A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
424 Bodnár Mónika 12. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1905. június 1. halványzöld levélpapír, bal felső sarkában a Borosnyay címer dombornyomatával Bpest, 1905 juni 1. Kedves szeretteim! Itthon voltam, hallottam a csöngetést, éreztem, hogy ti vagytok s nem röpülhettem, hogy tárt ajtóval várjalak, s tárt karokkal szorítsam magamhoz az én szívem kicsi Lidikéjét. Egyedül, árván ágyban feküdtem. Ünnep lévén az uram is a cseléd is itthagyott s én dagadt torkomat borogatva feküdtem a Lefüggönyözött szobában. Két nap óta se beszélni, se nyelni nem tudok s olyan gyanusféle ez a torokbaj, mert egészen fehér lett tagnap a garat és elég nagy lázam is volt. Ma a fehérség alább hagyott s közérzetem is valamivel jobb. Igazán szeretném tudni, miféle malíciával vekszál még meg a sors, mielőtt Londonba indulnék. Mindég csak egy hajszálon függ: megyek? nem megyek. Akárhogyan lesz, ha felépülök, első utam hozzátok lesz. Valósággal vágyom a viszontlátásra. Csókollak számtalanszor kicsi Lidiként. Kis uradat is üdvözli, Sárik(át) meg czirógatja szeretettel örök híved Herman Ottóné 13. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1905. július 17. halványzöld levélpapír, bal felső sarkában a Borosnyay címer dombornyomatával Budapest, 905, juli 17. Szívem Lidikéje! Elég kellemes utazás után szerencsésen értünk haza. Ma aztán úgy megrohant a tenger sok tenni és elintéznivaló, hogy én fejvesztetten állok s minthogy nem tudom mibe kapjak először, hát — nem csinálok semmit. Ez is jó valamire. Legalább tollat fogok édes jóságom és írok nektek, hogy újból és egész lelkemből megköszönjem nektek mindkettőnk nevében azt az édes, üdítő pihenést, a melyben egész mivoltunk megujhodott. Újólag meggyőztetek, hogy nem veszett még ki a világról az igaz, egyenes szív, romladan magyar lélek s a tiszta eszményekért való őszinte lelkesedés, hogy van még emberpár, aki egymásért egymásban él és mindenre ami szép és nemes, egymás leikéből meríti a buzdítást! Tartsa is meg a Mindenható azt a ti édes kis szentháromságotokat a magatok boldogságára is, node a mi igaz örömünkre és gyönyörűségünkre is. Szeressetek minket, ha lehet, úgy ahogy mi szeretünk benneteket és emlegessetek csak félannyit mint mi a radnóti kedves fészket és százszorta kedvesebb lakóit. Az én drága uram egészen magához jött. Tegnap nem evett semmit, még vacsorára sem (én sem), ma reggel aztán a teához megette a csirkéd felét. Ki volt éhezve, elmúlott a baj — hála istennek! írj édes aranyosom, míg itthon leszünk... Tisztelem Ap...t (?), a fecskéidet, a gólyát s még egyszer mindeneket köszönve kedves jó uradat veled és Sárikával együtt szívembe zárva vagyok a te ezerszer ölelelő (így!) és csókoló örök híved és csodálod Camilla (Peléné) Az uram külön is csókkal, kézcsókkal és öleléssel üdvözöl — már kit-kit ami illet. C. 14. Ms 273/62 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 3 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajos Herman Ottónak + 1 oldalas melléklet Radnót, 1905. július 20. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS Budapest, ... VI., Andrássy út 10 - (ez utóbbi tollal áthúzva) feliratos levélpapíron. Radnót, 1905. julius 20-án Kedves Ottó bátyám! Boldogok vagyunk, hogy jól érezték magukat szegény porladozó anyánk kis házában, hogy szülőföldem szelíd halmos vidéke egypár napra kitörölte szivökből a nagy világ zűrzavaros képeit. A fiát szállni tanító fecske, azt hiszem, szivhez szólóbb látvány, mint a kalitkában zöld erdő, sík mező után síró rab madár. A szántóvető kérges tenyere, ahol a kenyere terem koldusnak is, királynak is, többet ér ezer meg ezer dologtalan, ragadozó, simabőrű bársonykéznél. A radnóti korsó szeretettel adott kútvize jobbízű a szív nélkül arany pohárban nyújtott tokaji bornál. Áldja meg az Isten, kedves Ottó bátyám, azért a virágért, amit édes anyám röges sírjára tett! Tartson a szivében, mint én tartom mindig. Maradok ölelő érzéssel szerető öccse Pósa Lajos Ö Nagyságának csókolom a kezét, azt az aranyosan Írót. Itt küldöm a verset a radnóti napok szerény emlékéül. P.L. Ma vendégek érkeznek... (Radnót, 1905. julius 12-én.) Te kelő nap, arczodat Felhővel ne född be: Öltözz fel ma a legszebb Arany köntösödbe!
