A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Történettudomány - Spóner Péter: A mezővárosi jogszolgáltatás egy speciális területe. Miskolc céges iparosok jogszolgáltatási (igazságügyi-büntetőjogi) eseteinek vizsgálata a Városi Jegyzőkönyvek alapján (1770-1820)
A mezővárosi jogszolgáltatás egy speciális területe 233 legényekkel, sőt mesterekkel42 szemben is súlyos büntetéseket alkalmazott. Abban az esetben is eljártak a szabályzat ellen vétő legénnyel szemben, ha nem bűnös szándékkal, hanem jóhiszeműen, de mestere tudta nélkül vétett ellene.43 A legények és inasok, akik általában mestereiknél laktak, könnyen mesterük bizalmába férkőzhettek, illetve az életmódból adódóan számos alkalmuk kínálkozhatott arra, hogy gazdájukat megkárosítsák. Ezekben az esetekben a megkárosított mester vagy közvedenül maga fordult a városhoz, vagy a céh fő- céhmestere képviselte érdekeit a törvény előtt. 1795- ben Pataki János „bodnár mesterséget nemes Sgabó Pálnál tanuló legény megvetvén és elfelejtvén gazdájához tartozó és szegődő leveleiben is kötelezett hűségeit, s nem félvén a törvénynek súlyos büntetésétől is, amidőn gazdája a pinceházban vigyázat véget rendelt”. A belső pinceajtó azonban nem volt zárva, és ott többedmagával a mester borát megitták, „s gazdáját vesztegetni tolvajlani semminek áhított”. Mesterével az okozott kár megtérítéséről egyezséget kötöttek, de a kár „megtérítésén felül a bűn büntetés nélkül nem maradhatván, megérdemlett büntetésire nézve elkövetett tolvajságáért mások példájára maga jobbulására 25 botoknak ütései alá ítéltetik”.441810-ben Tarái Imre „senator és kalapos mester, Polgári Mártonnál mesterség tanulása végett már több esztendőktől fogva lakó, annál fogva meg bízott inas és cseléd” mestere pincéjéből bort lopott, és társaival a pincében is borozott, ezen túl mind a mesterének műhelyéből három kalapot, mind annak pincéjéből kalapnak való gyapjút lopott. Tarái Imrét., mint tolvajt és olyan embert, aki „mesterének is benne mént igaz és hűséges cselédjébe helyeztetett bizodalmát megcsalta” súlyos testi fenyítésre ítélték.45 Polinsgki István, aki Kerékgyártó István műhelyében legényként dolgozott, mesterének ládáját 42 Szepesi Styabó István kontár lakatosmester feltörte Ns Gyurkó István házát. Elfogták és a nála lévő öt darab nyitó vassal és az ellopott értékekkel együtt előállították. MNL BAZMLt IV. 1501 /a. 46. köt. 270. (1820). 43 „Szalay János lakatos legény maga mesterének híre nélkül egy generalis kulcsot, az bátyának pincekulcsa elveszvén, annak kinyitása végett elvinni, s azt majd egy hétig magánál tartani, s ez által magát gyanússá tenni bátorkodván, mivel eddig semmi kárt az generalis kulccsal nem okozott, s a kulcsot visszaadta, eddig szenvedett 24 órányi aristoma büntetésben tudódván szabadon bocsátatik, s vagy műhelybe, vagy céhbe állani köteleztetik.” MNL BAZMLt IV. 1501/a. 30. köt. 190. (1804). 44 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 21. köt. 137. (1795). 45 Az okozott kárt ugyan apja az egyezség szerint 70 Rft-ért megtérítette, az inast azonban a már letöltött áristom mellett két részletben elszenvedendő „60 virgács ütésre” ítélték. MNL BAZMLt IV. 1501/a. 36. köt. 65. (1810). feltörte és abból 6 Rft értékű szűcs munkát ellopott. Tettéért 50 pálca büntetésre ítélték és kötelezték a kár megtérítésére.46 A legényekkel szemben a céhes mesterekre a város kisebb vétségekért általában pénzbüntetést rótt ki.4' 1809-ben Kruselik Aáám céhbeli szabómester káromkodott. Büntetése kiszabásakor tekintetbe vették addigi becsületes viselkedését, hogy a város régi lakosa, továbbá, hogy „céhbeli mesterember”, a rabok tartására fordítandó 12 Rft büntetésre ítélték.48 Kivételt képezett, ha a mester társait nyilvánosan becstelenítette és káromkodott. 1830-ban a csizmadia céh Farnyik Ignácot mint „becstelenkedőt”, fiát, ifjabb Farnyik Ignácot pedig mint „lázítót” bepanaszolta. A vizsgálat során tanúk bizonyították a céh vádjait a két mesterrel szemben. Farnyik Ignác a céh elöljáróit „meghuncutolta, s vakmerő kikelésével másokat lázadásra ingerelni merészlett”, ezért egy heti áristomra ítélték. Fia, aki „a céh rendszabásait feszegette, s elöljárói iránt tiszteletlen lett volna, ezúttal megpirongattatni rendeltetett”.49 A visszaeső mesterek a káromkodás, verekedés és közbotrány-okozás esetén már szintén testi fenyítéssel illetve börtönbüntetéssel számolhattak. 1797-ben Vinterherbst Venttgel „szappanos, aki már számtalan ízben mind atyafiságos, mind keményebb módokon az istenes és dolgos józan életre kényszerítetett, és ösztönöztetett, melyekre magát saját keze írásával is kötelezte ugyan”, ezért „mind ez ideig a megjobbu- lásnak reménysége alatt szenvedett áristoma után a pálca ütésektől megkíméltetett”. A szappanos különösen nehezen kezelhető lakosa lehetett a városnak, mert a kilátásba helyezett büntetés ellenére kicsapongó életmódja miatt ismét a város elé került, és ekkor már testi fenyítést szabtak ki rá.50 * * * Az ítélet azonban nem volt kellőképpen elrettentő erejű, mert 1802-ben 46 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 7. köt. 624. (1780). 47 „Boros Mihály szűcsmester nem gondolván céhbeli mesterségéhez megkívántató becsületnek regulájával, éjszakának idején neki borosodni, lármázni, s a strásák elől a Szinvába ugorni, s a földön hemperegni, s eképpen a strásáknak ellent állani bátorkodott, a testbeli fenyítéstől utoljára eltekintettek, de a tűzi cassába 5 Rft-ot kellett befizetnie.” MNL BAZMLt IV 1501/a. 24. köt. 113. (1798) 48 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 35. köt. 50. (1809). 49 MNL BAZMLt IV. 1501/a. 56. köt. 119. (1830). 50 „Mindezeknek semmi sikere nem lévén, s mind ekkoráig a megjobbulásra nem hogy reménységet nyújtana, sőt a múlt napokon neki borosodván, a felesége által készített lencsét fazekastól a földhöz vágni, s eképpen az isten áldását lába alá tapodni, s e mellett a főbikának házában magát mind a becsület és tekintet nélkül viselni, s felhozatásakor az utcán bolondok módján ordítani, lármázni, s mindezeket elkövetni nem iszonyodott, 25 botoknak ütései alá ítéltetik.” MNL BAZMLt IV. 1501/a. 23. köt. 110. (1797).
