A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)

NÉPRAJZ - CSÁSZÁRI Éva: A bükkszentkereszti szlovákok hagyományos foglalkozásainak szókincse, mint a nyelvben rögzült világkép szegmense

A bükkszentkereszti szlovákok hagyományos foglalkozásainak szókincse... 189 tobozé pl. [tobozé] = fenyőtoboz trava, -i f. [trava] = fű zahrada, -i f. [zahrada] = csemetekert zalud', -a m. [zsalugy] = tölgymakk Igék: kiritkitovat'\\úút\átov2Xy\ = kiritkít oblivat'imperf. [oblivaty] = öntöz pokopat'perf. [pokopaty] = megkapál poslapat'perf. [poslapaty] = megtapos poviberat'pcA. [poviberaty] = kihúzgál prihit'it'se perf. [prihityity sze] = megfogamzik sadit'imperf. [szagyity] = ültet sturit'imperf. [sturity] = bedug vikopat'perf. [vikopaty] = kiás visknut'peA. [viszknuty] = kiszárad vit'ahnut'perí. [vityahnuty] = kihúz(gál) vizinat's kosakem perf. [vizsinaty sz koszakem] = le­sarlóz zMsad.it'perf [zaszagyity] = elültet zbirat'imperf. [zbiraty] = gyűjt, szed Határozószók: fias rano adv. [fcsasz rano] = hajnalban, korán reggel na jar [na jar] = tavasszal pozde vecer [pozgye vecser] = késő este vjesen [v jeszeny] = ősszel v let'e [v letye] = nyáron Szláv/szlovák eredetű szavak: Babiitec, balta, buciha, buk, bukove drevo, bukove semeno, bukove cemeti, drevove mesto, dub, dubina, haluza, hrab, hrabove drevo, jávor, kapac, kosak, nove prut'iki, ortofka, pila, prut'iki, sadac, sosna, smrecek, smrecina, smrecki, smreckove cemeti, sm­rek, suhár, trava, zahrada, zalud', oblivat', pokopat', poslapat', poviberat', prihit'it' se, sadit', sturit', viko­pat', visknut', vit'ahnut'travu, vizinat's kosakem, za­sadit', zbirat',fcas rano, na jar, pozde vecer, vjesen, v let'e, v zime. Magyar szavak adaptációja: dubove cemeti (a magyar csemete adaptációja, pl. nom. raggal ellátva), dudva, kerül, ortofka (a m. ir­tókapa adaptációja), tanir, tánér (a kettős alak: kelet­szlovák és magyar adaptáció), toboz, kiritkitovat' (a m. kiritkít igéhez szlovák igeképző járul). Német eredetű szavak: slog, slogdr (mint ahogy fentebb említettem, minden valószínűség szerint a betelepülő szlovákság meghono­sodott német átvételként hozta magával). A fakitermeléshez és erdőműveléshez kapcsoló­dó szókincs a nyelvben rögzült világképben is azokat az összetett viszonyokat tükrözi, amelyek a telepesek nyelvét és annak változásait jellemzik. Gyűjtögetés: erdei gyümölcsök, gombák Az erdei életmóddal szorosan összefügg az erdei gyümölcsök, főképpen a gombák gyűjtögetése. A kö­vetkezőkben a Bükkszentkereszten élő szlovákok által ismert, gyűjtött és fogyasztott erdei gyümölcsökről és gombákról, továbbá azok feldolgozásáról lesz szó kü­lönös tekintettel a még élő szlovák nyelvjárási elneve­zésekre, kifejezésekre. Az erdei gyümölcsök és gombák fogyasztása kezdettől fogva szervesen beépült a lakos­ság étrendjébe. ,A változatos erdei gyümölcsök, a gombák évszázadokon ke­resztül fontos termékek, a zsellérek és a földesurak asztalán egyaránt megtalálhatók voltak. Míg azonban az előbbinél ese­tenként léfeltétel volt, az utóbbiaknál csak érdekes csemege. Ezt jelzi a korabeli leírás is: vannak mostoha évek, midőn a szegény zsellér családját télen a szárított gomba és vadkörte, tavasszal pedig a hegyoldalon pirosló eper menti meg az éhen­halástór (JÁRÁSI 1997, 53-54). Az erdő gyümölcsei, a gombák nem csupán a la­kosság kiegészítő táplálékai voltak, de fontos kereset­kiegészítő lehetőséget is nyújtottak számukra. „A jobbágyfelszabadítás után [...] bevételt hozott az uradal­maknak és keresethez jutottak a falusi szegények... Az erdei gyümölcsök [...] gyűjtési lehetősége összefüggött a tarvágások, az évekig üres vágásterületek kiterjedésével, ezért a piacokon és házhoz szállítva kapható volt mindenféle erdei gomba, gyü­mölcs, hársfavirág, csipkelekvár... "(JÁRÁSI 1997, 54). A 20. században az erdészet átvevő helyek létesíté­sével és a termések felvásárlásával igyekezett kordában tartani ezt a tevékenységet. Az erdő terméseinek gyűjtése hasonlóan az er­dőműveléshez hasonlóan női munka volt. Az erdei termésekből készült ételek a 20. század végétől felér­tékelődtek. Az erdei gyümölcsök és gombák gyűjtése az erdő vegetációjához idomult. A bükkszentkereszti emberek annak ellenére, hogy a gyűjtögetést első sorban nők vé­gezték, kiválóan ismerik a gombákat, tudásuk átlagon felüli (TÓTH 2001, 50). A gombák szláv/szlovák ere­detű elnevezései még mindig elterjedtek, használtak és dominánsak a mindennapi kommunikációban (igaz, gyakorta magyar szövegkörnyezetben) és még nem szorították ki őket a magyar megfelelőik. A nyelvjárási

Next

/
Oldalképek
Tartalom