A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2013-ban
246 L. Hajdú Melinda a Halom oldal elnevezésű határrészben, egy észak—dél irányú dombháton húzódik. Munkatársak: Kalli András, Miskolczi Melinda, Nagy Zoltán Hajdú Melinda Miskolc-S szentlélek, pálos kolostor A Herman Ottó Múzeum 2012 óta folytat régészeti feltárást a Miskolc-szentléleki pálos kolostor területén. 2013-ban munkánkat több, a hazai régészképzésnek otthont adó egyetem (Miskolci Egyetem, Szegedi Tudományegyetem, Pécsi Tudományegyetem) ismerte el tanszéki ásatásának. A kolostor építési periódusait 2012-ben és 2013- ban a nyugati szárnyban vizsgáltuk. Az eddigi kutatási eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a kolostor területén legalább négy alkalommal folytattak nagyobb volumenű építkezéseket. A kolostor fennállásának két legkorábbi időszakában nem a ma is látható templom csadakozott a pálos szerzetesek korai életteréhez. Erről a korábbi, 13. századi templomról egyelőre nem rendelkezünk információkkal. A jelenleg is látható templom a 15. század közepére keltezhető; ebben az időszakban, a templommal egyszerre létesítették a jó minőségű, masszív kőfalakkal rendelkező, időben harmadik kolostorépületet. Valamikor a 15. század végén, 16. század elején újabb építkezést folytattak a kolostor területén. A korábbi, jó minőségű falakat visszabontották, nyugati irányban kb. 1 méterrel bővítették a rendház területét. Erre az időszakra tehető a kerengőfolyosótól nyugatra megtalált, padlótéglával borított folyosó maradványa és a hozzá kapcsolódó helyiség agyagos padlója. E fölött helyezkedett el a kolostor pusztulásához köthető réteg, melyben közvetlenül a mellékfolyosó padlótéglái fölött 16 db ezüstpénzt találtunk; a pénzek közül a legkorábbit Hunyadi Mátyás uralkodása idején verték, míg a legkésőbbi egy 1528-as dátummal ellátott Ferdinánd érem volt. Miskolc%i Melinda—Serényi Gábor András Öcsanálos-¥áni%si Pál u. 2013 tavaszán a Herman Ottó Múzeum végzett régészeti feltárásokat az Onga—Ócsanálos árvízvédelmi fejlesztéséhez kapcsolódóan. A 860 m2 nagyságú lelőhely a lakott településrész keleti oldalán, a Hernád árvízmentes magaspartján helyezkedik el. A területen összesen 52 objektumot bontottunk ki. Több gödröt, egykori oszlophelyeket, kemencéket, egy árok részletét, valamint egy ház nyomait azonosítottuk a lelőhelyen. Az előkerült jelenségek az őskorra, Árpád-korra és az újkorra keltez- hetőek. Az őskori gödröket a lakott település szélén, a vízhez közel elhelyezkedő tároló- vagy szemétgödrök maradványának tartjuk. Több olyan oszlophelyet, cölöplyukat is találtunk, melyek egymástól szabályos távolságra, két, egymást keresztező vonalban helyezkednek el. Ezek egy kerítés, vagy őskori ház részét képezhették. Szintén egy őskori ház romjaira utalt az a viszonylag nagyméretű, kerámiatöredékeket és patics- darabokat tartalmazó folt, melyet a lelőhelyen bontottunk ki. Az Árpád-korra keltezhető az a gödör, melyet egy korábbi, a szkíta időszakban létesített, azonban már feltöltődött gödörbe ástak bele. Miskolczi Melinda—Szörényi Gábor András Ócsanálos-Njárjas 2013 tavaszán a Herman Ottó Múzeum végzett régészeti feltárásokat Onga—Ócsanálos árvízvédelmi fejlesztéséhez kapcsolódóan. A lelőhely Ócsanálos belterületén, a lakott külterület keleti oldalán, a Hernád árteréből kiemelkedő magasparton található. A 0,4 hektár nagyságú területen közel 400 jelenséget azonosítottunk, melyek között több ház, kemence, gödör, cölöplyuk, árok és kút volt. Az objektumok feltárásán túl a lelőhelyet több alkalommal, Bácskái István segítségével fémkereső műszerrel is átvizsgáltuk. A szkíta időszakot egy ház és néhány, a fémkeresés során talált finom kidolgozású, háromélű nyílhegy képviselte. A császárkorból az általunk vizsgált területen objektumot nem tudtunk azonosítani, viszont a műszeres leletfelderítés során 2. századi pénzeket és egy fibulát találtunk. Kutatásunk során legnagyobb mennyiségben az Árpád-kor hagyatékát tudtuk vizsgálni. Az érintett nyomvonalszakaszon a falu két részét azonosítottuk: az északi oldalon helyezkedtek el a lakóházak és itt volt a tárológödrök egy része is; a déli terület volt az „ipari övezet”, itt kaptak helyet a kemencék, műhelyek, kutak és a gödrök másik része. Az itt élő Árpád-kori közösséghez tartozott a fémkeresés során előkerült eszközök (sarló, fejsze, balta, vaskések, vascsatok) egy része. Ebből a leletanyagból emelkedik ki az V. István által kibocsátott szlavón báni dénár érméje, valamint egy pénzváltó mérleg karszerkezete. Szintén az Árpád-korra, valószínűleg a tatárjárás idejére keltezhető a területen talált egyetlen sír is. Az elhunytat sekély sírgödörbe temették, csigolyájába fúródva nyílhegyet találtunk. A halott az Árpád-kori falu közösségéhez tartozott, menekülése során íjjal
