Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Faragó Norbert–K. Tutkovics Eszter–Kalli András: Előzetes jelentés Bükkábrány-Bánya, VII. lelőhely pattintott kőeszköz anyagáról
34 Faragó Norbert— K Tutkovics Eszter-Kalli András 9. kép. 1-3. Pattintott kőeszközök. Fúró — 1.: 208. objektum. Bifaciális nyílhegy - 2.: 4. objektum. Pengetöredék - 3.: 286. objektum. Fig. 9. 1—3. Chipped stone tools. Drill - 1.: feature 208; Bifacial arrowhead - 2.: feature 4; Blade fragment - 3.: object 286 az eszköz bekerülésének e korszakhoz lenne köze. A nyugat-európai vonaldíszes kultúrából ugyanakkor ismerünk hasonló hegyeket, sőt, ott még sírmellékletként is lehet velük számolni (GRONEN BORN 1990, 225; 1997,100-101; ZALAI-GAÁL 2010,115). Az említett darabok azonban a legtöbbször átlósan, csak az egyik élükön retusáltak, és nem bifaciálisak; a bázisuknál pedig konkáv módon alakították ki őket, s így nem azonosak a bükkábrányi példánnyal. A bükkábrányi VII. lelőhelyen nemcsak gödrökből kerültek elő pattintott kövek. Négy esetben a leletek sírokból származnak. Közülük egy alkalommal csak nyersanyagdarabok és kavicsok kerültek elő a betöltésből, amiért asszociációjuk a neolitikummal és a temetési rítussal (238. objektum) kérdéses. Szintén betöltésből, de már értékelhető debitázs-termékként bukkant fel két másik sír esetében külön-külön egy limnoszilicit szilánk és egy obszidián pengetöredék (254., illetve 361. objektumok). A 286. objektumban viszont egy obszidián pengetöredék volt az elhunyt válla, felkarja mellé helyezve, ami egyértelműen mellékletként értelmezhető (9. kép 3). Hasonló darab, hasonló helyzetben Tiszalúcon fordult elő (ORAVECZ 1996, Fig. 4), illetve tudunk még obszidián magkövekről, mint sírmellékletekről Polgár-Ferenci-hát lelőhelyről (BICKLE-WHITTLE 2013). A pattintott kő mellékletadás - e példákkal együtt is — ebben a korszakban még kirívó szokásnak számít a területünkön. Bükkábrány-Bánya, VII. lelőhelyen az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának egyik korai települése került elő, amit a feltárás közbeni keltezés és a kerámia előzetes vizsgálata is alátámasztott, bár a leletanyag részletes feldolgozása még a jövő feladata. Elemzésünk alapján a kőipar hasonló időszakba tartozik, mint a kilencvenes években feltárt, és nemrégiben monográfiában feldolgozott Mezőkövesd-Mocsolyás anyaga (T. BÍRÓ 2014). E lelőhelyről szintén nagy mennyiségben származnak pattintott kő leletek, pontosan 1398 darab. A hasonlóságok sora itt nem ér véget. Mezőkövesd esetében is hasonló arányt képvisel az obszidián (44,5%), ráadásul ott is a Kárpáti 1 altípus dominál. A második legjelentősebb csoport szintén a limnosziliciteké, melyek Bükkábrányhoz hasonlóan ugyancsak a Tokaji-hegységből és részben a Bükk vidékéről származhattak. További egyezést mutat a leletanyagban csekély mennyiségben meglévő, de mégis kimutatható kvarcporfír (metariolit) és a bükkábrányihoz hasonló kovásodott fák, faopál jelenléte. A technológiai megoszlás valamivel nagyobb eltérést mutat: Mezőkövesden arányaiban kevesebb a nyersanyagdarab — még ha a jelentős mennyiségű kovásodott fát ki is vesszük a számításból —, és kisebb a magkövek aránya (2%). A tipológiai megoszlás is egyezést mutat, szintén a retusált oldalélű pengék állnak az első helyen. Jellemző a mezőkövesdi együttesre a trapézek, árvésők, csonkított eszközök közel azonos, 10% körüli aránya. Hasonló korú lelőhely Füzesabony- Gubakút, melynek pattintott köveiről szintén megjelent egy rövidebb közlés (T. BÍRÓ 2002). E munka alapján az ott feltűnő pattintott kőipar nagyon hasonló a mezőkövesdihez, szintén jellemző a trapézek magas és a vakarok alacsony száma, viszont valamivel kisebb a tipológiai változatosság. A korai vonaldíszes kör további pattintott kőegyüttesei — pl. Vörs, Gellénháza, Zalaegerszeg — alapján körvonalazhatóvá vált egy általános kép, amelybe többé-kevésbé jól beleillenek a bükkábrányi leletek is (T. BÍRÓ 2002, 126—127). Hasonló összefoglaló képet adott J. K. Kozlowski is az alföldi vonaldíszes kultúra kialakuló fázisának pattintott
