Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

87

Elsősorban a vékonyfalú, szépen kidolgozott csészék/ poharak esetén gyakori a perem alatti átfúrás (14. kép 6), de a tálak esetén sem ritka jelenség (14. kép 7). A fedő rögzítésére vagy az edény függesztésére szolgáló átfúrások kialakítása általánosan megfigyelhető a középső neolitikum végétől, és jelen van a késő neolitikus lelőhelyek kerámiaanyagában. Ugyanez elmondható az edényperemek benyomkodására, bevagdalására is (2. kép 2—3, 5. kép 1, 3, 6. kép 1, 3—4, 6, 7. kép 1—2, 6, 12. kép 1—2, 14. kép 3), mely formatípustól független.

Karcolt díszítések

A feltárt objektum leletei között a klasszikus értelemben vett textildíszítés6 nincs jelen. A tiszai kerámiastílushoz köthetők többek között a karcolt díszű csészék, poharak, virágcserép alakú edények és csőtalpas tál; ezek felülete kevésbé finom kidolgozású és nem fényezett. A megjelenő karcolt minták legtöbbször elnagyolt vonalakból állnak; esetenként keretbe foglaltak. A mintaelemekből gyakran csupán egy-egy részlet látszik (7. kép 1, 8. kép 1, 3). A megjelenő motívumok között feltűnik a tűzdelt szalagminta (7. kép 2), a rácsháló (4. kép 5, 8. kép 5), a zegzug alapú mintaelemek (Z kép 3~4, 8. kép 4), valamint a rombuszminta (8. kép 2). Utóbbi két mintaelem festett változatban is jelentkezik (2. kép 5—15. kép 1/5, 13. kép 3, 14. kép 2—15. kép 111/2). Az északi tiszai lelőhelyek telepanyagainak karcolt díszű edényein meghatározó zárt S-, zárt horgas S-alapú minta (SEBŐK 2007, 113; 2009, 55) a Tiszatardoson feltárt késő neolitikus gödör anyagában nem jelenik meg.

Hasonló motívumok feltűnnek a herpályi teli 6—10. szintjeinek tiszai jellegű karcolt anyagában (KALICZ— RACZKY 1984, Fig. 30. 5, 14-15; 1986, 30. kép 5, 14—15), illetve a tiszai műveltség északi síktelepein: Kisköre-Gát (KOREK 1989, Taf. 6. 8, Taf. 11. 4, Taf. 15. 6; KOVÁCS 2013, 45. t. 4, 59. t. 2, 10), Szerencs- Taktaföldvár (KOREK 1989, Taf. 16. 7-8, Taf. 18. 9-10, 12-13), Tiszalúc-Vályogos (KOREK 1989, Taf. 19. 11—12, 14), valamint Polgár-Csőszhalom-dűlő,7 valamint a tiszatardosi karcolt díszű kerámiák legjobb párhuzamát jelentő Tiszaladány-Nagyhomokos leletei közt (HAJDÚ 2013, L. 1.1, 4-5, LIV. t. 2, LV. 1.1, 4). Hasonló töredékek ismertek a szlovákiai Cicarovce-ről (Csicser) is (VIZDAL, J. 1980, Obr. 19. 10-11, Obr. 40. 5, Tab. LV. 10, 12).

6 A dél-alföldi változatokhoz képest a műveltség északi lelőhelyeinek textildíszes anyagában megjelenő minták szerkezete és motívumkincse egyszerűbb (SEBŐK 2007, 111).

7 Sebők K. szíves szóbeli közlése alapján, közöletlen.

A tűzdelt szalagmintás motívum8 (7. kép 2) párhuzamai az északi régióban többek között Szerencs- Taktaföldváron (SELJÁN 2005, 69-70) találhatók meg; itt a minta kiegészítésére, hangsúlyozására vörös, fekete és fehér utánfestést alkalmaztak (SELJÁN 2005, CXL1X. t. 2, CL. t. 1, 3-4, CLVIII. t. 1-11, CLIX. t. 1-4, 6-9, 11, 13, CLX1. t. 1-6, CLXIV. t. 1-2). Tiszakeszi-Szódadomb egyik töredékén a díszítés mellett az edény testét gyantabevonat borította (SEBÖK 2009, 56); ebben az esetben megjelenik a vörös és fehér festés is.9 10 11 * Tűzdelt szalagmintás töredék ismert továbbá Cserépfaluról (KOVÁCS 2013, 27. t. 10) és Kesznyéten- Majthényi-dombról (HAJDÚ 2013, XLIII. t. 1).

A pontsorok karcolt vonalakkal történő társítása az északi késő neolitikus lelőhelyek leletanyagának jellegzetes díszítőeleme (SEBŐK 2009, 55). A benyomott pontok önállóan mintába rendeződve vagy bütyökkel társítva is jelentkezhetnek (7. kép 7). A technika és a minta nem ismeretlen a tiszai lelőhelyek edényein. Hódmezővásárhely-Kökénydombon több, pontokkal díszített töredék került ki a feltárt objektumokból (BANNER 1930, Taf. XXII. 2).1(l Aszód-Papi földek tiszai jellegű leletein is találkozhatunk ezzel a motívummal (KALICZ 2008, Abb. 12. 1—2). Polgár-Csőszhalom- dűlőn például edényfedőkön és azok zoomorf fogóin szintén megfigyelhető (SEBŐK 2007, Fig. 2. 3, 19, 26). Vel’ke Raskovce-n (Nagyráska) ugyancsak edényfedőn alkalmazzák a benyomott pontdíszeket (VIZDAL,

J. 1973, Tab. L. 1). A díszítéstípust Kovács K. helyi fejlődésűnek tartja, és középső neolitikus („szilmegi”) előzményekre vezeti vissza. A díszítőelem gyakori Bükkaranyos-Földvár lelőhely leletanyagában (KOVÁCS 2013, 170)."

8 Ez a fajta díszítés vélhetően Vinca hatásként jelent meg az alföldi teli települések edényein (pl. Szegvár-Tűzköves, festett: KOREK 1987, 50, Fig. 3; RACZKY 1992, 172).

9 Sebők K. szíves szóbeli közlése alapján, közöletlen.

10 A feltáró régész e díszítőelem és a (Vinca jellegű) tűzdelt szalagdísz között kapcsolatot feltételezett. A kettes, hármas sorokba rendeződött pontokat a tűzdelés előzményeként határozta meg (BANNER 1930, 47). A szegély nélküli tűzdelések ugyanakkor Kis-Lengyelországban, a Samborzec-Opatów-csoportban megjelenő díszítéstípusok (KACZANOWSKA—KOZLOWSKI 2006, 25, 27, Fig. Ryc. 3).

11 A lelőhelyet korábban Kalicz N. és Makkay J. a Szilmeg- csoporthoz kötötte (KALICZ-MAKKAY 1977,123, Kát. Nr.

42, Taf. 175. 16-17, 23-24). Raczky P. és Anders A. azonban megállapították, hogy a „szilmegi” díszítési módok mindegyik késő AVK műveltségben elterjedtek, így nem beszélhetünk önálló csoportról (RACZKY—ANDERS 2009, 43). Csengerí P. doktori disszertációjában fejtette ki, hogy a „szilmegi jegyek” fő megjelenési területe a bükki és szakálháti kerámiastílus határzónájában és a bükki-szakálháti-esztári érintkezési zóná-