Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Régészet - L. Hajdú Melinda: Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

Késő neolitikus település Tiszatardosról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

85

Az ún. változó keresztmetszetű, nyújtott poharaké Polgár- Csőszhalom-dűlőről nagy számban ismertek (SEBŐK 2007, Fig. 3. 18, 21-24, 27; SEBŐK et al. 2013,12. kép

1—3, 6,10—11,16. kép d csoport); a lelőhely anyagából több gyantabevonatos példány is előkerült (SEBŐK et al. 2013,11. kép 8,12. kép 4—5). Néhány ovális, illetve enyhén szögletes aljtöredék alapján arra következtethetünk, hogy az említett tárgytípus Tiszatardoson szintén megtalálható (4. kép 3—4). Sajnos perem- és oldaltöredékek hiányában az edények teljes formája nem rekonstruálható. Az egyik töredék felületén fekete, vélhetően nyírfakéreg-gyanta borítás látható (2. kép 8). További párhuzamként értelmezhető Gönc-Kenderföldek anyaga, melyben épp a perem- és oldaltöredékek maradtak fent, ugyanakkor hiányoznak az aljak (HAJDÚ 2014,6. kép 2,5—6). Vélhetően e jellegzetes edényforma egy-egy perem-, oldal- vagy fenéktöredéke került elő Nyékládháza-111. kavicsbánya (HAJDÚ 2013, XLVIII. t. 3) és Tiszaladány-Nagyhomokos (HAJDÚ 2013, LII. t. 4, LVI. t. 1) lelőhelyein; utóbbi anyagából egy festett példány is ismert (HAJDÚ 2013, XLIX. t. 1).

Tálak, csőtalpas tálak

A tálak és a csőtalpas tálak (10. kép 3, 13. kép 1, 3) szintén jó minőségben készültek, felületük a legtöbb esetben simított vagy fényezett. Megtalálhatóak a tiszai félgömbös testű típusok (5. kép 2—4; KOVÁCS 2013, 84. t. Tálak C) és az egyszerű kónikus tálak is (2. kép 3, 6, 3. kép 1—3, 4. kép 1, 5. kép 1). Néhány peremtöredék alapján a négyszögletesedő tálváltozatok is előfordulnak (6. kép 4, 7. kép 6, 14. kép 7; SEBŐK et al. 2013,16. kép t1~t2 csoport, egysyerű kónikus tálak és íves kónikus tálak), mely edénytípus megjelenik a herpályi leletanyagokban (KALICZ-RACZKY 1986, 37. kép 11; 1987b, 116, Fig. 23), a Samborzec-Opatów-csoportban (KALICZ 1994, Abb. 3. 5; KACZANOWSKA-KOZLOWSKI 2006, Ryc. 2.16) és a tiszai lelőhelyeken is (pl. Szerencs- Taktaföldvár: KOREK 1989, Taf. 1. 1). A korai tiszai kerámiastílushoz köthető összetett tálformák helyi, ívesebb oldalfalú variánsát képezi az a töredék, melynek a lekerekített hasvonal feletti része enyhén homorű, az alatta lévő pedig domború (6. kép 5, SEBŐK 2007, Fig. 1. 16; közepes súlyvonalú összetett tálak. SEBÖK et al. 2013, 16. kép t4 csoport). A típus egyenes falú változatait többek között Hódmezővásárhely-Gorzsán (GAZDAPUSZTAI 1963, VI. t. 1), Hódmezővásárhely3 Az elnevezést Sebők K. használja, és azon pohár- vagy csésze alakú típusváltozatot sorolja ebbe a kategóriába, melyek kereszt- metszete a perem, a has és az alj vonalában eltérő (SEBOK 2007, 104-106, Fig. 3. 18, 21-27).

Kökénydombon (BANNER 1940, 94. t. 11; csőtalpas változatok is: BANNER-FOLTINY 1945, 7. t. 9, 15,

8. t. 9), Kisköre-Gáton (KOVÁCS 2013, 39. t. 7, 40. t. 3, 7), Szegvár-Tűzkövesen (KOREK 1973, XLII. t.

7-8) és Tiszakeszi-Szódadombon (KOVÁCS 2013, 86. t. 1-2) találjuk. A különös gonddal kidolgozott, fényezett felületű tálakat a legtöbb esetben fekete sávos festéssel és bütyökdísszel látták el (2. kép 3, 6, 3. kép 1—3).

A késő neolitikumban gyakori csőtalpas típusok a töredékek alapján a tiszatardosi anyagban csekély számban vannak jelen. A feltárt tálak egy része vélhetően e csoporthoz is köthető, de a hiányzó csőtalpak, illetve töredékességük miatt azonosításuk nem lehetséges. A fennmaradt csőtalpak egy része erősebben (13. kép 3), mások kevésbé íveltek (10. kép 3). Az edénytípus festetten (10. kép 3) és festett (2. kép 5, 13. kép 3) példányai egyaránt fellelhetőek.

Az egyik csőtalpas tál tálrésze teljes épségében megőrződött (13. kép 1). Kialakítása a korábban tárgyalt tiszai tálhoz (6. kép 5) hasonló: a bikónikus tál felső része homorú, az alsó domború, hasvonalát kicsi, kerek bütyök hangsúlyozza. Párhuzamai ismertek többek között Kisköre-Gát (KOREK 1973, XIV. t. 12-13, XV. t. 7, XVIII. t. 7, 9, XXIX. t. 8; 1989, Taf. 1. 12, Taf. 3. 7), Tiszalúc-Vályogos (KOREK 1973, XL. t. 44) és Szegvár-Tűzköves (KOREK 1973, XLII. t. 7-8) lelőhelyekről. A Sárospatak-Várról ismert töredékek mintájára Kovács K. értekezésében e mélyebb táltípust a csészék és a tálak közti átmenetként értelmezi (84. t. Tálak G; KOVÁCS 2013, 188). E tagolt táltípus gyakran feltűnik Polgár-Csőszhalom-dűlő edényei között (SEBŐK 2007, Fig. 1. 16); Sebők K. a közepes súlyvonalú összetett tálak elnevezést alkalmazza (SEBŐK et al. 2013,

16. kép t4 csoport).

Amfora alakú edények, korsók

Az amfora alakú edények felülete legtöbbször simított; hasvonalukon függőlegesen átfúrt bütyökfül-pár helyezkedik el (10. kép 2). A tiszatardosi leletek közt e típus festett változatban is megjelenik (14. kép 2). A formacsoport Sebők K. típustábláján a csapott vállú kétfülű fazekak (SEBŐK et al. 2013, 16. kép f2 csoport) és az amfora alakú és vállas fazekak elnevezések alatt szerepel (SEBŐK et al. 2013,16. kép f3 csoport). Előfordulása nem ritka késő neolitikus lelőhelyeken. Nagy számban megtalálható Polgár-Csőszhalom horizontális településén (SEBŐK 2007, Fig. 4. 1—8), ahonnan a 272. számú kútból több festett példány ismert, melyek mintakincse különös gazdagságról árulkodik (SEBŐK 2007, Fig. 4. 1, 4, 6; 2013, 51, 17. kép 1-5).

Megtalálható a kevert leletanyagú településeken, így