A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2013-ban
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2013-ban 245 Halmaj és térsége A „Halmaj és térsége vízminőség-javító program” c. projekthez kapcsolódó Előzetes Régészeti Dokumentáció I. fázisa kapcsán 2012. március 1-jén tartottunk terepbejárást a kijelölt 11 km hosszú nyomvonalon. Az első szakasz a szikszói Vízműtől Aszalóig tartott, melynek során megállapítottuk, hogy a terület nagy részét szántóként hasznosítják. Itt őskori (neoli- tikum, rézkor) és középkori lelőhelyet határoltunk le, Aszaló-Kende földek néven. A Gyalog legelő területén, a szántott felszínen egy kb. 400 m hosszú neolitikus lelőhelyet figyeltünk meg, mely a felszíni leletanyag alapján intenzív, paticsfoltos volt. A határrész az Aszaló-Gyalog legelő nevet viseli. A halmaji útelágazástól Kázsmárk felé a friss szántásban haladtunk a településig, ahol 400 m hosszan intenzív neolitikus lelőhelyet azonosítottunk, Kázsmárk-Kenyér mezőtől Ny-ra. Ezen a szakaszon még két, az előkerült leletanyag alapján kevésbé intenzív lelőhelyet figyeltünk meg: Kázsmárk- Cser aljától Ny-ra (I db Árpád-kori kerámia jelezte), valamint Kázpmárk-Kenyér mezőtől E-ra (szórványosan előforduló neolitikus kerámia). Kázsmárk és Léh között nagy mennyiségű rézkori és Árpád-kori leletanyagot gyűjtöttünk, mely Kázsmárk-Héh és Kázsmárk közötti út néven került azonosításra. Munkatársak: Gál Viktor, Kalli András, Nagy Zoltán, Miskolczi Melinda és K. Tutkovics Eszter L. Hajdú Melinda Kéked-Tetők Előzetes Régészeti Dokumentáció I. fázis készítése során vált ismertté Kéked-Tetők, mely a falutól Ny-ra, a Lapis-patak jobb partján, a Hernád magaspartján húzódik. A nyomvonal által érintett lelőhely kutatására 2013. július 18. és július 31. között került sor. A 10 napos ásatás során összesen 41 jelenség (SÍ-41) feltárására nyílt lehetőségünk. Az objektumok értelmezését több tényező is nehezítette, egyrészt a nyomvonal a már a kora újkorban is használt úton halad, amelynek használata, feltöltése több helyen bolygatta az objektumokat. Másrészt a Hernád magaspartjáról (keleti irányból) is mosódhatott le a valamivel alacsonyabban fekvő térszínre régészeti leletanyag, rétegtani keveredést okozva ezzel. A területen elsőként a késő bronzkor időszakában telepedtek meg, melynek hagyatékát 7 jelenség őrzi. A másik korszak, melynek emlékanyagát megtaláltuk, a szkíta korhoz köthető 17 objektum volt. Mindkét időszakból javarészt sekély gödröket, a vaskorból egy megközelítőleg szögletes, cölöplyukakkal ellátott objektumot is feltártunk, melyekből közepes mennyiségű kerámiatöredék, kevés szerszámkő és orsógomb, valamint egy borostyángyöngy darab került ki. Emellett néhány fémtárgyat is gyűjtöttünk (bronzhuzal, bronztű, vaskés). Egy objektum kevert leletanyagot tartalmazott, további 9 leletanyag nélküli, melyeket ismeretlen korúnak határoztunk meg. 7 jelenség pedig természetes képződmény lehetett. Munkatársak: Galkó József, Gregóczki Gergő, Gyárfási József, Hajdú István, Kalászdi György, Páll Gergely E. Hajdú Melinda Lak, Hegymeg, Tömör, Irota és Szakácsi térsége A „Lak, Hegymeg, Tömör, Irota és Szakácsi községek ivóvízminőség-javítás” c. projekt Előzetes Régészeti Dokumentáció I. fázisának készítéséhez kapcsolódóan 2013. február 6-án tartottunk terep- bejárást. A Homrogd—Kupa—Monaj községek közti útelágazás és Tömör között nagyrészt az út mindkét oldalán, a szántóföldön, ill. a sarjadó őszi búzában végeztünk gyűjtést. A következő lelőhelyeket regisztráltuk: középkor: Tomor-Szakadás oldaltól D-re 1., Tomor-Szakadás oldaltól D-re 2., Tomor-Szakadás oldal és Hadászcpatak között 2. Őskor: Tomor-Szakadás oldal és Vadász^patak között 1., Tomor-Szakadás oldaltól Ny-ra. A Tömör és Lak közötti szakasz jobbára jól bejárható volt. Itt került azonosításra az őskori Tomor-Rózsástól É-ra, a szintén őskori Tak-Út alja földek /., a középkori Tak-Ut alja földek 2., és az ugyancsak középkori Tak- Ut alja földek 3. lelőhely. Lak és Szakácsi között egy nagyobb szakaszon az út bal oldalát gyümölcsös fedte, közeledve Szakácsi felé a jobb és végül a baloldal is vizenyős, nádassal fedett volt. Itt is több lelőhelyet regisztráltunk: a császárkori Szakácsi-Zsellérföldektől DK- re, a neolitikus és bronzkori Szakácsi-Középső nyomástól D-re, a középkori (14—16. sz.) Szakácsi-Szőlők alja DK-re elnevezésűt. Munkatársak: Kalli András, Páll Gergely, K. Tutkovics Eszter E. Hajdú Melinda Mezőkövesd-Halom oldal 2. Ih. A „Mezőkövesd II. — kavics” védőnevű bányatelken (0264/15 hrsz.) bányászati tevékenység végzése c. beruházás örökségvédelmi hatástanulmányának készítése kapcsán 2013. március 4-én tartottunk terepbejárást. Ennek során egy, már ismert lelőhely kiterjedését pontosítottuk (a Pusztai Tamás által 2000-ben kutatott rézkori Mezőkövesd-Gazdaszomorító elnevezésűt). Emellett további őskori és szarmata telepet határoltunk le Mezőkövesd-Halom oldal 2. Ih. elnevezéssel. A lelőhely Mezőkövesdtől délre légvonalban kb. 2 km-re,
