A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SPÓNER Péter: Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálatában (1761-1848)

Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálarában 349 mind a megbízások kiadását, mind azok ellenőrzését leegyszerűsítették és átláthatóbbá tették. A kifizetések leegyszerűsítése, az esetleges utólagos viták elkerülése miatt a város arra törekedett, hogy — nagyobb megrendelések esetén — a mesterekkel előre megállapodjon az elvégzendő munkák árában. így a munka elvégzése, a megrendelés teljesítése után már csak annak minőségét kellett ellenőrizni, az ár már nem igényelt további vizsgálatot. 1818-ban Kolonecs Mátyás kovácsmester által az „újonnan felépült s úgy nevezett iskola hídjához vas féle munkákról" szóló számláját már azzal a megjegyzéssel fizették ki, hogy az „alku szerint lévén fel téve", ezért további ellenőrzést nem kíván.

4

9 A 19. században a városi megrendelések szaporodása miatt, az év végi elszámolásokban már sok esetben nem tüntették fel a megbízásokat teljesítő iparosok neveit, csak a mesterségüket. 1816-ban a város „szükségére dolgozott mesterembereknek" a következő összegeket fizették ki: „szíjjártó conto 146 Rft, lakatos conto 132 Rft, kovács conto 31 Rft, köteles conto 54 Rft, üveges conto 96 Rft, bodnár conto 33 Rft és kerékjártó conto 78 Rft."

5

0 Azonban sok mester számára gondot okozott a benyújtott számlák év végi kifizetévégével előbb a hónapos tanácsnokok által írassák alá. S azon túl adják be, különben a nem eként meghatározott módon készült árjegyzékek e hónap első napjától kezdve többé el nem fogadódnak. "— BAZMLt, IV. 1501/a. 65. köt. 310. (1839) 4

8 A rendszert folyamatosan alakították, hogy a visszaéléseket hatékonyabban szűrhessék ki. Egyes mesterségek esetében további szigorításokat vezettek be. 1838-ban a lakatos munkák kapcsán elrendelték, hogy „a jövendőre nézve az új munkák elismerését és tételét ne csak a város gazdája mint eddig, hanem a felügyelő tanácsnokok is ismerjék el. Egyszersmind szükségesnek látván azt is, hogy jövendőre nézve a tiszt házaknál lévő eszközökre, kulcsokra, akkoron mikor a tiszt urak változnak szorosan ügyeljen fel a gazda és mindezekről öszszeírást készítsen."— BAZMLt, IV. 1501/a. 64. köt. 94-95. (1838) 4

9 BAZMLt, IV. 1501/a. 44. köt. 178. (1818) 5

0 BAZMLt, IV. 1501/a. 42. köt. 26. (1816) sének rendszere, mert nem voltak elég tőkeerősek ahhoz, hogy hónapokig hitelezzenek a városnak. 1816-ban Halácsi István lakatos mester ez ügyben fordult a városhoz és kérte a rendszer megváltoztatását. A benyújtott kérvénye szerint a „ város számára tenni szokott munkájáért eshető fizetést, jövendőben fertály esztendőnként, azon okon kiadatni kérvén: hogy az esztendő végére szokott haladásával és elmaradásával nagy hátramaradása volna, a pénzét azon idő alatt is használni kívánván". A város részéről „kérése igazságosnak találtatván, a többi mesteremberekre nézve is meghatároztatott, hogy mivel a contók az esztendők végével egyszerre szokott kifizetése városunk cassájának is terhesebb vagyon, mintsem kevesebb summákba való Fizetése, tekintetbe vétetvén egyszersmind az is, hogy a mesterségbeli művek ára hol feljebb emelődnének, hol pedig alább szállanának, minden egyéb mesteremberek contói is fertály esztendőnként Fizetődjenek. '

5

1 A vagyonos iparosok számára is nagy gondot jelentett, hogy — a számlák negyedéves kiegyenlítéséről

5

2 hozott döntés ellenére — sok esetben továbbra is késedelmesen fizetett a város. Ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy a város cassájában nem állt rendelkezésre a szükséges összeg, mert a város lakóinak egy jelentős része késve, vagy egyáltalán nem fizetett adót. Az 1800-ban készült számadás vizsgálata során a városi jegyzőkönyvbe is bejegyezték, hogy „a városnak nagyobb a költsége, mint a jövedelme". (SZEGŐFI 2000, 418) 1821-ben Milec Gáspár szappanos kérte, 5

1 BAZMLt, IV. 1501/a. 42. köt. 33. (1816) 5

2 A kifizetések azonban továbbra is csúsztak, mert mint 1822-ben írták „ezúttal tapasztaltatnék az, hogy minden esztendőnek végén a contók összegyűlvén, nevezetes summák egyszerre kiadatni kívántatnak, mely költségeket egyszerre kapnánk, kivált a pénznek mostani szűkiben el sem viselhetne, innen van az, hogy a mesteremberek contóik kiűzetések után huzamosabb ideig várakozni kényteleníttetnek." — BAZMLt, IV. 1501/a. 48. köt. 31. (1822)