A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Bacskai István: Tézisek, kérdések, gyakorlati tapasztalatok. Műszeres leletfelderítés a Bükkábrány-lignitbánya kitermeléséhez kapcsolódó régészeti feltáráson
Tézisek, kérdések, gyakorlai tapasztalatok — Műszeres leletfelderítés... 235 vízfolyás, a Kis-Csincse és a Nagy-Csincse ölelésében fekszik az utóbbi, bizonyára valaha is bővebb vízhozamú vízfolyáshoz közelebb. A lelőhelyet déli irányból mesterséges tereptárgy, a Budapest—Miskolc kétvágányú villamosított vasútvonal határolja. Északról a Csörsz-árok nyomvonala húzódik. A terepbejárás a bányaművelés által érintett területre szorítkozott, így nem érintette a vasúton túli területet, amelyet a terepbejárás időpontjában sűrű növényzet fedett. A leletfelderítés előzőekben ismertetett módszerének megfelelően megkezdtem a fúrni kívánt kutak kijelölt helyének az átvizsgálását. A felszínen magam is találtam kerámia töredékeket, amelyek korszaka gyakorlatilag megegyezett az előzetesen készített régészed dokumentációban jelzettekkel. A gépi humuszolás után, az eltávolított föld átvizsgálásakor a délkeled kútnál előkerült egy általam 12—13. századinak vélt mellkereszt töredéke. A tőle északnyugatra lévő kút lehumuszolt földjéből egy szintén e korabelinek vélt vassarló töredéke került elő. Mivel az elkészített örökségvédelmi hatástanulmányban néhány Árpád-kori cserépbogrács töredékét említették, a most talált két fémlelettel a korszak jelenlétét igazolni véltem. A további kutatás során, amely a geomorfo- lógiailag emberi megtelepedésre alkalmas enyhe hátas részre korlátozódott, csakhamar előkerültek III. Béla kufikus rézpénzei (5. kép), amelyeken emberi roncsolás nyomai voltak megfigyelhetőek. Széleiken lyukat fúrtak, amelyekből azt lehetett feltételezni, hogy valamiféle medálként használták őket. Ekkor még úgy véltem, hogy későbbi korokban megtalálhatták az érméket és mivel már értéktelenek voltak, így másodlagosan felhasználásra kerültek a méretüknél fogva nagy, és éremképüket tekintve dekoratív pénzek. Mivel egyelőre csak ez a két érme volt, így a másodlagos használat idejét a kora újkorra tettem. Hamarosan újabb ép és töredékes III. Béla rézpénzek kerültek elő, amelyek már kizárták a pénzérmék véledenszerű előkerülését, így az ásatásvezetők engedélyével, ha a másik feltárási területen elvégeztem a napi rudn munkát, és nem nyitottak újabb nagy, átnézendő felületet, megkezdhettem a terület szisztematikus átvizsgálását. A poligonnal lehatárolt területet vizsgáltam át legelőször. A szisztematikus leletfelderítés során a 12. századra jellemző pénzérmék (friesachi és II. Géza veretéi) és viseleti tárgyak, legfőképpen gyűrűk és csatok kerültek elő. Hiányoztak a területről a későbbi korokra, főleg a késő középkorra és újkorra jellemző apró bronzlemezkék. A leleteket GPS koordinátákkal térképre vittem és jól látható módon egy délkelet—észak- nyugati irányú intenzív leletszóródás rajzolódott ki. 5. kép. III. Béla bizánci mintára vert rézpénze Fig. 5. Coin issued by King Bela III, following Byzantine models A hosszan elnyúló, viszonylag széles szóródás miatt körvonalazódott bennem, hogy a nagyszámú 12—13. századi fémlelet (6. kép) akár egy Árpád-kori falutelepülésre is utalhat, amely a fénykorát a 12. században élte. Néhány napi kutatás után a III. Béla által veretett rézpénzek száma elérte a 60 darabot, amelyek körülbelül 2/3 a scyphatus és 1/3 a kufikus típushoz tartozott. Néhányon szándékos rongálás nyomait véltem felfedezni, de jelentős volt a talajművelés következtében megsérült érmék száma is. A gyűrűk és csatok ornamentikája alapján mindenképpen úgy gondolom, hogy itt egy, a mongol invázió idején lakatlanná vált, vagy megsemmisített faluval lesz dolgunk. Igazolni látszik ezt a tényt az a lelet is, amelyet ez idáig csak a tatárjáráskor elrejtett kincsleletekből (Jakab 2007,250; 2011,106) ismerünk. Ez egy láncos-csüngős fülbevaló ún. „cseppalakú” része. Az előkerült példányunk még a sérüléseit tekintve is tökéletes analógiája a tyukodi kincsben talált fülbevalónak. Itt jegyzem meg, hogy Tyúkodon ennek a típusú függőnek előkerült egy aranyból készült példánya is (Jakab 2007, 250). A mi lelőhelyünkön arany tárgy még nem, viszont néhány aranyozott lelet már előkerült. A pátrohai tatárjáráskori kincsben szinte tökéletes mása található annak a kiváló állapotú állatalakos ezüstgyűrűnek, amely szintén
