Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Surányi Béla: A hazai növénytermesztési politika egy évszázada (1896–1989)
440 Surányi Béla központosításos termeléspolitikai évek következtek. A mezőgazdaságban is érvényesült a rendeleti kormányzás, mint más területen. A növényegészségügyről (GONDA 1970, 94) nem született egységes, átfogó törvény, hanem egyes kártevők elleni védekezés végrehajtását írták elő (kolorádó bogár, zsizsik, szövőlepke, stb.). A mezőgazdasági gépesítés terén is rendeletek szabályozták az erő- és munkagépek okszerű használatát. A 4.910/1948. Korm. sz. rendelet létrehozta az Állami Magyar Mezőgazdasági Gépüzemet (GONDA 1970, 95), amely a használat és a fejlesztés kérdéseivel foglalkozott. Az 1948—1956 közötti időszak agrárpolitikájáról is elmondta a véleményét az ország 1956 októberében. A megtorlás nehéz évei után a rendszer igyekezett a konszolidáció útjára lépni, és ebben döntő szerep jutott a magyar mezőgazdaságnak, még ha azt át is szőtte az ideológiai, politikai akarat. A szakigazgatás, a termeléspolitika kialakítása (SURÁNYI 2013, 144—146).25 a pártállam idején az MSZMP prioritásával továbbra is az FAI feladata közé tartozott, amely átfogta a hazai agrárium egészét, a kutatástól a gyakorlatig. Az FM-en belül a Növény- termesztési Főigazgatóság foglalkozott a szántóföldi művelés kérdéseivel, a birtokpolitikai feladatok a Földbirtokpolitikai Főosztály hatáskörébe tartoztak. Átszervezések, névváltozások tarkították, különösen az 1950—1960-as éveket. Az irányváltás „alaphangját” az MSZMP irányvonala szabta meg: „fokozni kell a talaj termőerejét azzal, hogy az eddiginél több és szakszerűbben kezelt istállótrágyát, lényegesen több műtrágyát biztosítsunk [...] A növénytermesztés [...] területén biztosítani kell a hagyományos termelési körzeteknek megfelelő kultúrák termelését”. A nagyobb hozamot nyújtó növényfajták és hibridek termesztését helyezték előtérbe, növelve az agrotechnika színvonalát, a szelektív növényvédő-szerek használatát. A talajerózió megakadályozására, mérséklésére, talajvédelmi munkák tervezésére, illetve összehangolására az FM rendeletet adott ki (33/1957. sz), létrehozta az Országos Talajvédelmi Tanácsot és a megyéknél a Talajvédelmi Bizottságokat. A növényvédelem területén a legfőbb irányító szerv az FM Növényvédelmi Szakszolgálata volt, amelynek feladatait a 4/1957 (11.12.) FM. sz. rendelet rögzítette. A tömegesen föllépő kártevők elleni védekezés szabályait a 12/1958. (V.8.) FM. sz. rendelet írta elő. A termésbecslésről, a szerződéses termelésről (beszolgáltatás helyett) külön intézkedés született. 25 A 19—20. század szántóföldi növénytermesztéséről lásd SURÁNYI 1994, 363-416, HAJDÚ 1987. A gazdasági növények termesztésével volt kapcsolatos az Országos Vetőmagfelügyelőség, amelyik megyei hálózattal rendelkezett. Kutatási, kísérleti feladatokat látott el az Országos Növényfajta Kísérleti Intézet és a Sopronhorpács- Fertőd székhelyű intézet. A Növény- védelmi Kutató Intézet a növényvédelmi kutatások színtere volt. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben a mezőgazdaság műszaki hátterének problémáira keresték a megoldásokat. A nyolc tájkutató intézet a hatáskörébe tartozó tájegységek növénytermesztési kutatásait végezte. 1958 őszétől megváltozott az addig használatos I., II. és III. fokú szaporítású vetőmag elnevezés, és helyébe az „eredeti nemesített” és az „után-termesztett nemesített vetőmag” megnevezés lépett. Az 51/1957. (MgE. 28.) FM. sz. rendelet előírta, hogy segíteni kell az egyéni gazdálkodókat is abban, hogy nemesített vetőmagot használjanak. A gabona betakarítása, „az ország kenyere” politikai kérdés is volt az állam részéről, így az aratás előtt — szokásos volt — a kormány felhívást tett közzé e fontos tevékenység társadalmi jelentőségéről (pl. Magyar Közlöny, 1957. 70. sz.). A hazai élelmiszerellátás biztonságát kívánta előmozdítani az a törvény is, amelyet a mezőgazdasági földek védelméről fogadtak el, miszerint a szántóföldi gazdálkodásra alkalmas, de extenzívebb művelésbe fogott (erdő, legelő, stb.) területeken vissza kellett állítani az eredeti művelési ágat, bár végrehajtása vontatottan haladt (1961. évi VI. te.). Az 1967. évi 8. sz. tvr. értelmében 1967. április 13-i hatállyal megszűnt az 1889 óta működő Földművelésügyi Alinisztérium, és létrejött a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM), amely a korszak lezártáig, 1989-ig működött. A közigazgatásban nagyobb változást a járások megszüntetése jelentette 1983-ban, módosítva a mezőgazdasági szakigazgatást is, ezáltal csökkent az intézményi hierarchia láncolata. A MÉM megszületésével megyei, városi és községi szinten mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok vették át az irányítást, ellenőrzést. Mindettől függetlenül működtek a mezőgazdasági bizottságok, amelyek 10 ezer lakosnál nagyobb települések állandó bizottságai voltak. Feladatuk a gazdasági és politikai helyzethez igazodva módosult. A 2028/1967 (VI. 14) Mt.h. hat. és a 14/1967 MÉM. sz. ut. hívta őket életre, és feladatkörükbe sorolta a növénytermesztési, öntözési, talajjavítási, növényvédelmi feladatok ellátását. A megyei jogú városokban, így pl. Debrecenben is, a megyei szakigazgatási intézmény tevékenységi körébe tartozott a város ilyen jellegű kérdéseinek megoldása. A községek esetében az 5203/6/1950. II. 8. BM. sz. ut.
