Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

90

L. Hajdú Melinda

belső felületén alkalmazott festés is talán e tradíció továbbéléséhez köthető (13. kép 2).18 Fontos azonban megjegyezni, hogy a mozaikos állapotú festéknyomok alapján a minta egyáltalán nem vehető ki, és a tárgy külső oldala is igen rossz megtartású (mészkiválással fedett, mely tönkretette felületének nagy részét), így az edény díszítésének pontos azonosítása nem lehetséges.

Miniatűr edények

A késő neolitikus gödörből kikerült, „valódi” edényformákat utánzó miniatűr edények — fazekak, csőtalpas tál, tálka (11. kép 1—7) — funkciója kérdéses. A miniatűr edénykék általánosan fellelhetőek az Alföld késő neolitikus, herpályi és tiszai lelőhelyein, gyakran feltűnnek (hulladék)gödrök betöltésében. Aszód-Papi földeken Kalicz N. tál és csőtalpas tál, valamint fazék kicsinyített másait tárta fel (KALICZ 1985, 52. kép 1—3). A különleges kontextusból és speciális tárgyak kíséretében kikerülő miniatűr edénykéket nem mindennapi használathoz, hanem egyfajta rituális gyakorlathoz kötik: pl. Polgár-Csőszhalom (a központi elhelyezésű 8. ház omladéka alatti agyagpadlón talált leletegyüttes: RACZKY-ANDERS 2008, 41-42, Fig. 3; RACZKY et al. 2005, 203—204) és horizontális település (272. számú kút kisméretű edénykéi: SEBŐK et al. 2013,

11. kép 10—12, 16. kép, miniatűr edények, c3 csoport) esetén. Nagy számban tártak fel miniatűr edénykéket Berettyóújfalu-Herpályon is, melyeket vélhetően valamilyen különleges célra használtak (KALICZ et al. 2010, 50—51). A feltárók speciális jelentést társítanak továbbá a Cicarovce-n (VIZDAL, J. 1980, Obr. 14; LICHARDUS-LICHARDUS-ITTEN 1997, Abb. 3) és a Cicarovce-Líceumi dombon (ATTERSOVÁ et al. 2013, 13—15) napvilágot látott miniatűr edénykékhez. Jelen esetben azonban hasonló rituális tartalmat nem kapcsolhatunk e tárgytípusokhoz.

KŐANYAG

Az objektumból néhány szilánk is előkerült:

1. Ép, leütési felszín-megújító szilánk. Nyersanyaga részben áttetsző, középszürke, fekete sávokkal tarkított obszidián (K2). Méretei: 19 x 23 x 7 mm (débitagep, 21 x 24 x 7 mm (max.). Élei körben több helyen csorbultak. Bázisa ép, a talon sima (7 x 13 mm). Bulbusa nagy. Ütési pont nem látható (lágy ütő?). Hátlapján hullámfodrok és szálkák jelzik a leválasztás irányát. A szilánk felülete mindenütt enyhe mértékű kopás nyomait mutatja. A talontól balra, az előlapon kortex-maradvány látszik.

18 Külső és belső oldalon pasztózus vörös festésű töredékek ismertek Polgár-Csőszhalom-dűlő leletei között is.

2. Débitage-fordító (derékszögben megújító) szilánk proximális-meziális töredéke. Nyersanyaga részben áttetsző, középszürke, fekete sávokkal tarkított obszidián (K2). Méretei: 20 x 12 x 2 mm (débitagep, 20 x 14 x 4 mm (max.). A disztális vége kismértékben hiányzik, az itt található törés sima. Bázisa ép, a talon, melyet az egyetlen ütési pont irányába csúcsosan „megemeltek”, facettált (3x8 mm). Hátlapján hullámfodrok és szálkák jelzik a leválasztás irányát. A helyes tájolás esetén az előlapi negatívok mindegyike jobbról balra fut, utalva a magkő kihasználásának korábbi irányára. A lelet recens törés miatt két darabban van.

3. Szilánk meziális töredéke. Nyersanyaga opál (Erdőhorváti—Erdőbénye). Méretei: 13 x 21 x 5 mm (débitagep, 20 x 24 x 6 mm (max.). Hátlapján nehezen kivehető hullámfodrok és szálkák jelzik a leválasztás irányát.

4. Ép, retusált szilánk (eszköz, 16. kép 2). Nyersanyaga áttetsző, világosbarna, apró barna zárványokat tartalmazó hidrotermális kvarcit (Eperjesi—Tokaji-hegyvidék). Méretei: 21 x 18 x 6 mm. Disztális vége réflechi-típusú (csapott) pattintási hibát mutat. Bázisa ép, talonja többlapú (8 x 15 mm). Bulbusa nagy. Egy ütési pontja van (kemény ütő). A leválasztást perem-preparációval készítették elő. Az előlapi negatívok a magkő egyirányú kihasználására utalnak. A fél-meredek, paralell retus a hátlapon, a bal él disztális felén, mintegy 14 mm hosszan húzódik.

CSONTFÉSŰ ÉS CSONTESZKÖZÖK A tiszatardosi neolitikus gödörből előkerült díszített csontfésű (16. kép 1) talán agancsból vagy nagytestű állat, esetleg szarvasmarha lapos csontjából készült. Kissé szabálytalan, 5,3 x 3 cm-es, téglalap alakú testéhez a fogazással átellenes oldalon két fordított trapézos nyúlvány csatlakozik, melyek egyike letört; alattuk a testen egy-egy átfúrás. A test előlapját szabálytalan, befúrt pontozás díszíti; csiszolt hátlapja díszítetlen. A fogazás letört.

Számos csontfésű ismert a dél-alföldi, tiszai tellek anyagából; ezek kialakítása többnyire jelentősen eltér a tiszatardosi példányétól. Kétoldalas csontfésűk kerültek elei Battonya-Gödrösökről (GOLDMAN 1984, Bild 15), Öcsöd-Kováshalomról (RACZKY 1987, Fig. 25. 3—4) és Vésztő-Mágorról (HEGEDŰS-MAKKAY 1987, Fig. 27—28); ezek közül csupán egy díszített (RACZKY 1987, Fig. 25. 3). Szintén Öcsöd-Kováshalmon egyoldalas változat is készült; ennek a fogazással szembeni oldala szintén díszített, teste hat helyen átfúrt; fogazata hosszú (RACZKY 1987, Fig. 25. 5) Továbbá Pintye G. közölt egy általa késő neolitikusként meghatározott