A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos... 423 nem viselhetnél — ha teneked nem volna kifogásod ellene. Ugyanis: a fekete selyem köpenyt, meg a ruhát blúzostul, továbbá a zöld csíkos selyem blúzt és a kosztümöt melyeket én kevés igazítással jól elviselhetnék. No és hogy ki ne feledjem: a pongyolát, melyen máris igazítottam. Jöjj el édes drágám, hogy ezeknek az árát nyomban kiegyenlítsem, vagy írd meg, ahogy neked kényelmesebb, de semmi kedvezmény! csak úgy mintha idegennek adnád, velem minden esetre nagy jót teszel, mert mint mondtam is, teljesen segélytelen vagyok, benned van minden reményem! Tárt karokkal és örvendezve várlak. Isten hozzon mielőbb szívemből ölellek nagy szeretettel Herman Ottóné 8. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla — Pósa Lajosné Andrássy Lídiának 1904. augusztus 1. után Csütörtök. Kedves Drágám, hiába ha a kész a lélek de a test érődén. Nap napután elhatározom, hogy megyek hozzád, szegény betegem, de ha nem bírok! Pedig úgy szeretnélek látni! És a lebonyolítani való számadásunk is úgy nyomja a lelkemet. Talán így is sikerül, ha megírom, miket óhajtók megtartani. Egy fekete selyem köpeny 1 fekete sely. ruha blouzostul 1 barna sely jupon Zöld csíkos könnyű selyem blouse 1 deline pongj'ola. Összesen 6 darab írd meg édes angyalom, vagy ha terhedre van az írás üzend meg Sárikától, mert nagyon nyomja a tartozás a lelkemet. Igaz, még a kosztümöt majd el feledtem! Hogy vagy édes jó Lidikém? Enyhül-e valamit a mélységes bánatod? Bár enyhülne, szívből kívánja Sok szeretettel és csókol Camillád 9. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1904. augusztus 24. PELEHAZA feliratú és fotóját ábrázoló levélpapíron Lillafüred 1904. aug. 24. Aranyos Lidikém! Kedves, poétukus (így!) leveleddel nagyon megörvendeztettél. Én nem rendelkezem olyan magas röptű gondolatokkal, de mégis megragadom az alkalmat, hogy egyszerű, szívből fakadó szavakkal üdvözöljem drága uradat mai névünnepe alkalmából. Adja a jóságos isten, hogy még számtalan sok évig az legyen hazájának a gyermek-világnak és neked ami ma és te az maradj neki és mellette ami mindég voltál és vagy is: lelkének szárnya, kedvének ápolója, házának ragyogó verőfénye. Minket pedig tartsatok meg szíves barátságtokban, mit mi egész lélekkel viszonzunk. Üdvözöl a Szinva patak is mely itt folyik ablakunk alatt, s ezt a szál nefelejcset küldi általam, aki vagyok uradat melegen köszöntve s téged szívére zárva őszintén szerető Herman Ottónéd. 10. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 1 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1904. december 23. Bp. 1904. XII. 23. De már ez kicsi Lidikém, még se járja! Hogy te így ráliczi- tálj a szegény emberre és mindjárt egy egész éléskamrával! Mit tudjak én már most te veled kezdeni? — Azt a természetrajzi csodát, a kappant, amelyben négy jól elkészült, tökéletes tojást találtam, az uram ornithológiai gyűjteménye számára, mint páradan abnormitást, spirituszba akarta tenni. No persze! tudok én annak jobb helyet. — Van valami latin mondás, így kezdődik: dat pirae, dat pomae... bocsánat, ha nem jól írom, csak az a fő kúlömben, hogy nekem nincs egyebem almánál, annak is a fele nem „pirae” hanem birs. Te talán a háztartásban fölhasználhatod - kérlek fogadd szívesen, mert én szeretettel küldöm, melylyel csókol Hermannéd. 11. Kt. d. 3045 (Sárospataki Ref. Koll. Tud. Gyűjt. Nagykönyvtára Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Pósa Lajosnak Budapest, 1905. május 23. halványzöld levélpapír, bal felső sarkában a Borosnyay címer dombornyomatával Kedves jó „Pósa bács!” Mert igazán kedves és jó maga, hogy ezt az én „ügyemet” nemcsak azonnal elintézte, hanem még aznap személyesen fáradt ide, ezt nekem megmondani. Sajnos, hogy nem voltam otthon és magával így nem találkozhattam, még egyszer sajnos, hogy a lábamnak a rósz idő és sok kapu alatt való álldogálás nagyon megártott. A baj újból visszatért s vele az én szobaáristomom. Az uram haragszik is, azt mondja, ha nekem bajom van, mindig az ellenkezőt cselekszem, mint amit neki szoktam tanácsolgatni hasonló esetekben. Igaza van, mea culpa! Az ostyepkáért Lidikének sok-sok csókot adjon helyettem. Én pedig külön, a magam nevében szívbül ölelem őt s vagyok a maga hálás és igaz híve Herman Ottóné Budapest, 905. május 23.
