A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SPÓNER Péter: Céhes iparosok Miskolc Város Tanácsának szolgálatában (1761-1848)
350 Spóner Péter hogy a beszolgáltatott és „a már kiadott, és több száz Rftkat ütő gyertyáknak árával együtt űzessék ki. ' 5 3 A mesterek számláinak kiegyenlítése kapcsán — a 19. század első felében — a város annak ellenére is gyakran hátralékba került, hogy a perceptort többször figyelmeztették arra, hogy „városunkat az ilyen restelkedésből származható kedvetlenségektől kímélje meg ". 5 4 Annak ellenére, hogy korszakunkban gyakorlatilag folyamatosan csúsztak a számlák kifizetései, megérte a helyi iparosoknak városi megrendelésre dolgozni. Egy-egy városi megbízás elnyerése biztos bevételt jelentett a mesterek számára. A fokozódó piaci verseny mellett ezért mindig volt elég jelentkező a városi munkák elvégzésére. Az iparosok számára különösen azok a munkák voltak értékesek, amelyek hosszú távon jelenthettek biztos bevételt. Ezek között találjuk például a tűzoltó-eszközök javítását. Palkuta András kerékgyártó mester 1816-ban például panaszt nyújtott be a városhoz, mert „a tűzoltó eszközök körül tett reparatiók, maga sem tudja mi okon, tőle elvétettek és más kerékgyártó mesternek adattak". A panasz elbírálása során megállapították, hogy Palkuta András „ városunk már régtől fogva való teherviselő lakosa, azonban a kerékgyártó munkáit is úgy tette, hogy panasz ellene nem volt, annak hozzája tovább is visszavétele meghagyatott' 5 5 E munkák kiadásában a döntés a város kapitá5 3 A város a perceptornak meghagyta, hogy „a gyertyák árának kifizetése mellett, amennyiben tapasztaltatnék az, hogy most lakosainkra az idő kedvező volna abban, hogy munkájuk által keresnének annyit, hogy abból ételnek megszerzésén felül, adójuk faragására is fordítanának valamit, perceptor úrnak szoros kötelessége tétetett, hogy az incassationak szorgalmatosabban utána látván, mind az említett tartozást haladék nélkül fizesse ki, mind pedig a tekintetes nemes vármegye adóját és más szükségeit városunknak annak idejében és rendesen porolja ki."— BAZMLt, IV. 1501/a. 47. köt. 204. (1821) 5 4 BAZMLt, IV. 1501/a. 50. köt. 119. (1824) 5 5 BAZMLt, IV. 1501/a. 42. köt. 376. (1816) nyának kezében volt. 5 6 A 19. században a város gazdálkodására az egyik legjelentősebb megterhelést éppen a tűzoltó eszközök javítási költségei okozták. A legnagyobb kiadást nem a vízipuskák és szekerek beszerzésének egyszeri kifizetései jelentették, hanem az éves rendszeres javítási költségek. A miértre egy 1853. évi városkönyvi bejegyzésből kapunk választ, mely szerint Klaracsek Mátyás ácsmester alku mellett elkészítette a város számára az új szekérszínt, melynek megépítését azzal indokolták, hogy „mind ez ideig károsan nélkülözött szekér szín építtetését szükségessé teszi azon körülmény, hogy az ez ideig szabad ég alatt álló vízhordó szekerek és fecskendők az elromlástól megóvassanak. A szín építtetése nélkülözhetetlen"N E területen a város kovácsokat, kerékgyártókat, esztergályosokat, bodnárokat és ritkábban rézműveseket, 5 8 valamint lakatosokat alkalmazott. A városnak dolgozó mesterek garanciával tartoztak az elvégzett munkáért. 1806-ban Pisszekker Károly 5 9 órás a „ város tanács házában" lévő órát megjavította és a kifizetést azzal a megkötéssel teljesítették, hogy „annak esztendő és 1 nap elfolyása alatt jót állani köteles legyen" az órás mester. 6 0 Az ár mellett ez is fontos szempont volt egy-egy megbízás odaítélése kapcsán. 1842-ben „albíránk azt terjesztvén elő, hogy Fekete András szabó mester a város hajdúi számára szükséges ruhadarabokat a múlt évben meghatározott 5 6 Az említett esetben a városi határozat ellenére, a munkát egy másik kerékgyártó mester, Brezányi Sámuel kapta meg. Nagy András kapitányt ugyan elmarasztalta a város, hogy „határozásunk ellenére is Brezányi Sámuellel dolgoztatott", de más szankciót nem alkalmaztak vele szemben. — BAZMLt, IV. 1501/a. 44. köt. 68. (1818) 5 7 BAZMLt, IV. 1602/a. 5. köt. 33. (1853) 5 8 1836-ban Trillhaas Wilmos rézművesnek „városunk egyik vízi puskájában eltört csőnek egész újjantan lett öntéséért" fizetett a város. — BAZMLt, IV. 1501/a. 62. köt. 320. (1836) 5 9 A mester 1815-ben telepedett le Miskolcon és már a következő évben városi megrendelést kapott. — BAZMLt, IV. 1501/a. 41. köt. 203. (1815) 6 0 BAZMLt, IV. 1501/a. 42. köt. 75. (1816)
