Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
84 L. Hajdú Melinda 14. kép 1. Kónikus tál peremtöredéke. Homokkal soványított, kívül barna foltos, belül fekete. Külső oldalán vékony vonalas, fekete festett lépcsőminta. Szá.: 26 cm, sz.: 5 cm, M: 7,5 cm, V: 0,3 cm. 2. Amfora alakú edény peremtöredéke. Homokkal soványított, kívül-belül világosbarna. Külső oldalán zegzug alapú fekete festés. Szá.: 10 cm, sz.: 3,1 cm, M: 5 cm, V: 0,4-0,6 cm. 3. Csésze peremtöredéke. Kerámiazúzalékkal soványított, kívül szürkésbarna foltos, belül sötétszürke, kevésbé kidolgozott felületű. Pereme bevagdalt; kívül három vékony, a peremtől induló függőleges, fekete festett sáv díszíti. Hasvonalán kicsi, lapos bütyök. Szá.: 12 cm, sz.: 4,5 cm, M: 4,5 cm, V: 0,3 cm. 4. Enyhén S-profilú, vékonyfalú csésze peremtöredéke. Homokkal soványított, kívül barna, belül feketére égetett. Pereme kiszélesedik, hasa öblös. Díszítetlen. Szá.: 12 cm, sz.: 6,8 cm, M: 5 cm, V: 0,2 cm. 5. Vékonyfalú csésze/pohár peremtöredéke. Homokkal soványított, kívül barna, belül fekete. Díszítetlen. Szá.: 8 cm, sz.: 6 cm, M: 4 cm, V: 0,4 cm. 6. Pohár peremtöredéke. Kerámiazúzalékkal soványított, kívül-belül világosbarna, simított felületű. Átfúrt. Sz.: 5,8 cm, M: 8 cm, V: 0,5 cm. 7. Négyszögletesedő peremű kónikus tál peremtöredéke. Homokkal soványított, kívül-belül világosbarna. Felülete kevésbé kidolgozott. Pereme átfúrt. Szá.: 12 cm, sz.: 5,5 cm, M: 3,6 cm, V: 0,4 cm. A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE A kis felületű feltárás során egyetlen nagyméretű gödör került elő, mely azonban jelentős mennyiségben tartalmazott leletanyagot (822 db kerámiatöredék és két egész edény). A töredékes kerámia nagy része durvább kialakítású (569 db); ezek felülete sok esetben mégis kissé simított. Viszonylag nagy számban került elő jó minőségű, különös gonddal kidolgozott, simított vagy fényezett felületű töredék (253 db). A mindössze egyetlen objektum alapján a település szerkezetére nem következtethetünk; ezért a következőkben a kerámia- anyagot hagyományos módon, tipológiai elemzéssel vizsgáljuk, valamint bemutatjuk a feltárásból előkerült egyéb, a korszakhoz tartozó leleteket is. Az emlékanyag összképe formailag nem mutat nagyfokú változatosságot, de a díszítésmódok stiláris elemei annál nagyobb gazdagságról árulkodnak. A töredékek kivétel nélkül a szabályozatlan környezetben, nem túl magas hőmérsékleten való égetés nyomait mutatják; gyakori továbbá a felület simítása, fényezése. Ez a gyakorlat már a középső neolitikumban (pl. bükki, szakálháti kerámiákon) feltűnik; jellemző többek között a herpályi műveltségű és a csőszhalmi típusú anyagoknál is (KALICZ-RACZKY 1987a, 20; SEBŐK et al. 2013, 47). A finoman kidolgozott, szinte tojáshéj-vékony falú edények külső felülete világosbarnává, míg a belső sötétszürkévé vagy fekete színűvé vált az égetés során. KERÁMIA LELETANYAG Csészék/'poharak A rendkívül vékonyfalú (sok esetben gömbös testű, esetleg enyhén S-profilú) csészék/'poharak töredékei (13. kép 2, 14. kép 4~6) a feldolgozott anyagban viszonylag nagy arányban vannak jelen (113 db). Felületük fényezett, díszítés vagy festés nyoma a legtöbb esetben nem figyelhető meg. Az edényforma általános a szakálháti (pl. Battonya-Parázs tanya: G. SZÉNÁSZKY 1988, 7—8, 5. kép 5~7) és a tiszai műveltségű telepek kerámia- anyagában (pl. Kisköre-Gáton vastag falú kivitelben: KOVÁCS 2013,44. t. 2,4-5, 7, bütyökdíszes: KOVÁCS 2013, 45. t. 6; 61. t. Csészék A). Tojáshéj-vékony falú csészék/poharak ismertek többek között Aszód-Papi- töldekről (KALICZ 1985, 48), Berettyóújfalu-Herpályról (KALICZ et al. 2010, 48-49; KALICZ-RACZKY 1984, 115, Fig. 35, 17; 1986, 104, 35. kép 1-6; 1987b, Fig. 35). Az edénytípus megjelenik továbbá a csőszhalmi külső település (=tell I. fázis időszaka) fiatalabb rétegeinek leletei között is (RACZKY et al. 2007, 64—66); felületét fekete festés is díszíthette (SEBŐK 2007, 106). Megtalálhatóak további északi kevert leletanyagú telepeken, így Gönc-Kenderföldek (KALICZ 1994, Abb. 6. 7-8, 12; HAJDÚ 2014, 3. kép 1-2), Kenézlő-Báji homok (KOVÁCS 2013, 28. t. 6, karcolt díszű változatai: KOVÁCS 2013, 28. t. 3—4) vagy Zalkod-Jakabdomb anyagában (KALICZ 1994, Abb. 14. 6, Abb. 15. 1-3). Feltűnik továbbá a lengyeli kerámiastílushoz köthető Hernádcéce-Miszlonka-tető leletei közt is (HAJDÚ 2014, 10. kép 4). Az objektum leletei között tiszai kerámiaművességhez kötődő, kevésbé kidolgozott, vastagabb falú csészékkel is találkozunk. A formákat illetően gyakoribb az S-profil (4. kép 2, 6. kép 1), de jelen van a gömbös testű változat is (6. kép 2, 14. kép 3). Jellegzetes dísz a váll vagy a has vonalában elhelyezett bütyök; megfigyelhető a peremek benyomkodása is (6. kép 1, 14. kép 3). A széles sávos fekete festés e formaváltozat esetén is feltűnik (2. kép 1, 14. kép 3).
