A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Kalli András: Késő bronzkori sírok Hernádvécsén
Késő bronzkori sírok Hernádvécsén 113 a leggazdagabb S 446 sz. sírról is — azt jegyzi meg, hogy magasan kerültek elő. Ez alapján kijelenthető, hogy a sírok illeszkednek a fentebb ismertetett pili- nyi tendenciához abban a tekintetben, hogy csekély mélységben kerültek elő. Alátámasztja ezt még az a körülmény, hogy valamennyi sírt a szántás megbolygatta. Az ásatási megfigyelések alapján Hernádvécse esetében nem igazolható Hillebrand J. megfigyelése a gazdagabb sírok mélyebbre való elhelyezését illetően. Egyedül az S 387 sz. sírban lehetett megfigyelni, hogy az urna egy lapos kövön állt. A Piliny-kultúra sírjaiban gyakran fordul elő, hogy az urnát lapos kőre, kőlapra állítják (Kemenczei 1967,263; 1984,14).Ezdo- kumentálható volt több sír esetében Zagyvapálfalván (Guba—Vaday 2008, 18) és Nagybátonyban is (Patay 1954, 34). A pilinyi temetőkben gyakorta helyeztek lapos követ, kőlapot a sírok tetejére is (Patay 1954, 34; Kemenczei 1984, 14; Guba-Vaday 2008, 18). Ezt a jelenséget a hernádvécsei temetőben nem lehetett megfigyelni. Ennek oka lehet a talajerózió vagy a mezőgazdasági munkálatok pusztításai. Kemenczei T. a sírok kövezésének szokását leginkább a késő Piliny időszakra tartja jellemzőnek (Kemenczei 1966, 87; 1984, 14). A pilinyi temetőkben gyakori, a sírok felett létesített kőpakolásra (Nagybátony: Patay 1954, 34) utaló nyom Hernádvécsén nem került elő. A HAMVAK ELHELYEZÉSE A Piliny-kultúra temetőinek sírjaiban a hamvakat leggyakrabban urnában, pontosabban urnaként szolgáló edényben helyezték el (Furmánek 1977, 339; Kemenczei 1984, 14). A nagybátonyi temető két sírjában a hamvak tálban kerültek elő (Patay 1954, 34). A hernádvécsei temetőben a sírok többségében (S 387, S 388, S 389, S 392, S 394, S 395, S 396, S 398, S 400, S 409, S 512) szintén urnába, urnaként szolgáló edénybe helyezték a hamvakat. Más sírok esetében a temetkezés pusztulása olyan mértékű volt, hogy az edénytöredékek, valamint a hamvak teljesen összekeveredve kerültek elő (S 391, S 393, S 404, S 570). Az S 446 sz. sírban hamvak a füles tál töredékei közül, illetve a nagyméretű edényből kerültek elő. A pilinyi temetőkben a hamvakat tartalmazó urna szájára leggyakrabban tálat helyeztek, de előfordul, hogy lapos kővel, kőlappal fedték be (Furmánek 1977, 339; Kemenczei 1984, 15). A tálakat az esetek legnagyobb részében aljukkal felfelé, az urna szájára borítva helyezték el, (pl. Nagybátonyban 638 sírból 605-ben: Patay 1954, 34), ritkábban pedig aljukkal lefelé, az urna szájába helyezve (Nagybátonyban 638 sírból 25-ben: Patay 1954, 34; Barca II. temetőben 72 sírból egyeden esetben: Jílková 1961, 77: hivatkozza Furmánek 1977, 339). Hernádvécsén egyetlen esetben sem lehetett megfigyelni olyan sírt, ahol tál, vagy annak töredékei az urnán kerültek volna elő, ugyanakkor három sír (S 395, S 446, S 570) egyértelműen tartalmazott tálat. Nagy bizonyossággal feltételezhető, hogy ezekben az esetekben az urnát fedő tálakról van szó. Az S 396 sz. sírban ugyancsak tálhoz tartozó töredékek is előkerültek. Ezek tartozhattak az urna lefedésére szolgáló tálhoz is. Meg kell említeni, hogy valamennyi sír, csekély mélységük miatt sérült a mező- gazdasági munkák során, ezzel is magyarázható, hogy sok esetben nem kerültek elő biztosan tálnak tulajdonítható töredékek belőlük. HAMVAK A csontanyag kiégetettségében a koponya és a vázrészek között nem volt különbség. Az egy urnához tartozó csonttöredékek azonos színárnyalata alapján feltételezhető, hogy a máglyán az elhunyt egész testét egységesen érte a tűz. A kalcinált maradványok fizikai állapota alapján megállapítható, hogy a kiégetés tökéletlen volt és a hamvasztás alacsony hőfokon történhetett.3 A temető embercsont anyagában csak egy esetben figyeltek fel kóros elváltozás nyomaira. Az S 409 sz. sír női halottjának maradványai között a csigolyatesteknél tűnt fel jelentős fizikai megterhelésre utaló elváltozás. Az urnákban két temetkezés (S 388, S 446) kivételével egyetlen egyén hamvait helyezték el. A két kivételt képező sírban egy felnőtt nő és egy gyermek maradványait tették. Az S 388 sz. sír nagyméretű edénye egy gyermek (1—7 éves) és egy felnőtt nő (23—59 éves) maradványait tartalmazta. Az S 446 sz. sír táljának darabjai között nagyobb, égett emberi csontok kerültek elő, míg egy másik nagyobb méretű edény is tartalmazott égett csontokat. Ez utóbbiban az egyik edénybe egy újszülött, a másikba egy felnőtt (23 évesnél idősebb) nő csontmaradványait helyezték. A Barca II. pilinyi temető embertani anyagának elemzésekor tizenhat esetben különítették el egy edényben két egyén hamvait (Furmánek 1977, 340). A hernádvécsei síroknál a csontanyag vizsgálata kimutatta, hogy a fenti esetekben gyermekek maradványairól van szó. A zagyvapálfalvai temető legújabb feltárása során előkerült temetkezések kapcsán felmerült az az elmélet, miszerint a különböző sírok kísérőedényeiben fel3 A Piliny-kultúra temetőiben megfigyelhető nyomokból a mágiára, az égetéshez használt faanyag fajtájára, valamint a halott elhamvasztásának folyamatára, módjára utaló adatokról: Furmánek 1977, 338-339.
