A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Sánta Gábor: Mennyire ismerték egymást? Vásárhelyi István és Fekete István
Mennyire ismerték egymást? Vásárhelyi István és Fekete István 449 természetrajzi szertár, boncolóterem, állatkereskedés, iroda, raktár és végül a lakószobák összes tulajdonságait és illatait elég szerencsésen egyesítette magában”. A tornácajtó mellett bádoggal fedett munkaasztalka, míg Uzsárdi Péter íróasztalán „a főhelyet egy dohányszita foglalta el, keresztül fektetve rajta egy hosszúszárú pipa, mint egy bumeráng”. A hellyel kínált Baka Ferkó „körülnézett, hogy egy csomó horogba üljön-e bele, vagy egy kis üvegtálra, kitömött szajkóra vagy egymásra hányt csigahéjakra, mert minden széken volt valami”. A fiatalember emeleti szobájának egyszerűbb a berendezése: szekrény, szék, kályha, „vén kanapé” és a padlón egy borz kopott gereznája. Az aprólékos leírás pontossága egyértelművé teszi, hogy Fekete István a saját szemével látta mindezt a Bükkben. Az író műveinek ismert jellegzetességeként ebben a regényben is állatok élnek az emberek társaságában. Az egyik „szép, nagy holló”, a másik pedig kis korcs kutyalány. Természetesen szoros kötelék fűzi őket össze, mivel „Miska és Csutak együtt nevelkedtek fel, egy koszton, együtt játszottak, verekedtek, barangoltak a ház körül, sőt tisztességes időben együtt is aludtak. Ilyen ordító viharban azonban Miska bekerült a szobába, Csutak pedig meleg, földalatti tanyájába húzódott. Reggel aztán nagyobb volt az öröm, ami Csutak tánccal egybekötött magánjelenetével kezdődött”. A regény legfőbb jellegzetessége — az aprólékos viselkedéstani ábrázolás — természetesen a kettősükre is vonatkozik. Fekete István valósággal remekel az elpusztítástól megmentett kiskutya ragaszkodásának részletezésében, vág)' amikor érzékletesen szemlélteti, hogy a holló a fogságban is „szenvedélyesen gyűjtött mindenféle fényes holmit, az üvegcseréptől a nikkelezett csipeszig”. Ifjabb Vásárhelyi István tájékoztatása szerint „a Péter névre hallgató holló az én születésem után, 1948 telén került hozzánk, és öreg korában »bolondult meg« (már amennyire egy hétéves hollófiú idősnek számít), és biztos megélhetést és infrastruktúrát hátrahagyva, 1955-ben csatlakozott egy, a Garadna-völgy fölött köröző, valószínűleg nőnemű fajtársához. (Addig nem érdekelték 1—3. kép. A Garadna-völgyi pisztrángkeltető állomás Szilvásy Nándor grafikáján, Péczely Antal akvarelljén és Bereth Ferenc fotóján Fig. 1—3. The trout breeding farm in the valley ofGaradna on the graphic of Nándor Szilvásy, the aquarelle of Antal Pécely and the photo of Ferenc Bereth
