A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Leskó György: Mezőkövesdi matyó katonák a 10-es honvéd gyalogezredben
478 Leskó György nyert teret a dinasztikus államfelfogással szemben a parlamentarizmus eszméje, és ezzel együtt a nemzeti gondolat is. Az 1867-es osztrák—magyar kiegyezés új viszonyokat teremtett a Monarchiában, amelyek hatással voltak a haderőre is. Az uralkodó, I. Ferenc József 1868 decemberében szentesítette a véderőről (1868/40. te.), a honvédségről (1868/41. te.) és a népfelkelésről (1868/42. te.) szóló törvénycikkeket. Ezek hatálybalépése eredményezte a Monarchia „haderő- reformját”, melynek alapját az állampolgárok katonai szolgálati kötelezettsége és az önálló magyar honvédség megszervezése képezte. A honvédségről szóló 1868. évi törvény az ország területét 92 zászlóalj járásra osztotta, ami ugyanennyi gyalogzászlóalj felállítását tette lehetővé. Ebből 82 esett Magyarország, 10 pedig Horvátország területére. A zászlóaljak annak a városnak, vagy járási központnak a nevét viselték, ahonnét a legénységet kiegészítették. A területi szervezés annyira részletekbe menően történt, hogy a zászlóaljjáráson belül még az egyes századok számára is ki voltak jelölve azok a körzetek (századjárások), amelyből meg kellett alakulniuk. A századj árások nyilván tartási teendőit egy járásőrmester végezte. A honvéd zászlóaljakat olyan alakulatoknak szánták, amelyeknek békében csak a kerete él, és csak akkor alakulnak meg, amikor újonckiképzésről, begyakorlásról vagy mozgósításról van szó. Tényleges állománya, vagy kerete kezdetben egy-egy törzstisztből és főtisztből, egy orvosból, egy puskaművesből, négy járásőrmesterből, egy altisztből és nyolc honvédből állt. 1872. év végére a mozgósítási tervben már 124 honvéd gyalogzászlóalj között a miskolci is mezőkövesdi alegységgel szerepelt. Az első vonalbeli zászlóaljakat a közös hadseregnél való alkalmazásra, a második vonalbelieket helyőrségi és megszálló csapatokként vették számításba. Egy zászlóalj hadiállománya 22 tisztből, 957 honvédből és 20 lóból állt. A honvédségnél béke idején csak a törzsek és a századkeretek álltak fenn. Feladatuk a tényleges állomány kiképzése, a katonai bel- és helyőrségi szolgálat ellátása, és a hadikészletek gondozása volt. Csekély létszámuk időközönként változott: az 1869-ben megszervezett gyalogzászlóaljak mindegyikében béke idején a törzs mellett csak egy állandósított század alakult, 103 fővel. 1870-től fokozatosan növelték a zászlóaljak tényleges állományának létszámát. Három év alatt 240 századkeretet és pótzászlóalj keretet hoztak létre. Egy-egy ilyen keret 1 tisztet és 4 altisztet jelentett. Békeidőben az állandósított század állományába tartoztak, mozgósítás esetén pedig ők adták a megalakuló századok, pótszázadok, pótzászlóaljak hivatásos állományát. 1871-ben megszüntették a járásőrmesteri beosztást és a nyilvántartást a zászlóaljak végezték. Először 1874-ben merült fel a honvéd gyalogságnak ezredekbe való szervezése. Ez azonban csak terv maradt, és helyettük az őszi gyakorlatok idejére, valamint mozgósítások esetére féldandár kötelékeket állítottak fel, amelyek 3-4 zászlóaljat foglaltak magukba. A parancsnoki tisztet a rangban legidősebb zászlóaljparancsnok töltötte be. 1886-ban a féldandárokat békeidőben is rendszeresítették. Összesen 28 ilyen alakulatot hoztak létre, 1—28-ig terjedő folyószámmal. Ezzel egyidejűleg a zászlóaljak állandósított századainak nevét keretszázadra változtatták, a kiegészítés és a nyilvántartás munkáját pedig a féldandár törzse vette át. 1889-ben a honvéd hadkiegészítő kerületek beosztásának részbeni változtatásával két új zászlóaljat szerveztek, ezzel a számuk 94-re növekedett. Zászlóaljanként az addigi egy keretszázad helyett négyet állítottak fel, századonként 15 főnyi állandósított legénységgel. Létszámuk csak a március 1-jén behívott újoncokkal érte el az 50 főt. Ugyanebben az évben a féldandárok állomáshelyén megalakultak a kiegészítő parancsnokságok is. Kezdetben a féldandárok pótkereteként működtek, de 1912-től önállóvá váltak. A féldandár 1890-ben felvette az eredetileg is tervezett ezred elnevezést. Ez nem jelentett szervezeti változást, sőt az ezredek a féldandárok eredeti folyószámát is megtartották. Ezredenként létrehoztak még egy pótzászlóalj keretet és további 11 tartalék keretet. 1912-ig a honvédség szervezetében lényeges változás nem állt be. A közbeeső években folyamatosan emelték a törzstisztek és a beosztott tisztek létszámát az ezredeknél és a csapatoknál, a keretszázadok állományát pedig 55 főre emelték. 1909-ben a gyalogezredeknél megalakultak a géppuskás osztagok, amelyek állományát a századkeretből elvett legénységből biztosították. MEZŐKÖVESD ÉS EGER: MATYÓ 10-ES HONVÉDEK A SZARVAS LAKTANYÁBAN A 10-es honvéd gyalogezredet — a véderőtörvény után, az uralkodó rendelete és magyar honvédelmi miniszter parancsa alapján — a kassai honvéd terület parancsnoka hozta létre. Az ezred az első időkben féldandár szervezésben, majd ezredszervezésben került felállításra. Az elöljáró parancsában meghatározta az ezred állomány tábláját, lokációját. Az ezred egy tipikus honvéd gyalogezred raj, szakasz, század, zászlóalj, ezred szerkezetű lokációja. Miskolcra települt az ezred parancsnoksága és közvetlenjei, az első zászló-
