A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Simonyi Erika: Árpád-kori tanyaszerű település Hejőkürt határában (Hejőkürt-Cifra-hát, M3-as autópálya 68. lelőhely)
116 Simonyi Erika M3-as autópálya 68 Hejőkürt-Cifra hát 1:10000 282800 282600 282400 282200 282000 wm 794600 794800 795000 795200 795400 795600 795800 796000 796200 796400 796600 794600 794800 795000 795200 795400 795600 795800 796000 796200 796400 796600 1. kép. Hejőkürt-Cifra-hát, a lelőhely Bild 1. Hejőkürt-Cifra-hát, der Fundort tanya-, vagy szállásszem település azonosítására azonban nem áll rendelkezésünkre okleveles adat. A LELŐHELYEN ELŐKERÜLT OBJEKTUMOK ÉS A LELETANYAG ISMERTETÉSE 1. objektum (5. kép) Félig földbemélyített, szelemenes tetőszerkezetű ház maradványa. A megtalálási szinttől mérve a délkeleti felében 35, az északnyugatiban 15 cm mélyen került elő a ház padlója. (Az eredeti felszíntől kb. 95—115 cm mély lehetett.) A ház gödre 3,7 x 3,8 m, azaz 14,6 m1 2 alapterületű volt. A szelemenes tetőszerkezetre a délnyugati és az északkeleti oldalak közepén feltárt egy-egy cölöplyuk utal (átmérőjük: 20—30 cm; mélységük a padlótól: 6—50 cm). A délkeleti oldal enyhén kiöblösödik, középső szakaszán két — 20—30 cm átmérőjű és a padlótól 8—20 cm mély — cölöplyuk utal az egykori bejárat helyére. Az északnyugati sarokban egy töredékes, padlóra tapasztott, 40x50 cm nagyságú, közepesen átégett sütőfelületet bontottak ki, amely mellett átégett üledékes kőzet és összetört őrlőkő darabjai kerültek elő. Az északkeleti negyed öblösen lemélyült. Az ásató szerint a házhoz tartozott a délkeleti sarokból kilógatott kemence, melynek feneke 15 cm- rel magasabban van, mint a padlószint. A fenék átmérője 110 cm, tapasztása gyengén kiégett. A kemence előtt a padló gödrösen lemélyül. Lehetségesnek tartjuk, hogy ez a kemence nem a házzal egykorú, hanem annak pusztulása után, a gödrében kialakított, szabadban álló kemence maradványa. Leletek: A betöltésből 36 db edénytöredék került elő, melyekből teljes edényt nem lehetett összeállítani. Az itt talált edénytöredékek a peremtípusok alapján öt fazékhoz és két cserépbográcshoz tartozhattak. Előkerültek még ezeken kívül egy vaseszköz töredékei is, melyek egy ívelt hátú sarlóhoz tartoztak, valamint egy lapos gránitszemcsés őrlőkő töredéke. Az edények, szinte kivétel nélkül, szemcsés homokkal soványított, világos rózsaszínes-sárgásbarnás- ra (röviden bézs színűre) oxidativ körülmények között kiégett agyagból készültek, nehéz kézi korongon. A töredékek nagy része egy vagy két fordított L profilú peremmel rendelkező cserépbográcshoz tartozik, melyeket széles közökkel, a bogrács teljes felületén lefutó csigavonallal díszítettek. A fazekakra a markáns, fedőhorony nélküli peremkiképzés jellemző, vállukat
