Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Makár Zsófia: Tollal é s fakanállal. Herman Ottóné Borosnyay Kamilla irodalmi, közéleti működése
Tollal és fakanállal 409 A közélet más területein működő egyletek is keresték fel hasonló kéréssel. Ilyen volt Pászthory Lászlóné Jankovics Cornelia által továbbított felkérés is a Kossuth Országos Nőegylet elnökségére. Az említett Pászthoryné, mint első alelnök kérte 1894-ben, a Kossuth halálát követően a liberális politikai gondolkodás és Kossuth emlékének ápolására létrejött egylet elnökségére. Nyilvánvaló, hogy a halála előtt férjével együtt Kossuthot Torinóban meglátogató Borosnyay Kamilla, mint a nagy politikust személyesen is ismerő és tisztelő, férje révén azonos politikai nézeteket valló, sőt könyvtárának megvásárlása ügyében személyesen is tevékenykedő (SOMLYÓI 1985, 211) írónő elnökségi részvétele, személye, elismerést és megbecsülést jelentett volna az egyesület számára. Az elnökséget ugyan elutasította, de a kitűzött egyleti célt más úton határozottan támogatta, mint azt később részletesen kifejtem. Ha nem is elnökségi tagként, de támogatóként, előadóként jelen volt a Budapesti Állatvédő Egyesület egyik felolvasóestjén is, ahol „Állati történetkék” címmel írott rövid esszéjét olvasta fel az egyesület ülésén.7 8 9 Erről az eseményről tudósított a Budapesti Hírlap tárcája is, amely szépen méltatta az írónő tevékenységét: „Egy érdekes arcú kellemes szavú, jó tollú, szép hölgy [...] ay_ erdélyi bérces haya szépségeiből merített lelkesedéssel vette védelmébe az erdők, mezők dalosait, a levegő tollas fiait.>r> Szintén pártoló tagja volt a Csipkerózsa Magyar Fonalas Házi-ipart Újjászervező és Támogató Egyesületnek, és a magyar ipar ügyének támogatójaként kérték fel a szervezet közgyűlésének megnyitására. Az elhangzott beszéd felhívás, érzékeny és értő helyzetelemzés a kivándorlással küszködő magyar társadalomról és a külföldi áru versenyével szemben tehetetlen magyar könnyűiparról.10 Látható tehát, hogy az írónőt érdeklődése, szakmája, politikai nézetei vezették az egyleti élet olyan határterületeire, amelyek talán távolabb álltak a hagyományosan, nők számára kijelölt területektől az egyesületi életben, de szorosan kötődtek a századforduló főbb társadalmi-politikai kérdéseihez. Noha a század első évtizedeiben a nők többsége a kultúra területén még mindig inkább fogyasztóként volt jelen, a középfokú oktatás kiszélesedésével és a felsőfokú oktatás nők előtti megnyitásával a közép-és felső osztályok nőtagjai új foglalkozási területeken jelentek meg, így alkotóként is, egyelőre elenyésző, majd a századforduló után egyre növekvő számban. Az első 7 MTAK Ms 5251/489. 8 MTAK Ms 5251/21-23. 9 MTAK Ms 5251/7-8. 10 OSZK Kézirattár, Fond 178/11. népszámlálás, amely már a kereső nőket foglalkozási csoportokra bontva vizsgálta, 398 író- és művésznőt jegyzett fel 1880-ban a mintegy 1 534 411 adózóként bejelentett nő között (CSOMA 2006, 201, 186). Egy évtizeddel később a magyar korona országaiban összesen a nők 0,3%-a dolgozott értelmiségi foglalkozásokban. Ez az arány 1910-ra a kereső nők 3 %-ra növekedett (KÉRI 2008,133). A hagyományosan női pályák, mint a tanítónő, apáca, nevelőnő, bába, földműves, házicseléd, napszámos, mellett az orvosi pályán, a hivatalnoki munkakörökben, a bányászat, az ipar, a közlekedés, a média (hírlapírás, szerkesztés) és a művészetek különböző ágaiban (irodalom, szobrászat, festészet, iparművészet, zene) is egyre több nő jelentkezett (KÉRI 2008, 133). A női szerepekről ekkorra Borosnyay Kamillának már határozott elképzelése volt, amelynek írásban is hangot adott. Álláspontja látszólag beleilleszkedett korának egyik meghatározó vonulatába, amely a nők részéről a hagyományosan elvárt, főként a privát szférára korlátozódó szerepvállalást tekintette helyesnek. Leveleit olvasva, de még inkább alkotói tevékenységét vizsgálva azonban azt láthatjuk, hogy inkább a századforduló hagyományos és a századelő újító elképzeléseinek határán álló, átmeneti, közvetítő (BORGOS 2007, 26) státusz jutott neki is osztályrészül. Kamilla családjában az értelmiségi pálya diktálta szellemi háttér jó alapot jelentett (édesapja ügyvéd, egyik fivére, Oszkár pénzügyminiszteri tanácsos, másik testvére, Béla pedig főorvos volt) a tanulásra, bár a szakmai képzést nyerő fiatal nő alkotóvá válása nem volt magától értetődő. írónőként azon pályatársai véleményét osztotta jórészt, akik szintén igyekeztek intézményesült, egyesületi keretek között a hazai nőképzés ügyét előmozdítani, íróként, tanárként, esetleg orvosként, illetve más értelmiségi pályán tevékenykedtek, de a női hivatás célját végső soron a családi otthon, a biztos háttér megteremtésében, illetve a gyermekek felnevelésében látták.11 Korának nőmozgalomban tevékenykedő alakjai, mint Beniczky Irma, vagy a Csáky Albinná szerkesztette, A nőkérdés címmel megjelent cikkválogatás több szerzője is, akik szintén a Mária Dorothea Egyesület tagjai voltak, egyértelműen a család, a háztartás és a nevelés feladatait állították a nők elé (KÉRI, 2008. 47). Tanulságos az első hazai női szerkesztő, egyben író, Szegfi Mórné Kánya Emíliának e tárgyban, A nőről 11 Saját szerepének értékelését édesapja sorain keresztül fogalmazza meg a tanulmány bevezető idézetében olvasható sorokban. Itt a nők családi szerepvállalása érezhetően erősebb az alkotói tevékenységnél. Egy másik, Kamillától származó levélrészlet is erről tanúskodik 1909-ből: MTAK Ms 5251/391.
