Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Faragó Norbert–K. Tutkovics Eszter–Kalli András: Előzetes jelentés Bükkábrány-Bánya, VII. lelőhely pattintott kőeszköz anyagáról
Előzetes jelentés Bükkábrány-Bánya, VII. lelőhely pattintott kőeszköz anyagáról 33 A leletanyag részletes technológiai jellemzőit egy további tanulmányban tervezzük ismertetni, itt csak a fontosabb pontokat érintjük. A nyersanyag kevésbé előkészített formában került a településre, erre utal a még érintetlen nyersanyag darabok, magkő előformák magasabb aránya az együttesben (4. kép). A rendkívül széles nyersanyag spektrum ellenére viszont a magkövek szinte csak obszidiánból és limnoszilicitből fordulnak elő (I. táblásai). Térbeli eloszlásuk nagyjából követi a fentebb említett eloszlási adatokat, egy objektum (83.) kivételével mindenhol csak egy-egy darab akad. Az egyik kivétel egy nagyon szép kidolgozású, és egyúttal eléggé kimerült kvarcporfír magkő (5. kép 2). Négyszögletes, hasáb alakú, egy leütési és egy debitázs felszínnel rendelkezik. A magkő formája és kiaknázási stratégiája nagyon jól megfeleltethető a neolitikumban elterjedt, más lelőhelyeken is leírt stratégiának (KACZANOWSKA— KOZLOWSKI 2015, 98; FARAGÓ 2015, 52). Ebben az esetben viszont nem fordították el 90 fokkal, mint általában, hanem megtartották az eredeti leütési és debitázs felszíneket, s így a magkő teljesen elvékonyodott. A lelőhelyen előforduló magkövek között találunk még hasonló koncepciójú darabokat (4. kép 1), előfordulnak viszont olyanok is, amelyek az előrehaladott, kihasznált fázisukban gömbölydeddé, vagy szabálytalanná váltak a sok fordítás miatt (4. kép 3—5). Egy harmadik felfogás az obszidiánokkal kapcsolatban figyelhető meg. Ezek szabályos, kónikus magkövek, amelyeken körben, szabályosan húzódik a debitázs felszín. A magkő formatartó marad a méretének csökkenésével, legalábbis a tablett szilánkok ezt mutatják (4. kép 6—8). A debitázs-termékek, vagyis a szilánkok és a pengék eléggé egyenlőtlenül oszlanak meg az egyes nyersanyagokat tekintve. Obszidiánból csak 17 magkő van; szemben a leütött termékek 1221 darabjával. A limnoszilicit magkövek viszont felülreprezentáltnak tűnnek, 40 db-ot számlálnak a 678 darab debitázs-termékkel szemben. Mindkét fő nyersanyag típusból egyaránt szabályos oldalél lefutású, nagyobb méretű pengéket igyekeztek nyerni. Az ép pengék aránya kifejezetten alacsony, de a pengetöredékek szélesség adatai mindenképpen ezt a jelenséget támasztják alá. Obszidiánból sokkal több melléktermék került a gödrökbe. A leletanyagban egyaránt jelen vannak a munkafolyamat legelső fázisát képviselő kéregtelenítő, magkőformáló szilánkok, valamint a későbbi magkőmegújító, technikai szilánkok, vagy éppen a preparációs szilánkok. Az előkerült retusált eszközök elég széles tipológiai skálát mutatnak. Az obszidián esetében igen magas az eszközök aránya (kb. 40%), emellett nagyon sok darabon ad hoc használati csorbulás is megfigyelhető. A limnoszilicitek esetében az eszközök aránya csupán 20% körül van. A leggyakoribb típus mindkét esetben a retusált oldalélű penge (kb. 70%), mely nagyon gyakran az előlapon és a hátlapon is mutat megmunkálást. Eltérő oldalakon is jelentkezhet a megmunkálás, e darabok tipológiailag a váltó retusúak közé tartoznak (8. kép 18—23). A viszonylag nagyobb pengeméretnek köszönhetően ezek az eszközök is nagyobbak, a megmunkálás néha többszörösen megújított az élükön. Vakarókból viszonylag kevés van (kb. 10%), ráadásul kevésbé típusosak, mint a késő neolitikus darabok (8. kép 7—11). Előfordulnak szilánkon és pengén is, valamivel gyakoribbak a limnoszilicitből készültek. A csonkított darab az előzőeknél egy nagyságrenddel kevesebb, köztük vegyesen találhatóak obszidián és limnoszilicit darabok. Jellemzően önmagukban, vagy kettős csonkított pengetöredékként, esetleg vakaróval kombinálva, ritkán a laterális oldalukon is retusáltak. Bár a trapézokból sincsen túl sok, mégis markáns elemei az eszközkészletnek (17 darab). Egy darab kivételével mindegyik obszidiánból készült, nagyon egységes méretűek (8. kép 1—6). Viszonylag gyakorinak számítanak a vésők, legalábbis a neolitikus eszközkészletekhez képest (14 db). Két-három tipikus darabon kívül van még egy tucatnyi példány, de többségük eléggé atipikus, nincsen közöttük kettő egyforma (8. kép 14—17). Előfordulnak még szilánkolódott darabok is (splinteredpieced), főleg limnoszilicitből, de nem jellemzőek a leletanyagra (8. kép 12). A fúrók szintén nem markáns elemei az eszközkészletnek, összesen 5 darab van belőlük. Közülük kiemelkedik egy eszköz a 208. objektumból, amelynek nyersanyaga igen kérdéses (9. kép 1). Fehér színű, nem áttetsző, réteges anyagról van szó, a limnoszilicit teljesen kizárható. Mikroszkóp alatt megvizsgálva ugyancsak elvethető az állatcsont és a kagyló is, így a szóba jöhető nyersanyagok közül a megkovásodott fa a legvalószínűbb. Az utolsóként említendő retusált eszköz szintén kiemelkedő darabja az együttesnek: egy bifaciális nyílhegy a 4. objektumból (9. kép 2). Obszidiánból készült, mindkét oldala teljesen szimmetrikus, elő- és hátlapja teljesen retusált, élei egyenesek, bázisa egyenes. Ugyanilyen darabok hazánk területén a középső és késő rézkorból származnak (CSONGRÁDINÉ-BALOGH 2000, 4. kép; 2014, Fig. 6). Korábbi időszakra keltezhető hegyek Mezőkövesd-Mocsolyáson fordultak elő, de azok között hasonló típust nem találunk (T. BÍRÓ 2014, 251, Fotótábla 1/1, 2/5, 2/8, 2/9, 3/1, Rajzos tábla 4/2,12/23). A bükkábrányi lelőhelyen egyáltalán nem került elő rézkori telepj elenség vagy tárgy. Az említett objektum esetében ugyan megfigyeltek szarmata bolygatást a feltárás során, ám nem valószínű, hogy
