A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Leskó György: Mezőkövesdi matyó katonák a 10-es honvéd gyalogezredben
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve Lili (2014), 477—488. MEZŐKÖVESDI MATYÓ KATONÁK A 10-ES HONVÉD GYALOGEZREDBEN Leskó György nyugalmazott mérnök alezredes, Miskolc A KATONASÁG A MATYÓ IDENTITÁSBAN Mezőkövesd közösségteremtő és megtartó ereje a matyók kollektív identitására épül, amely őrzi a lakosság több emberöltő során formálódott sajátos értékrendjét és én-tudatát. Ebben az identitásban a 19. század második felétől kezdve lényeges szerepet játszott a katonaság. A fiúk férfivá érésének, legényként való elfogadásának több fontos követelménye közül az egyik legfontosabb, hogy valaki volt-e már katona, és ott hogy állta meg a helyét. A 20. század végére ez jelentősen megváltozott, napjainkra megszűnt, pedig egykor fontos értékekre tettek szert a legények az egyenruhában eltöltött évek alatt. A szigorú katonai szervezetben a fegyelem és napirendszerű élet rend- szeretetre, mások elfogadására, türelemre és csoportban való munkára nevelte a fiatalokat. A véderőtörvény által 1868-ban bevezetett sorkö- telesi rendszer nagy hatást gyakorolt a matyók életére. A sorolás szinte sorsdöntő volt. A tauglich, alkalmas minősítés belépőjegyet jelentett a felnőtt közösségbe, az untauglich (alkalmatlanj pedig sokszor egy életre megpecsételte egy-egy ember sorsát: nem szívesen vették be a summás bandába, és a lányok sem álltak szóba vele. Második fontos esemény volt a berrukolás, amely gyakori motívum a folklórszövegekben is. Ekkor a legények megkapták a katonaládájukat. Sok mezőkövesdi ház padlásán ma is megtalálhatók ezek az egykor nélkülözhetetlen tárgyak. A családi közösségekben számos fénykép és történet őrzi e bevonulások emlékét. A békeidőben letöltött laktanyai szolgálat sok matyó legény számára életének meghatározó élménye, és a matyó folklór lényeges eleme lett, hiszen a cuháré (bál), kukoricafosz- tás, disznóölés, vagy húsvét nem múlhatott el a mese, adoma, népdalok mellett katonatörténetek nélkül. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc, a közeli kápolnai csata, majd az első világháború eseményei: a „premisli” erőd és az orosz fogság után főként a második világháború és az 1956-os forradalom emléke hagyott erős lenyomatot a matyó identitásban. A mezőkövesdi temetőben számos sírkereszten feltüntette a család a háborúban eltűnt vagy valahol máshol eltemetett testvér, rokon nevét, kifejezve a család fájdalmát. A mezőkövesdiek számára egyfajta büszkeség volt, ha honvéd és nem császári kögös baka lett a berukkolt katona fiú, jóllehet a közös K. und K. alakulatok kiegészítésében éppúgy szerepeltek a matyók, mint a honvédség létszámának feltöltésében. Ugyanakkor a zárt paraszti közösség mély feudális gyökereivel sokszor azonosította az uralkodót az állammal. A matyók büszkén vállalták, hogy „Ferenc Jóska katonája vagyok, legszebb katonája.” A korábbi, toborzásra épülő katonaállítás és beszállásolásokkal terhelt kötelezettség nem volt népszerű a vidéki közösség számára. A 19. század utolsó harmadától a kötelező elemi iskola mellet a sorkötelesi rendszer és a laktanyákra épülő, zárt rendszerű kiképzés meghatározó szerepet játszott az egykori jobbágyság felszámolásában, a parasztság modernizációjában. SZERVEZETI KERETEK - A HONVÉD GYALOGEZREDEK1 A magyar politikusok szinte folyamatosan, kisebb-na- gyobb intenzitással követelték egy, csak Szent István koronája iránt elkötelezett magyar haderő felállítását. A megvalósulás felé az első lépést az 1859-es solferinói vereség jelentette, amitől kezdve egyre határozottabban 1 A honvédség történetéhez lásd: Szurmay 1898; Berkó 1928,81; Barczy 1990; Magyar Honvédség 2004.
