A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében

417 Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos... az eseménnyel, valamint az irodalmi Nobel-díjra való ajánlással. A levelekből egyértelműen az olvasható ki, hogy az „ödetgazda” Pósa Lajos felesége, Andrássy Lídia volt. O volt az, aki legjobb barátjukat, Herman Ottót szinte ostromolta a kéréssel, hogy tekintélyét, befolyását latba vetve irányítsa rá „a nemzet figyelmét arra a magyar nevelő missióraf melyet Pósa neve fém­jelez (melléklet 52. dók. továbbá 54, 59, 62, 63. doki). Herman Ottó előbb megpróbálta elhárítani az ostro­mot, de aztán belátta, hogy tényleg ő az egyeden, aki a kezdő lépést ez ügyben megteheti. Őszintén becsülte Pósát, s ezt a véleményét többször kifejezésre is jut­tatta: „Egy ember van csak Magyarországon, a kiért tűzbe merném tenni a kezemet is, ez; Pósa Lajosi” (GyöngyöSY 1920,111). Nagyra becsülte őt egyenességéért, őszinte emberi mivoltáért, lángoló hazaszeretetéért, törhetet­len következességéért, gyermekded, ártadan becsüle­tességéért, érintetien, szinte szűzies érzésvilágáért, a hagyományokhoz, a régi erkölcshöz való ragaszkodá­sáért. De nemcsak ezekért, hanem költészetéért, haza­fias és gyermekek számára írt verseiért is (Gyöngyösy 1920, 111—112). Szíve mélyén és lelke minden rezdü­lésével valóban úgy érezte, hogy az akkor már nagy­beteg, testi erejében egyre inkább fogyatkozó Pósa igazán érdemes a megbecsülésre, beindította tehát a gépezetet. Mozgósította a Petőfi Társaságot (Lőrinczy György, Herczeg Ferenc) és a politikai elit egy részét (Herczeg Ferenc, aki nemcsak író, de parlamenti kép­viselő is volt, Bárczy István Budapest polgármestere, a Népművelés című folyóirat szerkesztője). Megalakult Pósa Lajos írói Jubileumának Nagybizottsága, mely­nek elnöki tisztét Herczeg Ferenc és Bárczy István mellett Herman Ottó töltötte be. A Nagybizottság mellett létrejött a Női Bizottság is, ennek elnökei a kor ismert írónői, gróf Teleld Sándorné, Berta Ilona és Tormay Cécile voltak, s a társelnökök népes tábo­rában Herman Ottóné neve is feltűnik. A szervezők felhívást tettek közzé, felkérték Magyarország valamen­nyi irodalmi és közművelődési társulatát, valamennyi iskoláját és minden polgárát a jubileum méltó megünneplésére.14 A bizottság elhatározta, hogy a költőnek nemzeti ajándékot juttat. Ezt oly módon szervezték, hogy a bizottsági tagok aláírásokat gyűjtöttek, s minden alá­író egy-egy koronát fizetett. Maga Herman Ottó is 100 koronát fizetett be a gyűjtésből 1914. május 25- én az Új Idők szerkesztőségébe a Pósa-alap javára.15 Amint már fentebb is említésre került, Herman Ottó még az ünnepi készülődés nyilvánosságra hozatalát 14 MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/71. 15 MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/75. megelőzően, 1914. február 15-én (14-i keltezéssel) megjelentetett egy írást a Budapesti Hírlapban Pósa Lajosért címmel, melyben őt irodalmi Nobel-díjra ja­vasolta. Mert mint írta, „ő volt az aki le tudott szállani a magyar gyermekhez hogy színmagyarságával megihlesse és fölemelje, hogy az ő múzsája, mely szeplőtlen és tisyta, mely­nek sohasem volt egyetlen léha szava, azj a bimbóba szök­kenő embervilágot homlokon csókoljak Erre az írásra reagált lelkesen levelében Pósáné (melléklet 62. doki), s erre a levélre válaszolta Herman Ottó, kérdezve, hogy „Mire való az a nagy hálálkodás azért, hogy emberi kötelességemet valahogyan megtettem. A mi engem izgat, az egy kérdés: lesz-e foganatjaié ...” (Szabadfalvi 1976, 20. 22. levél). Ezt a felhívást erősítette meg február 17-i cikkében Móra Ferenc a Szegedi Naplóban és Sas Ede a Nagyváradban, majd Várady István február 21-i tárcájában szintén a Nagyváradban. A jelzett lapkivá- gatokat maga Pósáné küldte meg Herman Ottónak újabb lelkes levél kíséretében [melléklet 63. dok.)36 Meglátásom szerint tehát a Nobel-díjra való aján­lás szerves részét képezte az országos ünnepségre való felkészülésnek, mint ahogy az írói jubileumra megjelentetett két verseskötet is. Mindkettő a Singer és Wolfner Kiadónál jelent meg 1914-ben, ugyanott, ahol Az Én Újságom. Mindkét kötet válogatást nyújt Pósa költészetéből, az egyik a gyermekversekből, a másik a felnőttekhez szóló verseiből. Ez utóbbi kö­tet előszavát Bródy Sándor írta 1914 májusában, s kiemelte benne a költő édesanyjához címzett verseit, mint ahogy a kötetben is egy külön fejezetben vannak összegyűjtve ezek a feleségéhez, Lidikéhez írt versek, továbbá a dalok és az egyéb versek mellett. E kötetet az egyik legnagyobb hatást elért verse, A szegedi zgngó szobor zárja, melyet 1902-ben, a szegedi Kossuth-szo- bor leleplezésére írt, s ő maga szavalta el a szeptember 19-i ünnepségen. E versét Gyöngyösy is a sikerült po­litikai versek közé sorolta, azok közé, melyek „érzelmes vonzódásukkal, visszaemlékezésének édesen felhevülő bána­tával átszőve szívébőlfakadnak, s teljesen egyéniségéhez illő” költemények (Gyöngyösy 1919, 200). Avers Herman Ottóra is nagy hatással volt (Szabadfalvi 1976, 12. 3. levél). A gyermekeknek szánt kötet előszavát Herczeg Ferenc írta, már az 1914. június 7-i ünnepség után, de még július 9-ét, Pósa halálát megelőzően. Mindkét kötet elején ugyanaz a Wolfner klisé feliratos Pósa-fotó látható, mely az idős költőt bőrfotelban ülve, kezében könyvet tartva ábrázolja. A fotó alatt — mintegy költői hitvallásként — egy kézírásos Pósa versstrófa olvasható [4. kép): 16 MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/79, 81-83.

Next

/
Oldalképek
Tartalom