehér festett csészetöredék került feltárásra. Az edények formái és az alkalmazott mintakincs a Polgár-Csőszhalom II—III. fázisából feltártakéval (RACZKY et al. 2002, Fig. 9. 3-8; 2007, Fig. 9. 1-10) mutat hasonlóságot. Ugyanezen két lelőhelyről származó lengyeli kerámiastílus hatását jelző tálformák (esetleg csőtalpas tálak) belső oldalán szintén találkozunk e díszítésmóddal (Sárospatak- Vár, vörös-fehér festés: KOVÁCS 2013, 74. t. 11, 81. t. 1, 82. t. 1, 3; Sárazsadány(Bodrogzsadány)-Templomdomb, fehér festés: KOVÁCS 2013, 24. t. 3; 25. t. 8). A Kelet-szlovákiai Alföldön, mely a késő neolitikumban szervesen kapcsolódott a Felső- és Középső-Tisza-vidékhez, szintén megtalálható ez a festésmód: Cicarovce (VIZDAL, J. 1980, Obr. 11, 1-14, Tab. LXXI. 1-10, Tab. LXXIII. 1-8, Tab. LXXIV. 1-12), Maié Raskovce (Kisráska; VIZDAL, M. 1997, 99-142; ATTRESOVÁ 2010, 351-352).
