A Herman Ottó Múzeum évkönyve 52. (2013)
Régészet - Hajdú Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2012-ben
182 Hajdú Melinda Arnót—Arnóti-oldal, Esyak (Hajdú Melinda) Pusztai Imre önkéntes gyűjtőmunkájának köszönhetően 2011—2012-ben több új lelőhelyet ismerhettünk meg a megyében. Segítő munkáját ezúton is köszönjük. Arnót—Arnóti-oldal Észak lelőhely a település határától Ny-ra, a Kis-Sajó jobb partjától mintegy 330 m-re, egy 100 x 60 m-es területen található kis domb. Az előkerült telep a középső neolitikum időszakára tehető. Kiterjedése pontosan nem adható meg. A rnót—Nagy-Bugyik (Hajdú Melinda) A lelőhely megismerését szintén Pusztai Imre gyűjtőmunkájához köthetjük. Arnót—Nagy-Bugyik a település határától ÉNy-ra, a Kis-Sajó bal partjától mintegy 70 m-re, egy 2—4 ha területű dombon található. Az előkerült telep a középső neolitikum (bükki kultúra) időszakára tehető. Kiterjedése pontosan nem adható meg. Bükkábrányi—Bánya XI. lelőhely (Kalli András—K. Tutkovics Eszter) Bükkábrány—Bánya XI. lelőhelyet terepbejáráson azonosították a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei és a Miskolci Egyetem hallgatói 2011-ben, a Mátrai Erőmű Zrt. lignitbányájának területén. Vatta és Csincse községektől 2 km-re. Ezt követően 2012. július 25. és 2012. december 13. között végeztek régészeti munkálatokat a Herman Ottó Múzeum munkatársai és tárták fel 5 hektáron több régészeti korszak objektumait. A régészeti lelőhely a Csincse-pataktól Ny-ra helyezkedik el, az egykori meder legmarkánsabb magaspartján, így az emberi megtelepedés szempontjából kiemelt jelentőségű terület. A legkorábbi jelenségek a középső neolitikum időszakába sorolható (AVK) objektumok voltak, amelyek agyagkitermelő gödrökből, ezekben felhalmozott házomladékokból, kisméretű gödrökből és temetkezésekből álltak. A következő korszakot egy 30 sírból álló, a bodrogkeresztúri kultúrához kapcsolható temető alkotta. A sírokhoz közel, de azoktól jól elkülöníthetően egy nagy kiterjedésű, hozzávetőlegesen 100 objektumból álló, a hunyadihalmi kultúrához köthető településrészletet tártunk fel. A következő korszakot a vaskorra keltezhető, szórványosan elhelyezkedő és szegényes leletanyagú gödrökből álló szkíta korú településrészlet képviseli, majd ezt követi egy nagyobb méretű kelta település, amelynek a központját jelző, félig földbe mélyített épületek jellemzően egymáshoz közel, két csoportban helyezkedtek el: külön voltak a lakóházak és funkció szerint elkülönítve a kézműves műhelyek. Utóbbiakat a nagy mennyiségű feldolgozatlan nyersanyag, grafittömbök és rostélyos kemence maradványok jelölik. A következő korszakot a római császárkori szarmata objektumok képviselik, amelynek legnagyobb hányadát cölöpszerkezetes, enyhén földbemélyített házak, szemetes- és tároló gödrök alkotják. Ebben a korszakban ugyancsak ipari tevékenységre következtethetünk: számos kemence és hamus gödör, több füstölő gödör és kerámia salak bizonyítja a település iparos jellegét. Az ásatási munkaterületnek helyet adó magasparton, egy kisebb kiemelkedésen csoportosult az ugyancsak szarmata kori temetőrészlet. Az itt feltárt tizennégy, túlnyomórészt kirabolt sírból hármat árokkerettel láttak el. A temető további sírjainak, illetve a települések további részeinek feltárására a 2013-as ásatási idényben kerül sor. Encs-Eügöd— Várdomb (Csengeti Piroska) 2012. augusztus 23-án és szeptember 25-én régészeti megfigyelést végeztünk a község É-i részének K-i szélén található sportpálya melletti települési szilárdhulladék lerakó rekultivációja kapcsán. A megfigyelés során a sportpályától K— DK-re eső dombon húzott árkokban nem találtunk régészeti jelenségeket, és megállapítottuk, hogy a domb másodlagosan a helyszínre került földből áll. A domb elhordása utána annak helyén és környékén, lehumuszolt területen úgyszintén nem tapasztaltunk jelenségeket. A területen gyűjtött néhány bronzkori kerámiatöredék a D-re fekvő magaspartról mosódhatott le. Úgy véljük, hogy a nyilvántartott bronzkori lelőhely itt, a vizsgált területtől D—DNy-ra található magasparton helyezkedik el. Ennek bejárása során sűrű lucernában kora-középső bronzkori és Árpád-kori kerámiatöredékeket gyűjtöttünk. A lelőhely pontos kiterjedését a növényzeti fedettség miatt nem tudtuk meghatározni. Encs-Eügöd—Vígre járó, 2. lelőhely (Galkó Jóysef) Zádeczki József (Fügöd, Petőfi utca 19/a) hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Szabó Dénes asztalosműhelye mögötti szántóföldön, a Bársonyos-patak nyugati partján nagyon sok cseréptöredék található. 2012 októberében terepbejárást végeztem az említett területen. Kb. 80 x 150 m kiterjedésű területen gyűjtöttem régészeti leletanyagot. A leletek zöme a középső neolitikumra datálható, valamint néhány késő
