A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében

418 Bodnár Mónika 4. kép. Az 1914-es kiadású jubileumi Pósa kötetek fotója Fig. 5. Photo from the 1914 edition of the anniversary Pósa-volumes Szeresd a gyermeket! A. gyermek tisgta, szent, Ártatlan angyal 5 a föld porába lent. Beikén nincs semmi folt! Mint a galamb, fehér, Imája a mennybe leghamarabb felér. Minden bizonnyal erről a versstrófáról van szó az egyik levélben, mely a verseskötetek szerkesztési mun­kálataival kapcsolatos levelezés egyik darabjaként értelmezhető. Ezt az is alátámasztja, hogy a levélhez mel­lékelt három versből kettő, az Altató és az Altató dal olvas­ható a gyermekvers kötetben {melléklet 55—58. dók). Pósa Lajos írói Jubileumának Nagybizottsága a negyvenesztendős írói jubileum országos nagy ünnep­ségét 1914. június 7-re tűzte ki. A nagyszabású ünnep­ségre a Thököly úti Millenáris Versenypályán került sor. A rendezvényt ünnepi köszöntőjével Bárczy István nyitotta meg. Ezt követően az írók és az iro­dalmi társaságok nevében Herczeg Ferenc, az újság­írók nevében Márkus Miksa, a pedagógusok nevében Gaál Mózes, a nőegyesületek képviseletében Csiky Kálmánné üdvözölte az ünnepeltet, majd a beszédek sorát Rákosi Jenő zárta, aki a ,,felnőttek hódolatát tolmá­csoltad Ezt követően „az őszpoéta halk hangon, könnyes szemekkel köszönte meg a meleg ünnepléstd Az ünnepség a székesfőváros iskoláinak ötnegyed óra hosszat tartó fel­vonulásával ért véget, mint erről a Pesti Hírlap június 9-i száma beszámolt.17 18 A felvonulók létszámát illetően más és más számadatok láttak napvilágot, de minden­képpen több tízezer gyermek köszöntötte jelenlétével és egy-egy szál virággal az ország Pósa bácsiját. Az ün­nepségen természetesen maga Herman Ottó is részt vett, s a meghívó hátoldalára rögzített véleménye sze­rint az Nagyszerűen sikerült!1* Pósa még ugyan megérte a nagy ünnepséget, de az őt körülvevő szeretetet már nem igazán élvezhette. Barátját, Herman Ottót még felismerte az ünneplők, őt köszöntők között, de aztán eszméletét vesztette, ilyen állapotban szálk'tották otthonába (Gyöngyösy 1920, 125). Ám állapota nem jármit, sőt egyre rom­lott, ezért június 19-én kezelésre beszállították a Liget Szanatóriumba, a korszak egyik legfelkapottabb fő­városi gyógyhelyére, ahová hű és bánatos felesége is követte, hogy minden percet vele töltsön. Az orvosok viszont semmi biztatót nem tudtak mondani. Július 8-án Herman Ottó azt az üzenetet kapta, hogy Pósa élete már csak órák kérdése, másnap a kora reggeli órákban pedig megérkezett a gyászhírt hozó távirat {mellékelt 67—68. dók). Az alig egy hónappal korábban tízezrek által ünne­pelt költőt részvéttel búcsúztatták barátai, pályatársai, földijei, tisztelői. A Kerepesi úti temetőben összegyűlt tömegről a korszak egyik közkedvelt képes hetilapja, az Új Idők közölt fényképet, mint ahogy a tömegben ott tartózkodó Herman Ottóról is. Ezt a fotót közöl­te újra Herman életrajzírója is a maga könyvében (Uj Idők XX/30. 95; Lambrecht 1920, 72) (5. kép). A temetés után, amikor az özvegy azt érezte, hogy mindenki ellene fordult, hogy ki akarják őt semmizni, egyetlen támasza Herman Ottó maradt. Otőle kért segítséget nagy bajában, neki öntötte ki szíve bánatát, vele osztotta meg vélt és valós sérelmeit, hogy meg­könnyebbüljön {melléklet 70—72. dók). A hű barát pe­dig segített, ahol csak tudott. Még a betegágyán írott levelekkel is az ő édes Lidiké]ét vigasztalta, talán ezek voltak utolsó írásai, amint ezt Szabadfalvi is megjegyzi 17 MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/80. 18 MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 273/72.

Next

/
Oldalképek
Tartalom