A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson
234 Bácskái István háborús cselekmények során földbe került lőszereket és lövedékeket is. Ezek többnyire csak darabjai a felrobbant hadianyagnak, de kézi lőfegyverek ép töltényei gyakran kerülnek elő. Sajnos nem ritka a tömegtermelés hibaszázaléka miatt „befulladt” tüzérségi lövedék. Ezek, ha puha talajt értek, vagy hibás működés miatt nem mindig robbantak fel. Ez különösen a szovjet gyártmányú hadianyagokra jellemző. Ebben az esetben jobb, ha békén hagyjuk őket és értesítjük a rendőrséget, akik jelentik az eseményt a tűzszerészeknek. A veszélyesnek ítélt hadianyagot jól láthatóan körbe kell keríteni és őrizni szükséges a szakemberek megérkezéséig. Ez a veszélyességi fok megítélésétől akár 15—30 nap is lehet. Eltűnődtem már rajta, hogy telefonos bejelentés alapján hogyan tudják eldönteni, hogy mihez kell azonnal kiszállni és melyek azok, amelyek várhatnak. A különböző kemikáliák porban, vagy folyadékban történő kijuttatása nem befolyásolja a műszeres leletfelderítést. Ezeknek a szereknek a dobozai legtöbbször az erdősávokban végzik. Szót kell viszont ejteni a háztartásokból és az állattartó telepekről szerves trágyával kikerülő, szemétté minősített tárgyakról. A háztartásokból gyakorlatilag minden előfordul, amit a köznapi életben használtak. Bicikli alkatrésztől kezdve a faliórák fogaskerekéig széles a skála. A nagyállatok tartását végző telepekről vészesen nagy számban kerülnek ki az állatok gyógykezelésének a maradványai. Egyszer használatos injekciós fecskendők és a hozzájuk tartozó vakcinák fiolái ijesztően nagy számban kerülnek ki a földekre. Mindegyikük tartalmaz némi maradék anyagot. Sok kicsi sokra megy. Évtizedek alatt literszámra kapjuk ezeket az anyagokat kéretlenül. Jelentős a rovarirtó szerek flakonjainak a magas száma is. Felelősségteljesebb gondolkodás kellene a gazdák részéről! Ha már a gazdáknál tartunk és a földet megmunkálóknál, akkor nem mehetünk el szó nélkül az irdatlan mennyiségű sörösdoboz-maradvány mellett sem. Vajon kik ihatják munka közben gépeket vezetve? Mindazonáltal, hogy ezek a tárgyak zavarják a leletfelderítési munkát, talán jobb is hogy nem tudjuk, hogy mi is van abban a mindennapi kenyérben. FALU - NEM FALU? A feltárásokat szerencsés esetben megelőzi a munkálatok előtti műszeres leletfelderítés. Ha van rá elég idő, akkor szisztematikus felderítést végezhetünk, amellyel korrigálhatjuk a lelőhely kiterjedését akár pozitív, akár negatív mértékben. Az előkerülő fémleletek, pénzérmék, csatok, ékszerek és egyéb mindennapi tárgyak nagyon hasznosan kiegészíthetik és pontosíthatják a kerámia tipológiát. A kerámiák szinte évszázadokig megőrizték a funkcionálisan bevált és gyártástechni- kailag azonos tulajdonságaikat, így azok megközelítőleg pontos kronológiája szinte reménytelen akkor, ha néhány évtizedre, vagy évre szeretnénk egy lelőhely korát leszűkíteni. Sokkal jobb támpontot jelentenek a nagyszámban előkerülő azonos korú érmék. Természetesen ez csak bizonyos korszakokra vonatkozik, ahol nem csak a nemesfém miatti tezaurálásra használták a pénzérméket, hanem valós forgalmi értékük volt. Legtöbb esetben a szisztematikus kutatás során előkerülő érmék száma, fajtája és adott uralkodóhoz való kötése felvázolhatja a település periódusait, a legkorábbi alapítási kortól a felfutási időszakon át az önkéntes felhagyásig vagy a traumális végig. Most pedig nézzük meg, hogy a műszeres leletfelderítés hogyan kapcsolódott be a nagyfelületű feltárás folyamatába és milyen új eredményeket hozott a már korábban térképezett régészeti lelőhelyek értelmezéséhez. A bükkábrányi lignitbánya műveléséhez kapcsolódik az ország jelenleg folyó legnagyobb felületű régészeti feltárása, amely nap mint nap újabb kihívások elé állítja a Herman Ottó Múzeum régészeit. A bányatelken keresztülfolyik a Nagy-Csincse-patak, amelynek mindkét partján egymást érik a különböző korú régészeti lelőhelyek. Maga a kutatás már több éve zajlik folyamatosan és a feltárt felület mérete hektárokban mérhető. A legutóbb készített örökségvédelmi hatás- tanulmány is 400 hektáros fejlesztési területre készült, amely szerint a bányatelek területén ez idáig 16 lelőhelyet lehetett térképezni. Ezekben a léptékekben igen nehéz a beruházó igényeivel lépést tartani. A bükkábrányi bánya területén nemcsak az éppen aktuális kitermelési zónában szükséges a feltárásokat elvégezni, hanem a bánya művelési technológiájához kapcsolódóan további feltárások indokoltak a kiszivattyúzott rétegvíz elvezetését szolgáló csatornák, úgynevezett „csorgák” nyomvonalában is. Műszeres leletfelderítőként két éve dolgozom a bányatelek lelőhelyeinek feltárásán. 2014. második felében a bánya fejlesztési területén kijelölt csorga feltárási munkáiba kapcsolódtam be. Maga a csatorna a XV. és XVI. számú lelőhelyek területét érinti, amely akkor még messze esett a kitermelési zónától. Az örökségvédelmi hatástanulmányhoz elvégzett régészeti terepbejárás során a felszínen gyűjtött kerámiaanyag szerint őskor (neolit), császárkor (szarmata) és Árpád-kori megtelepedés várható a lelőhelyeken. A kerámialeletek helyét GPS koordinátákkal rögzítették, és az így kialakult leletszóródás alapján határozták meg a lelőhelyek kiterjedését. A lelőhely is két
