A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - CSENGERI Piroska: Középső neolitikus arcos edények Garadnáról (Hernád- völgy)

Középső neolitikus arcos edények Garadnáról 85 illetve különbséget tenni az áldozógödör és az áldozatot követő deponáló gödör között (MAKKAY 1978, 31-32; HAJDÚ 2007, az utóbbi nála rituális szemetes gödör). A garadnai edényt fedő, és részben abban is megtalálható égett, paticsos omladék utal­hat égetéses áldozati szertartásra. Tartalmá­nak vizsgálatára eddig nem nyílt lehetőség, így nem tudjuk, hogy magában foglalt-e szer­ves maradványokat, például gabonamagvakat. A gyoma-őzedi hengeres nyakú arcos edény több hiányzó darabja alapján Goldman Gy. és Szénászky J. arra gondol, hogy összetört álla­potban került a gödörbe (GOLDMAN­SZÉNÁSZKY 2002, 55). A garadnai edény ese­tében az a tény, hogy a jelenlegi földfelszín­hez igen közel, 35 cm mélységben került elő, felveti annak lehetőségét, hogy a hiányzó da­rabokat a mezőgazdasági művelés semmisítet­te meg. A fentiek alapján azt a megállapítást tehet­jük, hogy a garadnai 1. sz. arcos edény gabona vagy vetőmag tárolására, megőrzésére szol­gálhatott, míg az S22 jelenség, melynek ré­szeként a földbe került, rituális esemény egyik mozzanatához kapcsolódó áldozat ma­radványa lehet. A 10. sz. edény (9. kép 3, 10. kép 2) a je­lenlegi felszínhez közel, egy nagyobb kiterje­désű cserepes rétegben (SÍ42) látott napvilá­got. Mivel igen sok össze nem illő darabja került elő, arcrésze viszont hiányzik, esetében is feltételezhető, hogy az elföldelt teljes edényt a későbbi mezőgazdasági művelés bolygatta meg. Az S22 jelenséghez hasonlóan az SÍ42 szintén gödör lehetett, melynek azonban a vékony, kevert rétegben nem vol­tak tisztázhatóak a körvonalai. Elképzelhető, hogy ezek az edények is egy áldozat marad­ványai, de az is lehetséges, hogy egy ház ösz­szetört edénykészletét földelték el egy gödör­ben. A szakáiháti arcos edénytöredékekkel kapcsolatban jegyezte meg Siklósi Zs., hogy ezek településeken, gödrökből kerülnek elő, melyeket a kutatók gyakran csupán e töredé­kek jelenléte miatt tartanak rituális gödörnek, habár egyéb leleteikben, jellegzetességeikben nem különböznek a többi gödörtől (SIKLÓSI 2010, 329-330). Megállapítja azonban azt is, hogy a lelőkörülmények csak az edény életé­nek utolsó fázisára, eltemetésének körülmé­nyeire utalnak, használatuk körülményeire nem (SIKLÓSI 2010, 330). A 3-9. és 11-22. sz. garadnai töredékek (8­12. kép) hétköznapinak tűnő telepobjektu­mokból kerültek elő, így a hengeres nyakú edények és a nagyméretű, széles szájú, fazék alakú edény esetében csupán a tároló funkciót feltételezhetjük biztosan, míg a nagyméretű tál, a kisebb tálak és a gömbös testű csésze szerepe közelebbről nem határozható meg. Ezek ugyanúgy lehettek kisebb mére­tű/mennyiségű anyagok tárolói, mint tálaló edények. Egy-egy darabjuk, vagy kisebb rész­letük a többitől elkülönítve, utolsó használa­tukat vagy pusztulásukat követőn kerülhetett a földbe. A feltárt teleprészlet legkorábbi időszaká­hoz tartozó S14 és S90 egységek alkotta gö­dörből 3 edény töredéke (9-12. sz.), a későbbi S7, S52 és S53 egységek alkotta jelenségből 12 darab (3-6. sz., 13. sz., 15-20. sz., 22. sz.), míg az S31, S41 és S65 jelenségekből l-l töredék került felszínre (14. sz., 21. sz. és 8. sz.), egy garadnai töredék pedig szórványlelet volt (7. sz.). Az AVK északi településtömbjéből jelen­leg Garadna-Elkerülő út, 2. lelőhelyről szár­mazik a legtöbb arcos edény lelet, nagyszámú töredéket találtak azonban az aggteleki Baradla-barlangban is (13 töredék, KALICZ-S. KOÓS 2000a, 22, 39-40; és két közöletlen tö­redék). A szakáiháti kultúra Battonya kör­nyéki településein majdnem minden házból származnak arcos edények (G. SZÉNÁSZKY 1990, 153), és gödrökből is előkerültek töre­dékeik (GOLDMAN 1978, 19-26), ami alapján használatuk igen elterjedt lehetett (G. SZÉNÁSZKY 1990, 153). Battonya-Gödrösök lelőhelyen több mint 30 edény és töredék lá­tott napvilágot (GOLDMAN 1978). Az új feltá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom