A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Kalli András: Késő bronzkori sírok Hernádvécsén
112 Kalli András határában feltárt pilinyi temetőben figyelt meg Patay Pál elkülönülő sírcsoportokat gazdag melléklettel ellátott sírokkal. Ezeket a feltáró a nemzetségfők, valamint azok családjának a társadalom többi tagjának temetkezéseitől elkülönülő sírjainak tartotta (Patay 1954, 44). A jellegzetes Gáva-urnát is tartalmazó sír a fentebb emk'tett sírcsoportosulástól mintegy harmincöt méterre délnyugatra helyezkedik el. Egy további sír (S 512) a sírcsoportosulástól nagyjából 120 m-re található. Az ebből előkerült igen rossz megtartású hamvakat egy gyermek maradványaiként értelmezte az antropológiai feldolgozás. Amennyiben a sírt gyermeksírnak fogadjuk el, felmerülhetne a lehetősége annak, hogy azt szándékosan helyezték el a többitől ilyen nagy távolságra. Ellentmond azonban ennek, hogy a fentebb már többször említett sírcsoportosulásban is feltártak gyermeksírokat (S 389, S 394, S 395). A vizsgált sír többitől való nagy távolságát magyarázhatja elhelyezkedése is, ugyanis ez is a szelvény keled, délkeleti széle mellett található. Amennyiben elfogadjuk, hogy a felszín mellett keleti, délkeleti irányban további és a pilinyi temetők sírszámához igazodva nagyszámú sír van, elképzelhető, hogy az S 512. sz. sír egy további sírcsoport tagja és egy nagyobb temető további sírja. Feltűnő ugyanakkor, hogy a sírcsoportosulás és az S 512. sz. sír között a feltárt felszínen nem kerültek elő további sírok. Magyarázhatja ezt, hogy az említett szakaszon volt a felszín legmélyebb pontja, ami indokolhatta, hogy ide nem temetkeztek. A szelvény keleti, délkeleti szélén túl található feltételezett sírok adott esetben kikerülhették az említett természetes mélyületet. A Piliny-kultúra temetőiben a sírok elhelyezkedésében nem minden esetben figyelhető meg rendezőelv. Gyakran a sírok olyan közel fekszenek egymáshoz, hogy azok kerámiaanyagának szétválasztása komoly nehézségekbe ütközik. Más esetekben azonban megfigyelhetők jól kivehető sírcsoportok (Kemenczei 1967, 263; 1984, 14). A Barca II. temetőben ezzel szemben a feltárók nem tudtak megfigyelni sem sírsorokat, sem elkülönülő sírcsoportokat (Jílková 1961, 102). Nagybátonyban Patay P. csak bizonyos esetekben vélt kimutatni sírsorokat, illetve több temetkezésből álló sírfészkeket (Patay 1954, 34). A hernádvécsei temető sírjai közül az S 387, az S 388. és az S 389. sz. sírok helyezkedtek el egymás mellett egy sorban (4. térkép). Ezeken kívül az S 395 és az S 396 sz. sírok voltak egymás mellett, igen kis távolságra, valamint az S 398 és az S 570 sz. sírok helyezkedtek el egymás közelében. Patay P. Nagybátonyban gyakori jelenségként jegyzett fel olyan eseteket, amikor egy felnőtt egyén hamvait rejtő sír mellett szorosan voltak gyermekek csontmaradványait tartalmazó temetkezések (Patay 1954, 34). A fentebb felsorolt, egymás közelében elhelyezkedő hernádvécsei sírok közül az S 387 sz. egy 25—45 éves férfi, az S 388 sz. egy 1—7 éves gyermek, míg az S 389 sz. egy újszülött gyermek maradványait tartalmazta. Ez a három sír egymás közelében, egy sorban helyezkedett el. A szorosan egymás mellett lévő S 395 és S 396 sír közül az előbbi egy újszülött, míg a másik egy 23 évesnél idősebb egyén maradványait tartalmazta. A szintén szorosan egymás mellett lévő S 398 és S 570 sírok esetében az előbbiben nagyon kevés, értékelhetetlen mennyiségű és minőségű kalcinált csont került elő, míg a másikban egy 23—59 éves nő maradványai voltak. Nagybátony esetében Patay P. a hamvakat nem tartalmazó temetkezéseket egy részről újszülöttek sírjainak tartotta, akik maradványai tökéletesen elégtek, így nem kerülhettek hamvak a temetkezésekbe, másrészről jelképes temetkezésekként való értelmezésüket sem tartotta kizárhatónak (Patay 1954, 34; Furmánek 1977, 337—338; Bercel-Sáfrányhegy II. lelőhelyen feltárt pilinyi sírok esetében a publikáló a kis mennyiségű hamvakat gyermekeknek tulajdonította, amelyek maradványai nem maradtak meg: Guba 2008, 75). Jelképes temetkezés említhető a safárikovói (ma Tornal’a, Szlovákia) temetőből is, valamint a geleji és a litkei temető néhány sírja esetében (Furmánek 1977, 337; Kemenczi-i 1984, 15). A SÍROK KIALAKÍTÁSA Sírfoltot egyik sír esetében sem lehetett feljegyezni, míg egy kivételtől eltekintve a feltárás során sírgödröt sem tudtak megfigyelni. Hasonló megfigyelést lehetett tenni a zagyvapálfalvai temető 2007—2008. évi feltárásán, illetve Bercel-Sáfrányhegy II. lelőhelyen, amikor is a sírok beásásának nem maradt nyoma (Guba—Vaday 2008, 18; Guba 2008, 68). Hernádvécsén egyedül az S 389 sz. sírnál volt kivehető a sír bontása során nagyjából kör alakban, sekélyen bizonytalan kevert betöltés. A Piliny-kultúra temetőiben feltárt sírok mélysége általában csekély, csak kivételes esetekben haladja meg a 80 cm-t (Furmánek 1977,334; Kemenczei 1984,14). A Barca II. pilinyi temetőben az urnák rendszerint a felszíntől 25—50 cm-es mélységben álltak (Jílková 1961, 102). A zagyvapálfalvai temetőben Hillebrand J. feljegyezte, hogy a sírok 15—75 cm, leggyakrabban 20—30 cm-es mélységben voltak a korabeli felszíntől. Megfigyelte ugyanakkor, hogy a gazdagabb temetkezések mélyebben feküdtek a szegényesebb melléklettel ellátott síroknál (Hillebrand 1923—1926, 63; 1929, 35). Az ásatási dokumentáció mindegyik sírról — még
