Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Makár Zsófia: Tollal é s fakanállal. Herman Ottóné Borosnyay Kamilla irodalmi, közéleti működése
410 Mlakár Zsófia 2. kép. Borosnyay Kamilla levele Herman Ottónak, 1884. május 25. (MTAK Ms5251/280.) Fig. 2. A letter by Kamilla Borosnyay to Ottó Herman, 25 May 1884. (MTAK Ms5251/280.) címmel 1864-ben megjelent cikksorozatát áttekinteni. Ebben hangsúlyozza, hogy az igazán boldog nő minden alkotótevékenysége mellett is a családi élet után vágyódik, abban teljesedhet ki (FÁBRI 1999, 311). E kiteljesedést azonban alapvetően a nők képzése kell, hogy elősegítse, amely vélemény mellett még a konzervatívabb álláspontú írónők, befolyásos társasági hölgyek nagy része is kiállt12 (KÉRI 2008, 62). Teleki Blanka 1848-ban, az életképek hasábjain megjelent cikkében, mielőtt az emancipációs mozgalom megindulna itthon, először kifejezetten a lelkiismeretes, korszerű nevelést tűzi ki célul, hogy megszülethessen a jövő, emancipálódó női nemzedéke13 (FÁBRI 1999, 227). 12 Madarassy Klotild kifejezetten a nők művelődési jogait tekintette az emancipációs törekvések céljaként, de attól már elhatárolódott, hogy akár politikai, akár a társadalmi élet más területeire kilépjenek nőtársai. 13 „ Hatalmas téren áll a nő, felfogja helyzete egés^Jontosságát. Kefében a jövő nemzedék. A magánkörben, a családi élet oltáránál erélyesen állni, kötelességét, mint honleány, anya lelkiismeretesen betölteni, e% most feladata T A századvég egyre erősödő vitái a nők munkavállalásával, képzésével és politikai jogaival kapcsolatban kárhoztatták a feminista (KÉRI 2008, 61—62) ideológia által eredményezett változásokat, amelyek elvonják eredeti hivatásuktól a nőket.14 A domináns, főként férfiak által uralt kultúra meghatározó véleménye volt ez, amelyet számos cikk, esszé, kritika és önálló tanulmánykötet szerzője hangoztatott.15 A komoly nemzetközi beágya14 A feminizmus terminológiáját illetően sokat változott a fogalomhasználat. A századfordulóig főként a nőemancipáció fogalmát használják a nőmozgalmak törekvéseire, és szűkebb értelemben vett, de szélesebb tömegekre vonatkozó, főként a művelődést érintő egyenjogúsítást értettek alatta. A század- fordulótól változott a fogalom tartalma, mert egyre inkább a szűkebb körű és szellemi természetű törekvések összefoglaló elnevezése lett, amelyek ugyanakkor radikálisabb jogi formát öltő egyenjogúságot tűztek ki célul. 15 Itt elég csupán utalnunk arra, hogy a nők helyzetének alapvető változását előidéző felsőfokú oktatás megnyitásával szemben milyen erős ellenérveket fogalmaztak meg többen, pl.: Mihalkovics Géza, Herczeghy Mór, Somogyi Géza, Baboss László, idézi: MÜLLER 2006, 229.
