A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Simon LÁszló: Római bronzmécses Szendrőládról
150 Simon László pozsonyi vár szomszédságában, Bratislava—Vydrica lelőhelyen, amely nagy valószínűséggel egy bronzlámpa fogantyúja lehetett (Kvetánová—Kővár 2010, 390, Fig. 3). A La Téne és kora középkori rétegek között talált lelet analógiái (Kvetánová-Kovár 389-393) között megtaláljuk a szendrőládi mécses szőlőleveles fogójának legközelebbi rokonait is. A Pompeiből és Herculaneumból származó leletek a Kr. e. 2. század és a Kr. u. 2. század kezdete közötti időszakra kel- tezhetőek (Kvetánová—Kővár 393—394, Fig 5, 4, 5). Az említett mécsesek teste is hasonló a szendrőládihoz azzal a különbséggel, hogy orruk valamivel hosszabb, nyújtottabb formájú, s a herculaneumi példány talpas gyűrűn áll. A British Museum római lámpái között hasonló szőlőleveles fogójú példányt a hellenisztikus mécsesek között (Bailey 1996, 9, Q 3552), míg a lámpa testéhez közel álló formát az 1. századi bronzlámpák között (Bailey 1996, 25, Q 3616) találhatunk.2 Ugyancsak a részletekben gazdag levél alakú fogó kapcsán rokona a szendrőládi leletnek egy Pompeiből származó zöldmázas agyaglámpa, amelyet vindonis- sai hiányos, töredékes lelet kapcsán közölt Siegfried Loeschke (Loeschke 1919, 223, Abb. 3). Egyszerűbb kivitelű, a szendrőládinál kisebb méretű és függesztésre szolgáló funkcionális elemekkel is ellátott szőlőleveles bronzlámpát ismerünk a Belgrádi Nemzeti Múzeumból is (Jelicic 1959, 75, Tabl. 1, 3), 5 cm magas, 18 cm hosszú, talpas változatát pedig Szamosújvárról közölték (Orosz 1909, 261, 2. ábra). Ismeretlen lelőhelyről származik a Nemzed Múzeum hosszabb orrú, volutás, fogóján szőlőlevelet mintázó lámpája, amelynek felfüggesztésre szolgáló, hármas rögzítésű lánca és akasztója is megmaradt (Aa 1898, 94, 96,1. 3. ábra). A szendrőládihoz hasonló bronzlámpák készítésének idejét az analógiák alapján nagyjából az 1. század végére, 2. századra lehet tenni. Flasználatuk nyilvánvalóan túlment ezen időszakon. Istvánovits Eszter és Pintye Gábor a közelmúltban összegyűjtötte az alföldi Barbaricum mécseseit (Istvánovits-Pintye 2011). Vizsgálódásukba bevontak néhány, többnyire a durva, kézzel formált kerámiaművesség köréhez tartozó tárgytípust is, így a hagyományosan gyermekjátéknak meghatározott kisméretű, lapos, tálszerű darabokat, hengeres testű kis kerámiakészítményeket, kisméretű kétosztatú edényeket, a szögletes edényeket és az ún. dák csészéket, 2 A British Museum anyagára vonatkozó adatokat Prohászka Péternek köszönöm! sőt a törött edényeket is (Istvánovits-Pintye 2011, 95—105). A szerzők ezekről — esetenként a rajtuk megfigyelhető égésnyomok alapján — feltételezik, hogy világító eszközként funkcionáltak. Ezek a mécsesek minden bizonnyal az olajnál szilárdabb fűtőanyaggal, faggyúval vagy más zsiradékkal üzemeltek (Újlaki Pongrácz 2006, 5), melyeknek a beszerzéséhez nem volt szükség a távolsági kereskedelemre. Hasonló típusú, formájú és rendeltetésű (?), tehát világítóeszközként is használható, korongolatlan, durva házi kerámia leleteket Borsod-Abaúj-Zemplén megye K. Végh Katalin által közzétett római császárkori anyagában (K. Véc.h 1971; 1975) is találhatunk. 1. Szürke bögre fele, vízszintesen elhelyezett füllel. Lelőhely: Kistokaj, 5. gödör. Irodalom: K. Végh 1975, 72, 87, VII. t. 3. 2. Szürke, durva anyagú csupor. M = 9 cm, Szá = 11 cm, Fá = 5 cm. Lelőhely: Oyd vagy környéke. Irodalom-. K. Vf.gh 1975, 77, 87, XVIII. t. 12. 3. Barnásszürke csupor. M = 8,8 cm, Szá = 10,8 cm, Fá — 5,8 cm Lelőhely: Ó-yd vagy környéke. Irodalom: K. Végh 1975, 77, 87, XVIII. t. 14. 4. Szürke, kihajló peremű csupor. M = 9,8 cm, Szá = 13,2 cm, Fá = 7,2 cm. Lelőhely: Tokaj vagy környéke. Irodalom: K. Végh 1975, 80, 87., XXV. t. 12. 5. Barnásszürke színű csésze füllel. M = 3,1 cm, Szá= 7 cm, Fá = 4,4 cm. Lelőhely: Bodrogkeresytúr-Kutyasor, II. felület. Irodalom: K. Végh 1975, 69, 87., II. t. 8. 6. Barnás-vörös színű talpas tálka alja. Talpának A = 7,5 cm. Lelőhely: Miskolc-Betonárugyár. Irodalom: K. Végh 1975,73, 87, X. t. 5. 7. Szürke színű edény duzzadt peremtöredéke. Lelőhely: Cserépfalu. Irodalom: K. Végh 1975, 69, 87, III. t. 5. 8. Szürke, kihajló peremű edény töredéke. Lelőhely: Ónod, homokbánya. Irodalom: K. Végh 1975, 76, 87, XVIII. t. 8. 9. Szürkés színű, kihajló peremű edény 2 töredéke. Lelőhely: Lányok. Irodalom: K. Végh 1975, 77, 87, XIX. t. 4. 10. Kihajló peremű edény-oldalrész, a vállán két bekarcolt vonallal. Lelőhely: Sajókeresgtúr, Sajó melletti homokbánya. Irodalom: K. Végh 1975, 78, 87, XXII. t. 1. 11. Ún. dák csésze, szürke színű, csonkakúp alakú, töredék. M = 4,4 cm. Lelőhely: Miskolc-S-yirma- Sóskás. Irodalom: K. Végh 1975, 75, XVI. t. 2. 12. Ún. dák csésze füllel, oldalán ujjbenyomásos girlan- dos dísszel. Lelőhely: Miskolc, Tecskés-sgög. Irodalom: Párduc/. 1941, 14, X. t. 13.
