A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Simonyi Erika: Árpád-kori tanyaszerű település Hejőkürt határában (Hejőkürt-Cifra-hát, M3-as autópálya 68. lelőhely)
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII (2013), 115—129. ÁRPÁD-KORI TANYASZERŰ TELEPÜLÉS HEJŐKÜRT HATÁRÁBAN (Hejőkürt-Cifra-hát, M3-as autópálya 68. lelőhely) Simonyi Erika Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest Absztrakt: A lelőhely Hejőkürttől északnyugatra fekszik, régészeti kutatására az M3-as autópálya megelőző feltárása során, 2000-ben nyílt lehetősége Pusztai Tamásnak: négy neolit gödörház és két Árpád-kori félig földbemélyített ház került napvilágra. A feltárt két Árpádkori házat helyzetük és a feltárt terület nagysága miatt tanyaszerű vagy szállásszerű településként és nem falurészletként azonosíthatjuk. A házak leletanyagát kizárólag cserépedény töredékek alkotják, így keltezésüket csupán azok részletes feldolgozásának segítségével oldhatjuk meg. A leletanyag igen egységes képet mutat: alapanyaguk tiszta agyag, amelyet nagyobb szemcséjű homokkal soványítottak és kézi korongon hurkatechnikával formáztak meg. Jellegzetes rózsaszínes-barnára égtek (bézs színűre) oxidativ körülmények között. A kerámiaanyag „homogenitása” miatt egy, reprezentatívnak tekinthető töredéket archeometriai vizsgálatba is bevontunk. A szállást a kerámiák párhuzamai alapján a 12—13. század fordulójára keltezhetjük. Kulcsszavak: Árpád-kor, tanyaszerű település, kerámia, archeometria A LELŐHELY A lelőhely Hejőkürt északnyugati határában, a Hejő egykori medrétől 100 m-re helyezkedik el, a Cifra-hát elnevezésű, környezetéből 2 m magasan kiemelkedő dombhát keleti nyúlványán (1. kép). Az I. és II. katonai felmérésen még jól láthatók a Hejőkürttől (Tiszakürt) É—ÉNy-ra fekvő, megtelepedésre alkalmas dombok (2—3. kép), melyeket a középkorban szigetszerűen körülvett a kanyargós Hejő-meder és holtágai, valamint a Tisza mocsaras ártere (Arcanum 2006). A terület régészeti kutatásra az M3-as autópálya megelőző feltárása során, 2000-ben nyílt lehetősége Pusztai Tamásnak.1 A rövid leletmentő feltárás az autópálya 162+400—162+550 km között húzódó szakaszán mindössze a domb keleti peremét érintette, így a teljes feltárásra nem volt lehetőség. Mivel a régészek kiszállása előtt, a humuszolás során 80 cm földet eltávolítottak a munkagépek, feltételezhető, hogy több olyan objektum is elpusztult, amely nem, vagy csak kevéssé mélyült bele a bolygatadan altalajba. A 75 m széles nyomvonalba eső területen, a humuszolást követően kisszámú objektum — négy neolit gödörház, egy földbeásott neolit edény, két Árpád-kori félig földbemélyített ház, és egy árok került napvilágra, 1 Ezúton is hálásan köszönöm Pusztai Tamásnak, hogy a leletanyag feldolgozását lehetővé tette számomra. valamint három leletanyag nélküli gödör és egy árokszakasz (4. kép).2 OKLEVELES ADATOK Györffy György a Hejő torkolatánál fekvő területet a Kürt törzsbéliek településhelyeként tartja számon és az Örsúr nemzetség eredeti központi területeként jelöli (Györffy 1987, 741). A település neve először 1261-ben szerepelt oklevélben, ekkor az egri püspökséghez tartózó falvak között említik, a hozzá tartozó Hejőtőhalastóval együtt (Györffy 1987,784). 1292-ben Palkonya határjárásában szerepel Kürt neve. Papját 1335-ben említi a pápai tizedjegyzék, ekkor a település éves átlagban 13 garas tizedet fizet (Györffy 1987, 749). Aló. századig alig ismerünk adatot a településről, ekkortájt már csak 5—7 portát írtak össze az adószedők a településen, 1617-re a település teljesen elnéptelenedett, már pusztaként említik. A középkori Kürt település helyét valószínűleg a mai falutól keletre fekvő, közvetlenül a Holt-Tisza partján magasodó Nagy-Telek-dűlőn lokalizálhatjuk.3 A Cifra-háton feltárt 2 A leletanyagot a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi (Ltsz. 2003.8.1.1.-2003.8.8.6.). 3 MNL BAZMLt lV-501/a. IV. 321. Köszönettel tartozom Tóth Péternek az okleveles adatok felderítéséért, valamint a középkori Kürt lokalizálásáért.
