Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Makár Zsófia: Tollal é s fakanállal. Herman Ottóné Borosnyay Kamilla irodalmi, közéleti működése
414 Mlakár Zsófia és az ennek nyomán indult vita.33 (GYULAI 1908, 272-307, FÁBRI 1997, 66, MÉSZÁROS 2012, 5, GÁCS 2000, 108). Abban a tekintetben ugyanis, ami a női irodalommal kapcsolatos kettős mérce (FÁBRI 1997, 66) megszüntetését illeti, Arany János vitát lezáró megállapításai révén, szorosan kapcsolódik Borosnyay Kamilla munkáinak megítéléséhez is. A Gyulai által indított vita egyik legfontosabb megállapítása volt, hogy feltűnően alacsony a magyar nőírók száma. Gyulai érvrendszerének egyik sarokpontja, hogy az előbbi megállapítás legfőbb oka, miszerint a nők hivatását a természeti szükségszerűség és a társadalmi felépítés határozta meg, és nem a férfiak önkénye. Ezt nagyon határozottan és mintegy dogmaként kezelve így fogalmaz: „Mert mindaz mi a férfiút valóban naggyá tesfi, vagy egészen hiány fik a nőben, vagy soha sem fejlődhetik ki benne teljesen.” (GYULAI 1908, 274.) Ebből továbbvezet a természet adta képességek körét kijelölő érvelése, mely szerint a nők a nagy irodalmi műfajokban nem tudnak igazán teljesítményt nyújtani, mert az analizálás, az absztrakció, az összetett folyamatok elemzése, a logikus gondolkodás távol állnak tőlük (GYULAI 1908, 276, FÁBRI 1997, 63; GÁCS 2000,109). A természeti törvényekkel magyarázott kijelentés, amely a nők kreativitását vonta kétségbe, ugyan a közbeszéd általánosan elfogadott, de a korszak végére már meghaladottnak számító elképzelése volt. Ennek ellenére a női írással kapcsolatos hasonló, a biológiai adottságokból fakadóan determinizmus körébe tartozó elképzelések, ha nem is nyíltan, de a mai gondolkodásnak is részei. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy már Gyulai is felvetette: a szocializáció és a nevelés is szerepet játszik a nők csekélyebb irodalmi teljesítményében, de ezt nem tekintette fő oknak (GYULAI 1908, 300, FÁBRI 1997, 65).34 Mégis elgondolkodtató, hogy maga is megjegyezte, nem lehetséges a gyermekek gondos nevelése a nők magasabb színvonalú műveltségének megszerzése nélkül, hiszen ők gyermekeik szellemének első formálói. Érvelése tehát magában hordozta a nők képzésének szükségessége körül fellángoló vita szempontjait is, és már jelezte is annak kimenetelét. Az előzőekhez hasonló, a nők alkotói tevékenységével szemben megfogalmazott, gyakran hangoztatott vélemény volt az alkotásnak a társadalom egészét befolyásoló következménye is a családokra nézve. Az erőfeszítés ugyanis, amely e téren tett próbálkozásaikat kíséri sokak 33 Gyulai Pál írónőink címmel, a Pesti Naplóban megjelent (1908) esszésorozata. 34 „A nő gondos nevelés mellett is aránylag csekélyebb irodalmi műveltségben részesülhet, mint a férfi.” (GYULAI 1908, 300.) szerint káros, mert rombolja a férfi-nő kapcsolatot, megbontja a család egységét és így a társadalmi berendezkedést veszélyezteti (MÜLLER 2006,230). Ezt maga Gyulai így fogalmazta meg, megteremtve a vita egyik sarokpontjának tekinthető érvet a női írókkal szemben: „Miért raboltok el annyi drága peredet sfiileitektől, férjeitektől, kedveseitektől, csak afirt, hogy nyomtatva lássátok neveteket s egy pár bókot nyerjetek, melyeket máskép jobban ki tudtok érdemelni?” (GYULAI 1908, 291). Itt nem szeretném a vita részletes munkaerőpiaci, oktatási, jogi, társadalomelméleti, politikai ismertetését nyújtani, hiszen ez nem feladatom, csupán jelezni szerettem volna ennek a közegnek a hatását Kamilla alkotói önértelmezésére. Az alkotáshoz való viszonyával összhangban a különféle nőmozgalmakhoz kapcsolódó nézeteit élesen tükrözi az a levélváltás, amely Gálffy Sándorné, Borosnyay Lillával zajlott. Kamilla levelében így fogalmaz: „Nem állhatom meg, hogy még két sfirnyűséget, mely kimaradt a sgáyad, s a múlt syáyad bűnlajstromából, ide ne jegy egyek... eg mégfélelmetesebb mint amag: a feminizmus! mely elvonja a nőt természetes hivatásától, nem ad neki időt, hogy magzatot érleljen, még kevésbé, hogy testi és lelki fejlődését, művelését vezesse, hanem odadobja idegen, romlott elemek szeretet nélkül való befolyásának... Hiába a sgágad modern asszonya minderre nem ér rá. Az otthon, a család fogalma kivésgj a családi tűzhely szentélyét sivár, kihűlt hamu borítja, a férj pedig pária módra lézeng körülte, mert hát hiába no, a feleség, az anya lót- fut egész nap, hogy telj ék-nem kenyérre, hanem selyem blúgra és cgifra kalapra,’m A már szinte közhellyé vált vélekedés a nők munkába állásának a családra gyakorolt negatív hatásáról érdekes megvilágítást kap itt, különösen, ami a nők külső megjelenése és az általuk megkeresett bér összefüggését illeti. A Borosnyay Kamilláról fennmaradt fotók maguk is arról a takarékosságról, egyszerűségről és puritán megjelenésről tanúskodnak, amit Kamilla levelei is tükröznek. E tekintetben tehát a kortársakhoz képest abszolút a hagyományoshoz ragaszkodó elveket képviselte.35 36 A már korábban is említett, természetes női szerepek elfogadása és hangsúlyozása a fentiekben is tetten érhető Kamilla részéről. A kérdést azonban nem zárta le azzal, hogy elfogadta ezt az egyedül helyesnek ítélt szerepfelfogást. Továbbra is foglalkoztatták a női emancipációval kapcsolatos eltérő vélemények, ami abból is látható, hogy 35 MTAKMs 5251/391. 36 Pósa Lajosnénak 1904-ben írt levelében említi a tőle megvásárolt néhány nagyon egyszerű ruhadarabot: . .afekete selyem köpenyt, meg a ruhát blúzostul, továbbá a fiöld csíkos selyem blúfit és a kosfitümöt, melyeket én kevés iga fiitássáljól elviselhetnék. ..velem minden esetre nagy jót tesfiel, mert mint mondtam is, teljesen segély télén vagyok, benned van minden reményem!” (BODNÁR 2014, 423.)
