Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
86 L. Hajdú Melinda Bodrogkeresztúr-Léhelyen4 is (HAJDÚ 2013, IV. t. 3); e példány esetében az edényfelület kevésbé kidolgozott. Ép, fekete sávos festéssel ellátott amfora alakú edény került elei Igrici-Dóri dombról (HAJDÚ 2013, XV. t. 1). A Hernád völgyéből, Gönc-Kenderföldek anyagából több függőlegesen átfúrt, széles fülű példány töredéke ismert (KALICZ 1994, Abb. 7. 6-7,9; HAJDÚ 2014, 8. kép 1, 9. kép 1). A korsók durvább kivitelben készültek, legtöbbször díszítetlenek (10. kép 1). Fazék alakú edények Az S-profilxs, fazék alakú edények kialakítására — a korsókhoz hasonlóan — kevesebb gondot fordítottak. A forma a tiszai kerámiaművességből eredeztethető, megtalálható pl. Hódmezővásárhely-Gorzsán (GAZDAPUSZTAI 1963, V. t. 4, VI. t. 8), Hódmezővásárhely- Kökénydombon (BANNER 1930, IX. t. 1—11; 1940, XCV. t. 3), Kisköre-Gáton (KOREK 1989, Taf. 30. 4-5; KOVÁCS 2013, 47. t. 1, 3, 49. t. 6); párhuzamai Polgár- Csőszhalom-dűlőn is megvannak (SEBŐK 2007. Fig. 3. 4—6,13). Jellemző a perem bevagdalása (6. kép 6, 7. kép 8) és benyomkodása (6. kép 3), emellett bütyökdíszes (7. kép 5, 7, 9. kép 2~4) példányaik szintén megjelennek a lelőhely anyagában. Az edénytesten előfordulhatnak a vízszintesen (8. kép 7) vagy függőlegesen átfúrt bütyökfülek is (8. kép 6), melyek szerepe elsősorban funkcionális lehetett. A Samborzec-Opatów-csoport hatását mutatja (KAMIENSKA-KOZLOWSKI 1990, Taf. 11. 11; KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 2006, Ryc. 2. 11, Ryc. 3. 5),5 * * de mindenképpen helyi formaváltozatként értelmezhető a kevés kiegészíthető edény egyike: egy domború nyakú, öblös hasán és vállán eredetileg bütyökkel díszített, bevagdalt peremű fazék (12. kép 1). Az edénytípus csőtalpas, nyak-, váll- és hasrészén bütyökkel ellátott változata ismert Svodín-ból (Szőgyén; PAVÚK 2007, 267, Obr. 4. 2); töredékei megtalálhatók Aszód-Papi földek (KALICZ 2008, Abb. 7. 11) és Izkovce anyagában is (ATTRESOVÁ 2010, Fig. 1. 6). A Csőszhalom-dűlőről ismert példányokat (RACZKY et al. 2002, Fig. 6. 3; SEBŐK 2007, Fig. 3.17) Sebők K. tipológiailag a vállas, fazék alakú edények csoportba helyezi (SEBŐK et al. 2013, 16. kép, e4 csoport). Ott az edény nyakrésze tagoltabb, pereme kifelé hajlik, bütykökkel díszített, a hasvonal fogóbütyökkel ellátott. Egy másik 4 A lelőhely Bodrogkeresztúr-Kutyasorral együtt nagyméretű, összetartozó települést jelöl (Lásd: HAJDÚ 2014, 69). 5 Az edénytípus legtöbb példánya eddig Kis-Lengyelországból került elő, emellett Aszód-Papi földeken, Svodín-on (Szőgyén) és a Felső-Tisza-vidéken jelenik meg. Elterjedése jelzi az említett területek erős kapcsolatát a lengyeli műveltség korai (Lengyel I) időszakában (KALICZ 1994, 269-270). közölt példány nádkörnyomattal díszített, és szintén bütykökkel ellátott (RACZKY et al. 2007, Fig. 5. 6). Egyszerűbb, kevésbé domború nyakrészű, fogóval és bütyökkel díszített példánya is ismert (SEBŐK 2007, Fig. 3. 17). E típustól kicsit eltér a tiszatardosi edény, melynek pereme nem hajlik ki, és a vállrészen kis, kerek bütyökkel látták el. A másik kiegészített edény közepes súly vonalú bikónikus vagy közepes súly vonalú ívelt edény típusok valamelyikébe sorolható (SEBŐK 2007, Fig. 3. 5—6; SEBŐK et al. 2013,16. kép e1—e2 csoport); pereme tölcséres, benyomkodott, vállrészén két füllel ellátott, hasvonalban öblös (12. kép 2). Plasztikus díszítések Tiszatardoson a durvább és finomabb edénytípusokon egyaránt alkalmazták a késő neolitikumban általános, különböző méretű és formájú (kerek, hosszú, gömbölyű, lapos, kicsi, nagy, tagolt, illetve ezek variációi) bütyök- díszeket (2. kép 6, 5. kép 1, 3—4, 6. kép 1—2, 7. kép 5, 9. kép 1—4, 14. kép 3). A tálakon gyakoriak a hosszúkás és tagolt bütyökváltozatok, melyekhez festés is társulhat (2. kép 6, 14. kép 3). A különféle bütykök a fazekakon a hasvonal vagy a perem alatt helyezkednek el (7. kép 5, 9. kép 1—4). A vízszintesen átfúrt bütyökfülek elsősorban a fazék formájú edényekhez kapcsolódnak (8. kép 7). Polgár-Csőszhalom-dűlőn az említett edénytípus (SEBŐK 2007, Fig. 3. 5-6, 13; SEBŐK et al. 2013,16. kép e1~e2 csoport) és poharak (SEBOK 2007, Fig. 3. 10) felületére két sorba rendezve, a has és a váll vonalára, zegzug vonalban helyezték fel e plasztikus díszeket. A tiszatardosi anyag esetében az eredeti elrendezés a leletanyag töredékessége miatt nem megállapítható. Az egyik fültöredéken lévő apró lencsebütyök (8. kép 6) sorokba rendeződve, díszítőelemként több északi késő neolitikus lelőhelyen is előfordul: Aszód-Papi földek (csészén sorokba rendezve: KALICZ 1985, 49. kép 9, 57. kép 10; 2008, Abb. 6. 24, Abb. 9. 4, Abb. 12. 19—20), Ináncs-Dombrét (vékonyfalú edénytöredékeken: HAJDÚ 2013, XVIII. t. 5, 7), Kesznyéten- Majthényi- domb (sorokba rendeződve: HAJDÚ 2013, XLIII. t. 3), Szegi-Ady E. u. 4. (csészén zegzug alakban: HAJDÚ 2013, XXV. t. 3), Tiszaladány-Nagyhomokos (finomkerámiákon: HAJDÚ 2013, XLIX. t. 6, Lili. t. 2, LVI. t. 3). Fogóbütykön elhelyezett példányát és egyben az egyik legjobb párhuzamát Mezőnagymihály- Liba-tanya Nyugat (HAJDÚ 2013, XLV. t. 7) leletei között találjuk. A polgári horizontális telepen feltárt antropomorf figurákon is megfigyelhető e plasztikus díszítőelem (SEBOK 2007, Fig. 5. 1, 3).
