A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

Újabb késő neolitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

73

A LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE

A lelőhely terepbejárásokból ismert, régészeti feltárás a területén ez idáig nem történt. Kalicz N. a MakkayJ. és Raczky P. által 1974-ben gyűjtött gönci leletanyagot a nagy amforák, a széles szájú kónikus tálak és a behúzott szájú kisebb példányaik, a csőtalpas tálak, a fazekak formái, valamint a vörös és fehér pasztózus festés alapján a Raskovce-Lengyel-kultúra időszakára (Lengyel Ib fázisra) datálta (Kalicz 1994, 269—270, Abb. 6—8).

Az újabb terepbejárások alkalmával magam is nagy mennyiségben gyűjtöttem leleteket. A finomkerámiák soványításához, de egyes vastagabb falú edények tekintetében is homokot használtak. Elsősorban a házikerámia esetén alkalmaztak kerámiazúzalékot és néhány esetben kavicstörmeléket. Az edények külső felülete az égetés során leggyakrabban világos-, halvány- vagy vörösesbarna színűvé vált.

A formai jegyeket illetően az S-profilú [6. kép 2,

8. kép 2) és a bikónikus (2. kép 2, 6, 3. kép 1, 5. kép 3), illetve gömbös testű csészék [3. kép 2, 5. kép 4), a nyújtott poharak (6. kép 5, 6), a tojásdad formájú edények [6. kép 3) szerepelnek a gyűjtött anyagban. Jelen vannak a szögletesedő (6. kép 1) és a kónikus (5. kép 1, 6. kép 4, 7. kép 4), valamint a csőtalpas tálak [3. kép 8—9,

4. kép 9—10) darabjai is. Megfigyelhetőek a késő neo- litikumban jellegzetes korsók és amforák (5. kép 5, 7. kép 5, 8. kép 1, 3, 9. kép 1—2), illetve a fazekak töredékei (2. kép 5, 3. kép 5, 7, 7. kép 1-2) és egy edényfedő fülrésze (8. kép 4). A bikónikus forma és a hármas tagolású csésze (2. kép 3, 3. kép 3) a lengyeli kultúra sajátos edénytípusa. A legközelebbi párhuzamaikat a kevert leletanyagú Bodrogkeresztúr-Kutyasoron (Kovács 2013b, 161), Kenézlő-Fazekaszugon (Kovács 2013b, 172—173) és Sárazsadány-Templomdombon (Kovács 2013b, 166) találjuk. A szépen kidolgozott, kihajló peremű, széles hasú, festett bikónikus csészéhez (2. kép

2) hasonló darabot Sárospatak-Vár lelőhelyről ismerünk, mely típust Kovács K. a Csészék C csoportba sorolt (Kovács 2013b, 187). A szögletes formát mutató, a sarkokban felhúzott, karéjos peremű tál (íves kónikus tálak, t2 csoport: Sebők et. al 2013,16. kép) gyakori típus a Samborzec-Opatów-csoportban (Kalicz 1994, Abb. 3. 5; Kaczanowska—Kozlowski 2006, Fig. 2. 16) és a herpályi kultúrában is feltűnik (csőtalpas tálként: Kalicz-Raczky 1987b, 116, Fig. 23). Bevagdalt karéjváltozatai már az 1974-ben tartott terepbejáráson is előkerültek (Kalicz 1994, Abb. 6. 9). Meg kell említenünk azokat a kisméretű poharakat, melyek aljrésze szögletes, ovális formát, vagy lekerekített háromszöget mintázhat.12 Jelen esetben csak oldaltöredékkel rendelkezünk a típusból, így a fenékformára nem tudunk következtetni (6. kép 2, 5, 6). Ilyen leletek nagy mennyiségben Csőszhalom horizontális telepéről (Sebők 2007, Fig. 3. 21—24, 26; Sebők et. al 2013, 12. kép 1, 3), emellett Aszód-Papi földekről (Kalicz 1985, 50. kép 3—4), Cicarovce-ről (Csicser; J. Vizdal 1980, Tab. LIX. 2) ismertek. A jellegzetes edényforma egy-egy perem-, oldal- és fenéktöredéke NyékládházaIII. Kavicsbánya (Hajdú 2013, XLVI1I. tábla 3), Szegi-Ady E. u. 4. (Hajdú 2013, XXXVIII. tábla 3), Tiszaladány-Nagyhomokos (Hajdú 2013, LII. tábla 2, LVI. tábla 1), Tiszatardos-Csobaji út mentén (Hajdú 2013, XXIV. tábla 3—4) lelőhelyeken is fellelhető. A típus lehet bütyökkel ellátott (Hajdú 2013, XLIV. tábla

4), és festett (Hajdú 2013, XLIX. tábla 1).

A finomkerámia egy részére, de a házikerámiára is jellemző, hogy azok felületét enyhén fényezik (2. kép 4, 5, 3. kép 5, 7. kép 1, 8. kép 3). Ez a gyakorlat a herpályi kultúrában és a csőszhalmi típusú leleteknél jellemző (Kalicz-Raczky 1987a, 20; Sebeik et al. 2013, 35).

Több töredék esetében megfigyelhető, hogy peremük hullámos vagy ferde bevagdalásokkal tagolt (2. kép 5, 4. kép 1, 3—5, 7. kép 1, 8. kép 2), mely díszítőelem az említett kultúrákban képviselteti magát (Kalicz- Raczky 1987a, 3, 11 — 13). A Felső-Tisza-vidéken többek között Bodrogkeresztúr-Kutyasorról került elő hullámos peremkiképzés (Patay 1957, III. Table 14). Nagy számban van jelen Polgáron (Raczky et al. 2007, Fig. 5. 6, Fig. 7. 4; Sebők 2007, Fig. 1. 17-19, 21- 22, Fig. 3. 5—6, 9) és Vel’ke Raskovce-n (Nagyráska; Vizdal, J. 1973, Taf. LV. 3, Taf. LXVI, Taf. LXXXVI. 6; 1986, Obr. 5. 6, Obr. 6. 2, 4).

A leletanyagban a plasztikus és festett díszítésmód is képviselve van. A finom- és a durvakerámián a perem alatt (5. kép 1), illetve a hasvonalon (5. kép

3) egyaránt alkalmazták a bütyökdíszeket, melyeknek kisebb és nagyobb változatai különböző formájúak lehetnek: lapos, kerek (i. kép 4); gömbölyű (4. kép 3, 6, 5. kép 1, 3); kisméretű, hosszúkás, lapos bütykök (2. kép 2, 3. kép 2); kétoldalt beszurkált (8. kép 1); függőleges, hegyes (7. kép 4). Az említett plasztikus díszítő elemek széles körben elterjedtek a késő neolitikum folyamán, melyekkel a tiszai (3. kép 3, 4. kép 3, 6) és a lengyeli kultúrában (2. kép 2, 3. kép 4, 4. kép 2, 5. kép 1, 3, 7. kép 4, 8. kép 1) találkozhatunk. Néhány edény felszínén alkalmazták a bordadíszítést is (4. kép 4).

Áz említett kerámiatípus Polgár-Csőszhalom horizontális településéről nagy mennyiségben került elő. Sebők Katalin típustábláján a változó keresztmetszetű, nyújtott pohár és pohár alakú edények elnevezéssel (d csoport) szerepel (Sebők et al. 2013, 16. kép).