A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Simon LÁszló: Római bronzmécses Szendrőládról
Római bronzmécses Szendröládról 151 13. Virágcserép alakú, vöröses-barna színű, durva, szemcsés anyagú ún. dák csésze. M = 9,2 cm, Szá = 13 cm, Fá = 5 cm. Lelőhely: Miskolc-S szirma, Fáskert d sír. Irodalom-. K. Végh 1975, 74, XIII. t. 17. 14. „... négyszögletes szájú, hullámvonal köteg- gel és ujjbenyomkodással díszített edényben...” Lelőhely: Tis-^aladány—Nagyhomokos 159. objektum. Irodalom-. Lovász 1990, 9; Istvánovits-Pintye 2011, 101. 15. Szürke, kissé kihajló peremű, hiányos csupor. M = 8,3 cm, Szá = 7,4 cm, Fá = 4,8 cm. Lelőhely: Gelej- Kanális dűlő? Irodalom: K. Végh 1971, 87, I. t. 6. 16. Szürke tálka. M = 6,2 cm, Sz = 14,6 cm, Fá = 5,1 cm. Lelőhely: 7isyakessj—S^ódadomb. Irodalom: K. Végh 1971,94, XI. t. 3. ATiszaladányban feltárt, valószínűlega vandálokhoz kapcsolható település 159. objektumának négyszögletes szájú edénye érzékelteti (Istvánovits—Pintye 2011, 101) azt, hogy a germán leletanyagban is előfordulhatnak ezek a tárgytípusok. Feltehetően a Végh Katalin tanulmányainak megjelenése óta eltelt időben feltárt és a még közöleden anyagban is rejlenek hasonló leletek. Nagy valószínűséggel a kassai múzeum 37 db római agyag mécsese között is akad néhány olyan tárgy, amely — hasonlóan más leletekhez — területünkről került a Felső-magyarországi Múzeumba, ám ezekről nincs információnk (Vezető/Kassa 1903, 159-160). A LELŐHELY Schafarzik Ferenc 20. század elején megjelent bányakatalógusában nem szerepel Szendrőlád, viszont nem sokkal a lelet előkerülése után kiadott Vármegyei Szociográfiák sorozat Borsod megyei kötetének községi adattára szerint 2 kőbánya is található a Bódva folyó menti község határában (Schafarzik 1904, Klein -Péchy-Horváth 1939, 146). Egy 2011-ben megjelent összefoglalás már név szerint három, 20. században használt szendrőládi bányát ismer: Tóharasztí, Pálhegy-Bükk alatd, Bordavölgyi mészkőbányát (Izsó 2011, 90). Mindezekből úgy tűnik, a bronzmécses egy másik, negyedik bánya területén került elő. Miután a földtani szakirodalom Szendrőlád határában valóban ismer márvány előfordulást (Gyalog—Budai 5 A lelőhely szarmata anyaga szerint tévedésből Egerlövő lelőhelynév alatt került közlésre (K. Végh 1971, 87). Az ellentmondásra és a helyes lelőhel)'névre egyrészt K. Végh 1971, 88: „Gelejről származik még...” megjegyzése is utal, másrészt egyértelművé teszi ezt a leltárkönyv hivatkozott adata is. L. még Pesty 1864/1988, 130. a Canalis helynévét Gelej község leírásánál. 2004, 199), így a rá vonatkozó helymegjelölés ebből az aspektusból valósághű információ lehet. Korszerű rétegvonalas térképen a Kecskés-hegy délnyugati meredek lejtőjén a község lakott területétől mintegy 100 m-re látható két egymással párhuzamos hossztengelyű, ÉK—DNy irányú nagyobb gödör. Ezeket a helyszíni bejáráson is megfigyelhettük: a magasfeszültségű vezeték nyomvonalának töréspontjánál, attól É, ÉK-re egy növényzettel benőtt 3-5 m mély, 8-15 m széles beásás szakítja meg a felszínt, amelynek hosszúságát nem tudtuk megbecsülni, az erősen meredek, bokrokkal, bozóttal borított hegyoldalnak ez a része jelenleg járhatatlan. E körülmények miatt ma nehéz elképzelni, hogy itt települési objektum lehetett egykor, s temető vagy sírhelyek létesítésére is kevéssé tűnik alkalmasnak ma a helyszín. A bányagödörben sűrű aljnövényzet, sarjadzó fák láthatóak, ezért a mélyedést tüzetesen átvizsgálni nem lehetett. Nehéz elképzelni azt is, hogyan szállították innét el a kibányászott köveket, ugyanis ma a helyszínt sem gépjárművel, sem fogatolt szekérrel nem lehet megközelíteni. A bányagödör alján található nagyméretű (40 x 50 x 50 cm-es) faragott kőtömbök, valamint a mélyedés falán látható emberi beavatkozásra utaló nyomok azonban egyértelműen bányászati tevékenységre utalnak. A felszínen található kövek (a sárgásfehér és sötétszürke mészkődarabok, ill. a fillit) azonban nem a márványfélék, hanem a Szendrőládi Mészkő formációjába tartoznak. A bányagödör környékén a felszín erősen gazos, növényzettel (bozóttal, cseres-tölgyes sarjadékokkal, vadrózsával) borított, itt semmiféle temetkezésre vagy megtelepedésre utaló jeleket jelenleg nem lehet érzékelni. Az újkornál régebbi kőbányászatnak itt semmiféle nyomáról nincs tudomásunk, a bánya római kori használatát kizártnak tarthatjuk. A Kecskés-hegyen más hasonló beásások nem látszanak, a helybeliek sem tudnak ilyenről.4 * Bár a helyszín adottságai (meredek hegyoldal, köves felszín, víz hiánya) alapján jelenlegi ismereteink szerint alkalmatlan az emberi megtelepedésre, keskeny teraszainak temetőként való használata talán elképzelhető. Feltehetően itt kerülhetett elő 1924 táján a fentebb leírt római bronzmécses. 4 A 2012. 05. 22-én végzett helyszíni bejáráson rész vett Fehér Béla és Kereskényi Erika mineralógus (Herman Ottó Múzeum Ásványtára), akik meghatározták az ott elforduló kőzetet is. Rajtuk kívül köszönetét mondunk Vadászi Béla szendrőládi polgár- mesternek is, akitől több hasznos információt kaptunk a helyszínre vonatkozóan!
