A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Sánta Gábor: Mennyire ismerték egymást? Vásárhelyi István és Fekete István
450 Sánta Gábor 4—5. kép. Az öreg haltudós, Vásárhelyi István Szilvásy Nándor grafikáján és Adorján Sándor fotóján Fig 4-5. The elderly ichthyologist István Vásárhelyi on the graphic of Nándor Szilvásy and the photo ofSándor Adorján az arra járó, dögöt kereső-jelző hollók.)”5 Ez a visszaemlékezés is azt valószínűsíti, hogy Fekete István kunszentmártoni oktatóként, tehát 1952 ősze és 1954 ősze között (is) járt Vásárhelyi István birodalmában. A rendszeresen éjszakai leseket tartó Baka Ferenc sikertelenül vadászik a pisztrángos medencéket dézsmáló vidrára. Uzsárdi Péter a meghűléstől félti emberét: „Egyelőre elégedjünk meg annyival, hogy a tenyészhalakat meg tudjuk őrizni — figyelmezteti. — Aztán majd meglátjuk.” Az egyik csapda végül egy nyércet fog meg, és a szintén ritka kisragadozót Uzsárdiék azonnal a Természettudományi Múzeumba küldik. (A Garadna-völgyben feljebb található nyérctelepnek akkoriban szintén Vásárhelyi István volt a vezetője.) A hatalmas vidrahím azonban csak megsérül egy puskalövéstől, és így menekül el a gondosan őrzött pisztrángtelepről. Délnyugat felé, a megszokott — tehát a veszélyeivel együtt is jobban ismert — vadászterületére indul vissza. (Csupán emlékeztetőül: Kunszentmárton környéke, Lillafüred felől nézve, éppen délnyugati irányban található.) Levelek és/vagy dedikációk híján mindeddig nem sikerült pontosan meghatározni Fekete István és Vásárhelyi István kapcsolatát, ennek azonban feltétlenül létezőnek kellett lennie, amire a Lutra című regény a bizonyosság. Vándorlása során a vidra egészen más (vagy csupán kitalált) haltelepre is tévedhetne, azonban az író fontosnak tartotta, hogy állathőse éppen az ország akkoriban legismertebb pisztrángkeltető állomásán okozzon károkat, és ezt aztán létező személyek irodalmi alakmásai igyekezzenek megakadályozni. Az 1889-ben született Vásárhelyi István jellegzetes arcvonásait és bizalmatlan viselkedését akkor már nemcsak halászkörökben emlegették, mivel a civil érdeklődők közül is sokan jártak nála, és számosán a híres gyűjteményeit is megismerhették. Az ötvenes évek közepén egy ismeretlen tudósító beszámolója szerint ez az „igen érdekes, eredeti ember [...] jól megtermett, kicsit zordarcú, nyersbeszédű férfi, de a szíve olyan, mint a vaj: ő az itteni haltenyésztő-telep vezetője”.6 Tíz évvel később pedig így mutatta be egy másik látogatója: „Amikor legutoljára találkoztam vele, mozgékony, beszédes volt, már akkor is túl a hetvenen. Mi változott azóta? Arca [most] is borostás. Kerek fejét 5 Ifj. Vásárhelyi István levele Sánta Gáborhoz. Szeged, 2013. 6 [?]: Az ébredező Bükkben. Észak-Magyarország, 1955. február július 31. 16. 3.
