A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - L. Hajdú Melinda: Újabb késő neplitikus lelőhelyek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
74 L. Hajdú Melinda A fülek inkább funkciót, mint díszítőszerepet töltenek be, a korsók és az amforák felületén figyelhetők meg. A könyökfül a tiszai kultúrában jelenik meg (7. kép 5; Kovács 2013b, 176). Maga az edénytípus a csőszhalmi horizontális településen előkerült példányok alapján az egyszerű kétfülű fazekakhoz (fi csoport) sorolható (Sebők et al. 2013,4. kép. 1. 7, 10,11, 11. kép 1, 3). Az amfora alakú és vállas fazekak (f3 csoport: Sebők et al. 2013, 9—10, 16. kép) díszített és díszítetlen példányait szintén megtaláljuk a lelőhelyen. Ezen tárolóedények hasvonalára helyezett függőlegesen átfúrt, széles fül, a csőrös fül (9. kép 1) a lengyeli kultúra jellegzetes fültípusa (Kovács 2013b, 165; Némejcová-Pavúková 1995, Abb. 14. 3, Abb. 15. 4, 16, Abb. 69. 2; Pavúk 1994, Abb. 4. 1-3). Két töredéken látható az edénytestet borító nyírfa- kéreg-gyanta alkalmazása (5. kép 2, 4),13 mely a tiszai kultúra korai fázisában (Tisza I) jelentkezik (Kalicz 2006, 144—147; 2008, 39-41).14 * Több festett töredéken megfigyelhető a fekete sávos festés, illetve annak lenyomata, mely szegélyezhette az edény külső-belső peremrészét (2. kép 4), vagy az edénytestet boríthatta (csőtalpas tál felső részén: 2. kép 9,3. kép 6,8—9,4. kép 9, 7. kép 2 és talprészén: 2. kép 10) textildíszes mintarendet „imitálva” (Hajdú 2013,136; Sebők et al. 2013, 53). A festésmód alapvetően a tiszai kultúrában fordul 13 Korábban a kutatás úgy vélte, hogy e díszítésmód esetében bitument alkalmaztak (Kalicz-Raczky 1987a, 19—20), de Raczky P. és Sándorné Kovács Judit természettudományos vizsgálatai és megfigyelései alapján úgy tűnik, hogy nyírfakéreg-gyan- tát használtak (Raczky—S. Kovács 2009). A Polgár-Csőszhalom horizontális településén feltárt 272. számú kút nagy mennyiségű kerámiaanyagának gazdag díszítésére is nyirgyanta szolgált (Sebök et al. 2013, 47). Jelen esetben azonban nem az edények teljes felületét fedték be, hanem a díszítő mintákat formázták meg ezen anyaggal. Az objektum leletanyaga minden bizonnyal strukturált depozitum nyomát őrzi (Sebők et al. 2013, 58—59). Az edények gyanta alapú díszítésmódja a Tisza-vidéken terjedt el, és „ünnepi használatú” kerámiaáruként írható le (Sebők et al. 2013, 56). A leletek csekély mennyisége és azok kontextusának hiánya Gönc- Kenderföldek esetében nem tesz lehetővé hasonló megállapítást. 14 Kovács K. doktori értekésében vázolta fel annak lehetőségét, hogy az említett díszítésmód tovább él a tiszai kultúra későbbi szakaszaiban, párhuzamosan a fekete sávos festéssel (Kovács 2013b, 183—184). A Gönc-Kenderföldek lelőhelyről származó csontspatula koradata (4820—4720 cal BC (68,2%)) is a kultúra klasszikus fázisára (Tisza II) tehető (ld. lentebb), így e lehetőséggel is számolhatunk. Nem vethető el azonban az a gondolat sem, hogy a települést esetleg a tiszai kultúra kora klasszikus időszakában létesítették (Tisza I/H) és ezért van jelen e díszítéstípus. Ez azt is bizonyítaná, hogy a késő neolitikus közösségek igen korán „meghódították” a Hernád-völgy területét is. A felvetést azonban régészeti feltárással, újabb C14-es adatokkal kellene igazolni. elő.'3 A fekete festett töredékek formakincsének legjobb párhuzamai az északi településeken Aszód-Papi földek (Kaik:/. 1985, 50. kép 1, 66. kép 1-2; 2006, Abb. 1, Abb. 3, Abb. 4), Bodrogkeresztúr-Kutyasor (Kovács 2013b, 160—161, 164), Kenézlő-Báji homok (Kovács 2013b, 176), Kenézlő-Fazekaszug (Kovács 2013b, 172, 176), Polgár-Csőszhalom teli (Raczky et al. 2007, 4. 14—15) és horizontális telep (Sebők 2007, Fig. 1.20,22—23, Fig. 7. 2—5), Sárospatak-Vár (Kovács 2013b, 190), Szerencs-Taktaföldvár (Síkján 2005, CLIV-CLV. kép, CLX. kép 3, 6-7, CLXII. kép 3-4, 7—8, CLX1II. kép) és Tiszatardos-Csobaji út mentén (Hajdú 2013 XXII. tábla 1—6) lelőhelyekről ismertek. Megtalálhatók Kelet-Szlovákia területén, Cicarovce-n (Csicser; M. Vizdal 1987, Obr. 4—5; 1993, Obr. 6. 5, Obr. 7. 5), Vel’ké Raskovce-n (Nagyráska; Vizdal, J. 1986, Obr. 1-2, 5). A csészéket díszítő, vörös alapon fehér pasztózus festés nyoma is fellelhető a lelőhely anyagában (2. kép 1). Egyes darabokon már csak a vörös festés látható (2. kép 2, 6—8), míg másokon a fehér (2. kép J). A felszínről gyűjtött töredékek mintakincse elmosódott, sajnos nem kivehető. A késő neolitikumban e díszítéstípus a tiszai kultúra kivételével minden kultúrában jelentkezik. A töredékek párhuzamai Aszód-Papi földeken (Kalicz 1985, 49), a csőszhalmi teilen (Raczky et al. 2007, Fig. 9. 3—8) és a lengyeli kultúrában fordulnak elő (Kalicz 1994, 269). A díszítés fellelhető több, kulturális keveredést mutató északi késő neolitikus telep anyagában: Bodrogkeresztúr-Kutyasor (Kovács 2013b, 163), Kenézlő-Fazekaszug (Kovács 2013b, 174—175), Kisgyőr (Kovács 2013b, 177), Sárazsadány-Templomdomb (Kovács 2013b, 163), Sárospatak-Vár (Kovács 2013b, 187); a Kelet-szlovákiai Alföldön: Cicarovce (Csicser; J. Vizdal 1980, Tab. LXXI, LXXIII-LXX1V; M. Vizdal 1993, Obr. 3. 1-2, Obr. 11. 1—2), Maié Raskovce (Kisráska; Attresová 2010, 351—352). Az egyik edény belső felületén sárga festés is feltűnik (2. kép 8), míg egy tál esetén ez a díszítés a külső felületen látható (6. kép 4). A sárga festés alkalmazása kizárólagosan a lengyeli kultúrában jelentkezik (Kalicz 1985, 49). Kalicz N. hangsúlyozta, hogy a Hernád és Bodrog völgyének késő neolitikus anyagait jellemzően a lengyeli kultúra és a Malice-Raskovce összetevők hatják 13 Kalicz N. a fekete festést a tiszai kultúrából eredezteti, mely díszítésmód elterjedt az Alföldön, Eszakkelet-Magyarországon, Délkelet-Szlovákiában és Kis-Lengyelországban. Időbeli megjelenését Ocsöd-Kováshalom alapján a kultúra klasszikus fázisához (Tisza II) kötötte, ahol a korai fázisra (Tisza I) jellemző nyírfaké- reg-gyanta bevonatot váltja fel (Kalicz 2006, 32-42). T
