A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bartha Lajos: Herman Ottó csillagai
392 Bartha Lajos módszertani feldolgozáson alapult — lényegesen különbözött a Hell által számítottól. Éneke tanítványa és tisztelője, a bécsi Egyetemi Obszervatórium (Universitätsternwarte Wien, ma Astronomisches Institut Wien) fiatal asszisztense, Kari Hudmg Uttroiv (1811—1877) a kérdés tisztázására — valójában azonban mesterének védelmére — átvizsgálta Hell és Sajnovics észlelési naplójának kéziratát. 1835- ben megjelent könyvecskéjében azt a megállapítást közölte, hogy Hell Miksa az észlelési naplóban megváltoztatta, lényegében meghamisította a megfigyelt adatokat. Az eredeti számjegyeket kivakarta, vagy más színű tintával átjavította (Littrow 1835). Közlését — mivel a kéziratos észlelési naplók vizsgálatára hivatkozott — a szakkörök elfogadták, és ezzel Hell Miksa tudományos becsülete súlyos csorbát szenvedett. 120 évvel később Herman Ottó és Lendl Adolf (1862—1943) az északi költöző madarak tanulmányozására utazott a norvég tengerpart arktikus vidékére. Ha a két — időben egymástól távoli — expedíció célja különbözött is, Herman nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy felkereshesse Hell, Sajnovics, és útitársuk, Borchkreving (esetleg még fellelhető) emlékét, 1. kép. Vardő-sziget távlati képe. A két szigetrész összekötő földnyelvén állt a Hell-obszervatórium Fig. 1. Picture ofVardö Island in perspective. The Hell Observatory was located in the land-bridge that connected the two parts of the island vardői tartózkodásuk nyomait. Erről így írt az északi útjáról szóló szép könyvében: „megvallom, nem csak a puszta kegyelet, hanem ag a vágy is serkentett a Várdőbe való utalásra, hogy a két magyar tudósra négye — ha lehet — adatokat sgereggek, s ha eg sikerül, bár csak egy porsgemnyivel is boggá járuljak annak a még korunkban is fólütődőgyanúnak és vádnak elosglatásáhog. Egt ag embersgeretet és a tudomány úgyis kötelességévé tesgi minden komolyan gondolkodó embernek, különösen a magyarnak, mihelyt módjában van, hogy egt ag ügyet valahogyan megkögelítsé” (Herman 1893, 197). A vardői kitérőre talán az is ösztönözhette Herman Ottót, hogy az akkor legpontosabb útikönyv, Kari Baedeker Svédországot és Norvégiát ismertető kötetében a sziget kisszámú nevezetességei közt ezt említi: „Páter Hell bécsi csillagásg 1768— 1769-ben itt figyelte meg, erről a fóldsgorosról, amely a két kikötőt elválasgtja, a Vénusg bolygónak a napkorong előtti elvonulását, egy tőle sgármagó bejegygés 1769. év június 22-ről ag anyakönyvben található’ (Baedeker’s 1882). Nem tűnt tehát reménytelennek, hogy a szigeten felleljék a Hell-expedíció valamiféle emlékét. A két madárkutató 1888. június 5-én indult el főhadiszállásuk, a Sarkkörtől már északabbra levő Tromső felé.
