Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
88 L. Hajdú Melinda Festésmódok12 A lelőhely anyagában a sávos fekete festés díszítheti a durvább kivitelű, simított felületű csészéket és fazék alakú edényeket. A minták között a peremen körbefutó sáv (2. kép 1—2—15. kép 1/1—2) mellett zegzug alapú (14. kép 2—15. kép III/2) és vonalminták (14. kép 3=15. kép 111/3) is megjelennek. E díszítésmódot, mely a késő neolitikumban az Alföldön, Északkelet-Magyarorszá- gon, Délkelet-Szlovákiában és Kis-Lengyelországban is elterjedt, Kalicz N. a tiszai műveltségből eredeztette; megjelenését Öcsöd-Kováshalom alapján a kultúra klasszikus fázisához (Tisza II) kötötte, ahol véleménye szerint a korai fázisra (Tisza I) jellemző szalmaintarziás bitumen-, illetve — ahogy az újabb vizsgálati eredmények bizonyítják (RACZKY-S. KOVÁCS 2009, 135-143; S. KOVÁCS 2013, 77—79) — a nyírfakéreg-gyanta alapú bevonatot váltja fel (KALICZ 2008, 32-42). Fekete mintafestés megjelenhet a gondosabb kivitelű, fényezett vagy simított felületű tálakon, csőtalpas tálakon és amfora alakú edényeken is. A motívumok között feltűnnek a „feszített X” (2. kép 3=15. kép 1/3), továbbá a lépcsős (14. kép 1=15. kép 111/1), rombuszos (2. kép 5=15. kép 1/5) és zegzug alapú (12. kép 3, 14. kép 2=15. kép 111/2) felületkitöltő minták. E mintaelemek Polgár-Csőszhalom-dűlőről, a település objektumaiból nagy számban ismertek. A fekete festés a csőszhalmi anyagban mindig meghatározott formákhoz (amfora alakú edényekhez, fazekakhoz, tálakhoz, ritkábban poharakhoz) köthető. A lelőhely anyagában számos fekete festett motívum feltűnik karcolt változatban (SEBŐK et al. 2013, 51). A csőszhalmi külső telep fekete festett anyagában a „feszített X” motívum (2. kép 3=15. kép 1/3) szinte kizárólag a kónikus tálak külső oldalán jelentkezik. Az említett edénytípushoz köthető az a töredék is, melynek a felületét fekete festéssel tagolják, a bütyökdíszt ugyancsak festéssel hangsúlyozzák (2. kép 6=15. kép 1/6). A lépcsőminta (14. kép 1=15. kép 111/1) szintén kónikus tál díszítőelemeként jelenik meg mindkét lelőhelyen. ban helyezkedik el, ami véleménye szerint magyarázatot adhat kialakulásukra és fő elterjedési területükre (CSENGERI 2013, 151-152). Itt helyezkedik el Tiszatardos-Csobaji út mentén lelőhely is. Kovács K. véleménye szerint Kenézlő-Báji-homok és Bükkaranyos-Fölvár leletanyaga nagyfokú azonosságot mutat, ami felveti az utóbbi lelőhely késő neolitikus datálását. Ezt támaszthatja alá a Bükkaranyoson megjelenő fekete sávos festés is (KALICZ-MAKKAY 1977, Taf. 175-176), a leletanyagot azonban újból meg kellene vizsgálni (KOVÁCS 2013, 170). 12 A tiszatardosi festett kerámia értelmezésénél a csőszhalmi külső telep anyagából vett párhuzamokat és a használat módjára vonatkozó megállapításokat — ahol a forrást külön hivatkozás nem jelöli — Sebők K. szíves szóbeli közlése alapján idézem. A csőszhalmi telep anyagában meghatározó az a (tiszai eredetű) összetett tál- és csészetípus, melynek többnyire felső, függőleges része díszített; az ezeken megjelenő díszítésszerkezet és mintakincs a textildíszes edények geometrikus mintáit idézi (SEBŐK 2007, Fig. 1.15, 18; 2009, 64).13 A tiszatardosi anyagban hasonló festés egy S-profilú csésze töredékén figyelhető meg (2. kép 4=15. kép 1/4). A tiszatardosi leletek közt felbukkanó, fényezett, vékony fekete sávos, zegzug alapú mintával díszített csőtalptöredék (12. kép 3) párhuzama szintén megtalálható a csőszhalmi külső telep anyagában (SEBŐK 2007, Eig. 1. 22, Fig. 7. 2). A fekete sávos festés és annak mintakincse — a „feszített X”, a tiszai eredetű karcolt mintákat idéző geometrikus-, illetve lépcsőminták, valamint a festéssel történő felülettagolás kivételével — több északi késő neolitikus lelőhelyen jelentkezik; pl. csőtalpas tálakon: Aszód-Papi földeken (zegzugos: KALICZ 1985, 50—51, 66. kép; 2006, Abb. 2; 2008, Abb. 12.) és Kenézlő- Fazekaszugon (rombuszos: KOVÁCS 2013, 36. t. 5; TOMPA 1937, Taf. 12. 6, 8). Bodrogkeresztúr-Kossuth u. 185. lelőhelyen korsón (zegzugos: KALICZ 1994, Abb. 2. 5), Bodrogkeresztúr-Kutyasoron csészéken és csőtalpas tálakon (zegzugos: KOVÁCS 2013, 18. t. 2, 20. t. 10, 21. t. 1; rombusz alapú: KOVÁCS 2013, 21. t. 3) figyelhető meg fekete sávos festés. A Hernád völgyében Gönc-Kenderföldeken csőtalpas tálakon, tálakon (HAJDÚ 2014, 2. kép 10, 3. kép 6, 8) tűnik fel. Ugyanezen az edénytípuson Délkelet-Szlovákiában, Vel’ke Raskovce-n (VIZDAL, J. 1986, Obr. 1. 5) szintén előfordul. A tiszatardosi leletek közt belső festés a kónikus tálak töredékein figyelhető meg: a peremen körbefutó, fogazott sáv alatt „fogazott háromszög”14 motívum részlete látszik (3. kép 1~3=15. kép 11/1—3). Ez a mintaelem hasonló edényeken nem ritka a csőszhalmi külső telep anyagában, de efféle fogazott vonalmintás töredék ismert a herpályi külső telep korai szakaszából is (KALICZ-RACZKY 1986, 30. kép 11). Vélhetően változó keresztmetszetű, nyújtott pohár részét képezi az egyik ovális aljtöredék, melyeknek felületét gyantabevonat fedi. Ezt pasztózus vörös-fehér festés egészítette ki; motívumai már nem kivehetőek (2. kép 7). 13 Sebők K. véleménye alapján az edénytípus és maga a mintakincs a dél-alföldi tiszai bikónikus tálakon és a virágcserepeken feltűnő karcolt textildíszítés egyfajta átértelmezése a csőszhalmi horizontális tagolt testű csésze- és táltípusokon. Ezeknél a típusoknál az edénytesten sem a rombuszos, sem a zegzugos felületkitöltés megjelenése nem jellemző. 14 Sebők K. nyomán.
